BH 2022.3.74 Vagyonbiztosítással a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdek részesül védelemben. Biztosított az a személy, akinek a vagyontárgyhoz fűződő vagyoni érdekét biztosították. Ha a vagyonbiztosítási szerződés több személyt jelöl meg biztosítottként, akkor annak van jelentősége, hogy a biztosítási esemény bekövetkezésekor ki szenvedett el kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet az adott vagyontárgy vonatkozásában. Nemcsak a vagyontárgy tulajdonosa lehet biztosított, hanem az is, akinek a vagyontárgyra - valamely vagyoni jogviszony alapján - olyan joga áll fenn, amely miatt annak elpusztulása vagy értékcsökkenése esetén kárként minősülő vagyoni érdeksérelmet szenvedne el. Önmagában az ottlakás tényén alapuló, a lakóépület épségben maradásához fűződő érdek azonban nem minősül biztosítási érdeknek [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 112. §, 548. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes egyik jogelődje mint szerződő fél és biztosított (a továbbiakban: biztosított), valamint az alperes mint biztosító 2012 augusztusában vagyonbiztosítási szerződést (a továbbiakban: biztosítási szerződés) kötöttek a biztosított tulajdonában álló családi házra, továbbá az általános háztartási ingóságokra. A biztosítási szerződésben biztosítottak voltak a biztosított nevelőszülei, a felperes további jogelődei is (a továbbiakban: további biztosítottak).

[2] A biztosítási szerződés részét képező ügyféltájékoztató szerint biztosított vagyontárgy a lakóépület és az általános háztartási ingóság [B)], biztosított veszély a tűz [C)]. Az ügyféltájékoztató tartalmazta a biztosító szolgáltatásának mértékét [H)], a biztosítás alanyait [J)], valamint a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettséget [L)]. Az ügyféltájékoztató szerint a biztosító a bejelentett igény elbírálásához jogosult bekérni, beszerezni és ellenőrizni ingósági kárnál a típus és eredetigazoló okmányt (eredeti beszerzési számla, garancialevél), valamint műszaki leírást és fotót, amennyiben ezek rendelkezésre állnak [M)]. A biztosítási szerződés szerint az abból eredő igények az esedékességtől számított egy év alatt évülnek el.

[3] A biztosított lakóépület tetőterében 2012. november 17-én tűz keletkezett. Ennek során a tetőtér megsemmisült, a földszinti rész károsodott, az ingóságokban kár keletkezett. A lakóépületben ekkor a további biztosítottak laktak, a biztosított korábban elköltözött, és ingóságait is magával vitte.

[4] Az alperes 2013-ban 6 000 000 forintot fizetett meg a biztosítottnak a kár egyezséggel történő végleges rendezése céljából, de az erről szóló megállapodást a biztosított nem írta alá.

[5] A további biztosítottak 2013. szeptember 17-én pert indítottak a jelen per alperese mint I. rendű alperes marasztalása, valamint a biztosított mint II. rendű alperes tűrésre kötelezése iránt (a továbbiakban: előzményi per). A bíróság 2014. január 16-án jogerőre emelkedett végzésével az előzményi per keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzést és a keresetlevelet 2013. december 31-én kézbesítették az alperesnek.

[6] A biztosított és a további biztosítottak 2014. március 18-án az alperessel szembeni követelésüket a felperesre engedményezték.

[7] A felperes a jelen per keresetlevelét 2014. július 4-én terjesztette elő. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elévülés miatt elutasította, amit a másodfokú bíróság helybenhagyott (a továbbiakban: első jogerős ítélet). A Kúria végzésével az első jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította (a továbbiakban: a Kúria végzése). Indokolása szerint az előzményi per keresetlevele az elévülést megszakította, ezért a keresetet érdemben kell vizsgálni.

A kereset és az alperes védekezése

[8] A felperes 13 316 948 forint biztosítási összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[9] Indokolása szerint a biztosítási esemény bekövetkezett, ezért az alperes köteles teljesíteni a biztosítási szerződésben meghatározott szolgáltatást. A követelés a Kúria végzése alapján nem évült el.

[10] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[11] Indokolása szerint a követelés elévült. Az előzményi perben a biztosított a II. rendű alperes volt, így az ő követelése vonatkozásában a keresetlevél nem szakította meg az elévülést. A biztosított 50%-os közrehatására hivatkozott a kármegelőzési kötelezettség elmulasztása miatt. Kérte a kereset elutasítását állítva, hogy a felek között egyezség jött létre, az a teljes követelésre kiterjedt, az abban foglalt összeget megfizette. A kereset összegszerűsége körében vitatta a kárbejelentésben feltüntetett ingóságok meglétét, valamint azok tulajdonjogát. A meglévő és károsodott ingóságok értékét 1 643 000 forintban fogadta el.

Az első- és a másodfokú ítélet

[12] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest 4 188 000 forint megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[13] Indokolása szerint minden biztosított csak a saját vagyontárgya vonatkozásában érvényesíthet igényt. Egyik biztosított sem jogosult a teljes biztosítási összeg követelésére, ezért az elévülést minden biztosított vonatkozásában külön vizsgálta. A Kúria végzése alapján az előzményi per keresetlevele szakította meg az elévülést. Ebben csak a további biztosítottak érvényesítettek igényt, a biztosított a II. rendű alperes volt, ezért az ő tulajdonában álló lakóépülettel kapcsolatos igény elévült. A biztosított által kötött egyezség nem terjedt ki a további biztosítottakra, így annak létezését és érvényességét irrelevánsnak ítélte. A bizonyítékok értékelése alapján ugyanakkor rögzítette, hogy az egyezség létrejött és érvényes, ezért a biztosított és az alperes jogviszonya az egyezséggel és annak teljesítésével teljeskörűen lezárult.

[14] A további biztosítottak ingóságaival kapcsolatos igény körében nem látta bizonyítottnak a biztosítotti közrehatást. Az ingóságok bizonyítása a felperest terhelte, aki azonban a bíróság felhívása ellenére sem terjesztett elő tételes listát a felperesi jogelődök vagyontárgyaira külön-külön. A lefolytatott tanúbizonyítás alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy a károsodott ingóságok a további biztosítottak tulajdonában álltak. Ezek értékének megállapítása érdekében szakértőt rendelt ki. A szakvélemény szerint a tűz során az agresszív anyagok mindenekelőtt a koromban jelennek meg, amit a tűzoltás során használt tűzoltóvíz is tartalmaz, így a tűzzel érintett épületben minden ingóság, így a zárt szekrényekbe rakott textilneműk is károsodnak. A szakértő véleménye alapján a csatolt fényképfelvételeken nem azonosítható be olyan további ingóság, amely szerepel a kárbejelentésen, de azt az alperes vitatta. A szakvéleményben értékelt ingóságok egy átlagos, közepes anyagiakkal rendelkező háztartás összetevői lehetnek, ezeket életszerűen minden háztartás tárolóhelyeken, gardróbhelyiségben, szekrényekben tartja. Az elsőfokú bíróság számla és egyéb okirati bizonyíték nélkül, a biztosítottak nyilatkozatai, a fényképfelvételek, a szakvélemény és az életszerűség alapján is bizonyítottnak ítélte a kárrendezési eljárás során készült ingósági kárlistában szereplő ingóságok tulajdonjogát, meglétét és a károsodás tényét. Az ingóságokban bekövetkezett kár összegét a szakvéleménnyel összhangban 4 598 000 forintban állapította meg. A felperes keresetében az ingóságok után ugyanakkor csak 4 188 000 forintos igényt érvényesített, így ennek megfizetésére kötelezte az alperest.