A Kúria Kfv.35312/2014/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 35. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 165. §, 166. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Nem hiteles az a számla, amelyen feltüntetett számlakibocsátó a számlát befogadóval nem állt gazdasági kapcsolatban.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.312/2014/6.szám

A Kúria a dr. Hegyeshalmi Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hegyeshalmi Zoltán ügyvéd/ által felperesnek dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. január 09. napján kelt 12.K.27.019/2013/17. számú ítélete ellen a felperes által 24. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.019/2013/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 472.900 /azaz négyszázhetvenkettőezer-kilencszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a felperesnél 2006. december 01-től 2007. december 31-ig terjedő időszakra általános forgalmi adó /áfa/ adónemben folytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2012. augusztus 15. napján kelt határozatával a felperest 4.729.000 Ft adókülönbözet, 2.363.000 Ft adóbírság és 2.262.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2012. november 30. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a vizsgálat időszakában hatályos, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény /a továbbiakban: Áfa tv./ 32.§ /1/ bekezdése, 35.§ /1/ bekezdése, 43.§ /5/ bekezdése, 44.§ /5/ bekezdése, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény /a továbbiakban: Sztv./ 165.§ /1/-/2/ bekezdései, 166.§ /1/-/2/ bekezdései alapján hozta meg.

Indokolása szerint felperes adóbevallásában levonható adóként szerepeltette a D.K. Kft. /a továbbiakban: számlakibocsátó/ nevében alvállalkozói díjról, összesen: 23.646.350 Ft + 4.729.270 Ft áfa összegről kiállított számlák adótartalmát.

Az adóhatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás és bizonyítékok /a munkát a felperestől megrendelő: B. Zrt. ügyvezetőjének, a felperes volt képviselőjének: K. E.-nek, a számlakibocsátó volt képviselőinek: H. A.-nak és Sz. É.-nak, továbbá felszámolójának a nyilatkozatai, a számlakibocsátóval kötött keretszerződés, felmérési naplók, a Céginfo adatai, a Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve Munkaügyi Felügyelőségének, a Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központjának, illetve az Egészségbiztosítási Pénztár Szakigazgatási Szervének a számlakibocsátóra, valamint a számlakibocsátó ügyvezetője által megjelölt alvállalkozóikra: a C. Kft.-re és a M. Kft.-re adott válasziratai, könyvelési dokumentumok, az adóhatóság nyilvántartásának a számlakibocsátóra és annak alvállalkozóira: a C. Kft.-re és a M. Kft.-re meglévő adatai, a még megjelölt B. Kft. nem volt beazonosítható/ alapján azt állapította meg, hogy adózó és a számlakibocsátó között nem valósult meg a számlákon feltüntetett gazdasági esemény, a felperes a számlakibocsátóval kapcsolatosan körültekintő eljárást nem igazolt. Az elsőfokú adóhatóság jogszerűen járt el tehát akkor, amikor a számlakibocsátó számláira vonatkozóan elutasította adózó adólevonási jogát, hiteltelen bizonylatokra ugyanis jogot alapítani nem lehet.

A felperes közigazgatási pert kezdeményezett az adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt, kérve azok hatályon kívül helyezését, illetve megváltoztatását. Állította, hogy a valóságban megtörtént gazdasági események alapján jogszerűen gyakorolta adólevonási jogát.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes bizonyította, hogy a számlakibocsátó, és annak megjelölt alvállalkozói alkalmazottak és alkalmi munkavállalók hiányában a számlákban szereplő munkákat nem végezték el, részükről munkavégzés nem igazolt. Rögzítette, az Európai Unió Bírósága számos ítéletében [C-80/11., C-142/11., C-324/11.] kifejtette, hogy a nemzeti adóhatóságoknak és bíróságoknak meg kell tagadniuk az adólevonási jog által biztosított előnyt, ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak. Az adóhatóság az Art. 97.§ /4/ és /6/ bekezdésében foglaltaknak eleget téve teljes körűen tisztázta a tényállást abban a körben is, hogy a felperes "nem tett meg az arról való meggyőződés érdekében ésszerűen elvárható valamennyi intézkedést, hogy az általa teljesített ügyletekkel nem vesz részt az értékesítési láncban korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adókijátszásban". A felperesnek tudatában kellett lennie annak, hogy a részére leszámlázott szolgáltatást nem a számlakibocsátó végezte el, így a számla befogadásával az adójogszabályok kikerülését, kijátszását megvalósító ügyletben vett részt.