BH 2005.5.174 A közigazgatási szerv kárfelelőssége szempontjából az általa hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított per akkor sem tekinthető rendes jogorvoslatnak, ha a határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak [Ptk. 349. § (1) bek.; PK 43.; 1992. évi XXXII. tv. 14. §; Áe. 72. §].

A felperes 400 000 forint és járulékai megfizetése iránt terjesztett elő igényt az alperessel szemben államigazgatási jogkörben okozott kár jogcímén. Álláspontja szerint jogszerűtlenül jár el az alperes, amikor a határozataival a szülei elvesztése miatti kárpótlási igényét a benyújtására nyitva álló jogvesztő határidő elmulasztása miatt elutasította.

Az alperes határozata ellen a felperes bírósági jogorvoslati eljárást nem kezdeményezett. Az alperes ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az elutasító határozatok jogszerűek.

Egyrészt a felperes a kárpótlás iránti kérelem előterjesztésére nyitva álló jogvesztő határidőt elmulasztotta, másrészt kérelmének érdemi vizsgálat esetén sem lehetett volna helyt adni, tekintettel arra, hogy a szükséges közokiratokat nem csatolta.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint nem állapítható meg az okozati összefüggés a felperes károsodása és az alperes jogellenes magatartása között. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, azonban eltérő jogi indokolás alapján. A Legfelsőbb Bíróság PK 43. számú állásfoglalására hivatkozott, amely szerint a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésének alkalmazása szempontjából nem minősül rendes jogorvoslatnak az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a alapján indítható bírósági felülvizsgálati per. Ez az állásfoglalás azonban jelen eljárásban nem irányadó. Az 1992. évi XXXII. törvény (továbbiakban: Kpt.) 14. §-ának d) pontja szerint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (az alperes jogelődje) elsőfokú határozatának felülvizsgálata iránti perre a kárpótlásra jogosult lakóhelye szerinti megyei bíróság az illetékes. Jelen esetben a bírósági út minősül rendes jogorvoslatnak, hiszen a Központi Kárrendezési Iroda határozata ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A felperes ezt a jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe, így a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében foglalt feltétel nem áll fenn, ezért az alperes kártérítési felelőssége kizárt. Az ügy érdemében a másodfokú bíróságnak további vizsgálódást folytatnia nem kell.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Véleménye szerint a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő, mivel ellentétes a PK 43. számú állásfoglalással, a BH 1996/470. számú eseti döntéssel, valamint a 71/2002. (XII. 17.) AB határozattal, és az 1997. évi LXVI. törvény 2. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. A Kpt. a Központi Kárrendezési Iroda elsőfokú határozata ellen az államigazgatási jogorvoslatot kizárja, kizárólag perindítási lehetőséget biztosít. Ez azonban nem változtat azon, hogy a PK 43. számú állásfoglalás alapján az államigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított per rendkívüli jogorvoslatnak minősül. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a Kpt. 14. §-ának d) pontja különös illetékességi szabályt állapít meg.