62020CO0636[1]

A Bíróság végzése (hatodik tanács), 2021. július 1-je. Tolnatext Bt. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága. A Pécsi Törvényszék (Magyarország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Az Uniós Vámkódex - A 22. cikk (6) bekezdése - 29. cikk - A meghallgatáshoz való jog - Hivatalból kezdeményezett eljárások - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz szükségességét igazoló okok részletes ismertetésének hiánya - Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvaló elfogadhatatlansága. C-636/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)

2021. július 1.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Uniós Vámkódex - A 22. cikk (6) bekezdése - 29. cikk - Meghallgatáshoz való jog - Hivatalból indított eljárások - A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése és 94. cikke - Pontosítások hiánya azon okokkal kapcsolatban, amelyek igazolják, hogy az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésre adandó válasz szükséges az alapjogvita elbírálásához - Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvaló elfogadhatatlansága"

A C-636/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Pécsi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2020. november 25-én érkezett, 2020. október 30-i határozatával terjesztett elő

a Tolnatext Bt.

és

a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese (előadó) és M. Safjan bíró,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,

meghozta a következő

Végzést

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o., helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 22. cikke (6) bekezdésének és 29. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Tolnatext Bt. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (Magyarország) (a továbbiakban: fellebbviteli igazgatóság) között vámfizetés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének első albekezdése így rendelkezik:

"Egy olyan határozat meghozatala előtt, amely hátrányosan érintené a kérelmezőt, a vámhatóságoknak közölniük kell a határozatuk alapjául használni kívánt okokat a kérelmezővel, akinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy kifejezze álláspontját egy attól a naptól számított, meghatározott időtartamon belül, amelyen a közlést megkapta vagy úgy tekintendő, hogy megkapta. Ezen időtartam lejártát követően a kérelmezőt megfelelő formában értesíteni kell a határozatról."

4 E kódex 29. cikke így rendelkezik:

"Kivéve, amikor a vámhatóság igazságszolgáltatási szervként jár el, a 22. cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdése, a 23. cikk (3) bekezdése és a 26., 27. és 28. cikk vonatkozik azokra a határozatokra is, amelyeket a vámhatóságok az érintett személy előzetes kérelme nélkül hoztak."

5 Az említett kódex 103. cikke így rendelkezik:

"(1) A vámtartozás keletkezésének napjától számított három év eltelte után a vámtartozás már nem közölhető az adóssal.

[...]

(3) Az (1) és (2) bekezdésben előírt időszakokat fel kell függeszteni, amennyiben:

[...]

b) a vámhatóságok a 22. cikk (6) bekezdésével összhangban közli [helyesen: közlik] az adóssal azokat az okokat, amelyek alapján értesíteni kívánják a vámtartozásáról, e felfüggesztés a közlés időpontjától kezdődően és azon időszak végéig alkalmazandó, amíg az adósnak lehetősége van álláspontjának kifejtésére.

[...]"

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

6 A Tolnatext 2014-ben olyan termékeket hozott be Kínából az Európai Unióba, amelyeket az illetékes vámhatóságnál üvegfonalként jelentett be. E hatóság e termékeket a Tolnatext által megjelölt vámtarifaszám alatt szabad forgalomba bocsátotta.

7 Egy 2017-ben lefolytatott ellenőrzést követően az említett hatóság megállapította, hogy az említett termékek más vámtarifaszám alá tartoznak, mint amelyet e társaság megjelölt. Ezen ellenőrzés keretében az illetékes vámhatóság jegyzőkönyvet vett fel, amelyben rögzítette, hogy a 2014. évi behozatalokra vonatkozó vámtartozás beszedése veszélyeztetve van, figyelembe véve a Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülési időt.

8 E körülményekre tekintettel e hatóság nem biztosított jogot a Tolnatextnek arra, hogy e jegyzőkönyvvel kapcsolatban észrevételeket tegyen. Az említett hatóság ugyanakkor tájékoztatta a Tolnatextet, hogy a Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése értelmében megilleti őt a meghallgatáshoz való jog, e jog gyakorlása érdekében pedig 30 napos határidőt biztosított e társaság számára, ezzel együtt hangsúlyozva, hogy e határidő a Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdése szerinti elévülést felfüggeszti. A Tolnatext az említett jogot az e hatóság által megállapított határidőn belül gyakorolta.

9 Az illetékes vámhatóság ezt követően határozatokat fogadott el annak érdekében, hogy helyesbítse a Tolnatext által 2014-ben tett vámáru-nyilatkozatokat (a továbbiakban: megtámadott határozatok), és megállapította, hogy e társasággal szemben vámtartozás áll fenn.

