BH 2003.3.108 A vásárló csomagjának az áruház alkalmazottai részéről történő ellenőrzése önmagában nem sért személyhez fűződő jogot [Ptk. 76. § (1)-(2) bek., Pp. 206. §, 1998. évi IV. tv 14. § (1) bek.].

A felperes 2000. augusztus 12-én a feleségével és a gyermekeivel együtt az alperes által üzemeltetett áruházban vásárolt. Az általa vásárolt árucikkek árát megfizette. A pénztártól távozása után a hangriasztó megszólalt, ezért az áruház biztonsági szolgálatát ellátó őrök - a beavatkozó alkalmazottai - felszólították, hogy ellenőrzés érdekében fáradjon be az irodahelyiségbe. Az ellenőrzés során az alperes illetve a beavatkozó alkalmazottai megállapították, hogy a riasztás téves volt, a felperes minden árucikk árát kifizette. Az ellenőrzésről az alperes, illetve a beavatkozó a felperes kérelmére vett fel jegyzőkönyvet, amely szerint "a vizsgálat negatív volt, téves volt az áruvédelmi kapu jelzése, vagy az áruvédelmi címke nem került hatástalanításra. Nevezett személy nem kifogásolta a biztonsági szolgálat tevékenységét." Az ellenőrzés kapcsán az alperes illetve a beavatkozó alkalmazottai a felperest nem gyanúsították meg, reá nézve sértő megjegyzést nem tettek. A felperes vonakodott ugyan az ellenőrzéstől, a felszólításnak azonban eleget tett. Az ellenőrzés időtartama hozzávetőlegesen egy órát vett igénybe, azalatt a felperes mellett tartózkodtak családtagjai is.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy őt a csomagja ellenőrzésére felszólította, az áruház vásárlóiban azt a hamis látszatot keltette, hogy lopni akart. Azzal, hogy a raktárhelyiségbe három biztonsági őr kísérte be, emberi méltóságában, becsületében sértette meg őt az alperes, mert személyes szabadságában korlátozta. Emiatt kérte személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a jövőre nézve a jogsértéstől, és kötelezze elégtételadásra akként, hogy a "V. N." című napilapban tegyen közzé bocsánatkérő közleményt. Kérte továbbá az alperest 1857 forint vagyoni és 10 500 forint nem vagyoni kára megfizetésére kötelezni.

Az alperes és a beavatkozó a gyorsan romló áruk megromlásából eredő 1857 forint összegű kárigényt elismerte, az ezt meghaladó kereset elutasítását kérte. Tagadták, hogy az ellenőrzés során a felperes személyhez fűződő jogát - emberi méltóságát, becsületét vagy jó hírnevét - megsértették.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy "az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát, jó hírnevét azzal, hogy 2000. augusztus 12-én az általa üzemeltetett biztonsági rendszer téves riasztása miatt a felperesnél tételes csomagellenőrzést hajtott végre."

Kötelezte az alperest arra, hogy áruháza bejáratára 15 napra függesszen ki egy 50-50 cm méretű táblát az alábbi szöveggel: "2000. augusztus 12-én 13 óra 54 perckor P. Cs. vásárló csomagjait téves riasztás miatt vizsgáltuk át, ezzel megsértettük a vevőnk jó hírnevét." Egyúttal az alperest a jövőbeni hasonló jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1875 forint kártérítést, és annak 2000. augusztus 12-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában azzal, hogy az alperes - illetve a beavatkozó - alkalmazottai a felperes csomagját tételesen ellenőrizték, személyhez fűződő jogot nem sértettek. Az alperes azzal sértette meg a felperes jó hírnevét, hogy az általa üzemeltetett áruvédelmi kapu riasztóberendezése tévesen megszólalt. Ezzel ugyanis az áruházban és a felperes környezetében tartózkodó személyek számára azt az üzenetet közvetítette, hogy a felperes az áruházból fizetés nélkül akart távozni. Miután a riasztó biztonságos működésének tárgyi és személyi feltételeit az alperes nem biztosította, és emiatt a riasztó tévesen jelzett, a felperes Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóságát, becsületét megsértette. A jogsértés megállapításán túl az alperest a jövőre nézve a hasonló jogsértéstől eltiltotta, és a sérelem körülményeit figyelembe véve kötelezte az alperest elégtételadásra. A felperes áruromlásra alapított kárigényét alaposnak találta, ezért az alperest 1857 forint vagyoni kár megfizetésére kötelezte, a nem vagyoni kárigényt pedig elutasította, mert a felperes annak jogalapját nem bizonyította.

Az alperes és a beavatkozó fellebbezése, a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem támadott, az alperest 1857 forintban marasztaló rendelkezését nem érintette, a nem vagyoni kárigény elutasítására vonatkozó rendelkezést helybenhagyta, egyebekben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

A másodfokú bíróság a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az alperes illetve a beavatkozó eljárása az 1998. évi IV. tv 14. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezéseknek megfelelt. Megállapította, hogy az ellenőrzés lefolytatásának módja udvariasan, erőszak nélkül történt. A riasztó megszólalása és a felperes raktárba kísérése nem befolyásolta a felperes társadalmi megítélését. Ez ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy az érintett személy fizetés nélkül akart az áruházból távozni. Nem valósult meg a felperes személyes szabadságának jogellenes korlátozása sem. Ezért a felperes személyiségi jogai nem sérültek.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a keresetnek történő teljes helyt adás érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes személyhez fűződő jogai nem sérültek. ő ugyanis kifejezetten kérte, hogy a helyszínen ellenőrizzék. Abban az esetben pedig, ha valaki önként felajánlja, hogy ne szégyenítsék meg azzal, hogy elkísérik, hanem a helyszínen kér ellenőrzést, ezt a kérést teljesíteni kell. Ez a megoldás alkalmas arra, hogy az érintett tisztázza magát. Akkor, ha elkísérik az illetőt, a vásárlók olyan megjegyzéseket tesznek, hogy "így jár, aki lopni próbál". A helyszíni ellenőrzés ezt a vélekedést megakadályozza, és az ügy azonnali tisztázását biztosítja.

Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem alapján nem jogszabálysértő.

A Ptk. 76. §-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a becsület és az emberi méltóság megsértése.