10 E határozatokkal szemben a Tolnatext fellebbezést nyújtott be a fellebbviteli igazgatósághoz, azt állítva, hogy az említett határozatokból eredő vámtartozás elévült. A fellebbviteli igazgatóság e fellebbezést elutasította.

11 E határozattal szemben a Tolnatext keresetet indított a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) előtt.

12 E bíróság e keresetet a 2018. december 19-i ítéletével elutasította, lényegében úgy ítélve meg, hogy a megtámadott határozatok elfogadása és a Tolnatexttel való közlése során tiszteletben tartották a Vámkódex 103. cikkének (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.

13 Ezen ítélettel szemben a Tolnatext felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria (Magyarország) 2020. május 14-i végzésével az említett ítéletet hatályon kívül helyezte. E bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy a megtámadott határozatokat az e kódex 103. cikkének (1) bekezdésében megállapított elévülési idő lejártát követően közölték a Tolnatexttel, továbbá hogy ezt az elévülést nem lehetett volna a Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése értelmében felfüggeszteni, mivel e rendelkezés nem alkalmazható az illetékes vámhatóság által hivatalból indított eljárásokra. Az említett bíróság visszautalta az ügyet a kérdést előterjesztő bíróság, a Pécsi Törvényszék (Magyarország) elé.

14 A kérdést előterjesztő bíróság előtti eljárás során a fellebbviteli igazgatóság többek között azt állította, hogy a Vámkódex 29. cikke értelmében e kódex 22. cikkének (6) bekezdése alkalmazandó az olyan vámhatóságok által hivatalból indított eljárásokra, amelyek nem igazságszolgáltatási szervként járnak el, továbbá ha ezen eljárások keretében biztosítják az adósnak a meghallgatáshoz való, ez utóbbi rendelkezésben szabályozott jogot, az említett kódex 103. cikkének (1) bekezdésében szabályozott elévülés felfüggesztésre kerül. Így a fellebbviteli igazgatóság szerint a Vámkódex 22. cikkének (6) bekezdése alkalmazandó volt az illetékes vámhatóság által a Tolnatext ellen hivatalból indított eljárásokra.

15 E körülmények között a Pécsi Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"A nem igazságszolgáltatási szervként eljáró vámhatóság eljárása során úgy kell-e érteni [a Vámkódex] 22. cikk[ének] (6) bekezdésében és 29. cikkében foglaltakat, hogy a meghallgatáshoz való jogosultságot a vámhatóságnak mind a hivatalból, mind a kérelemre indult eljárások esetén biztosítani szükséges?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

16 A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően - az eljárás folytatása nélkül - az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

17 A jelen ügyben e rendelkezést kell alkalmazni.

18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés keretében az uniós jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság szigorúan tiszteletben tartsa az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmát érintő és a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikkében kifejezetten meghatározott követelményeket (2019. december 19-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld végzés, C-140/19, C-141/19 és C-492/19-C-494/19, nem tették közzé, EU:C:2019:1103, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19 Így elengedhetetlen többek között az - mint azt az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontja is kimondja -, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmazza azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít (2019. december 19-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld végzés, C-140/19, C-141/19 és C-492/19-C-494/19, nem tették közzé, EU:C:2019:1103, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20 Hangsúlyozni kell azt is, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak nem kizárólag azt kell lehetővé tenniük, hogy a Bíróság hasznos válaszokat adhasson, hanem azt is, hogy a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke értelmében észrevételeket terjeszthessenek elő. A Bíróság feladata arra ügyelni, hogy ez a lehetőség biztosított legyen, figyelemmel arra a tényre, hogy e rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik az érdekelt felekkel (2019. december 19-i Bezirkshauptmannschaft Hartberg-Fürstenfeld végzés, C-140/19, C-141/19 és C-492/19-C-494/19, nem tették közzé, EU:C:2019:1103, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nyilvánvalóan nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában előírt követelménynek.

22 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ugyanis egyáltalán nem ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel a Vámkódex 22. cikke (6) bekezdésének és 29. cikkének értelmezésére vonatkozóan, és amelyek alapján szükségesnek ítélte, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen a Bíróság elé.

23 Különösen, jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság széles körben hivatkozik az alapeljárás feleinek érveire, egyáltalán nem jelöli meg, hogy milyen mértékben szándékozik ezeket az érveket átvenni vagy azokat elvetni, továbbá hogy ezekből az érvekből vezeti-e le, hogy az előterjesztett kérdésre adandó válasz szükséges ahhoz, hogy meghozhassa a határozatát.

24 E feltételek mellett az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

A költségekről

25 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A Pécsi Törvényszék (Magyarország) által a 2020. október 30-i határozattal előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Luxembourg, 2021. július 1.

A. Calot Escobar L. Bay Larsen

hivatalvezető tanácselnök

* Az eljárás nyelve: magyar.