EH 2004.1020 Cselekvőképtelen személy által kötött szerződés semmisségének megállapítása iránti kereset megindítására jogosultak köre [Ptk. 21. § (1) bek., 234. § (1) bek.].

A felperes keresetében előadta, hogy édesanyja, özv. L. I.-né a lakását lakott állapotban 1998. január 12-én 3 450 000 Ft-ért elidegenítette, majd a vételárból néhány nap múlva bejárónőinek, az I. és II. r. alperesnek együttesen 3 000 000 Ft-ot adott ajándékba lakásvásárlás céljára. Az alperesek megvásárolták a Budapest XI. kerület T. u. 36/a. szám alatti lakásingatlant. A felperes édesanyja 1998. január 21-én öngyilkosságot követett el.

A felperes keresetében elsődlegesen az édesanyja és az I-II. r. alperesek között szóban létrejött ajándékozási szerződés semmisségének a megállapítását, az alpereseknek a 3 000 000 Ft visszafizetésére kötelezését, másodlagosan kötelesrész kiadása címén 1 500 000 Ft megfizetésére kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperesi jogelőd és az alperesek között létrejött szóbeli ajándékozási szerződés semmis. Az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 3 000 000 Ft és kamatai megfizetésére.

A bizonyítékok értékelésével arra következtetett, hogy a felperes édesanyjának a szerződéskötéskor az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzott. Ezért a Ptk. 17. §-a és 18. § (1) bekezdése alapján az ajándékozást tartalmazó jognyilatkozata semmis.

Az alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperes elsődleges kereseti kérelmét elutasította. Az egyetemleges marasztalást mellőzve egyenként 750 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte az alpereseket. Ezt meghaladóan a másodlagos kereseti kérelmet is elutasította. Megállapította, hogy a Ptk. 234. § (1) bekezdésének rendelkezése alól kivételt megállapító Ptk. 21. § (1) bekezdése szerint adott esetben a szerződés semmisségére csak a cselekvőképtelen szerződést kötő fél érdekében lehetett volna hivatkozni. A keresetet azonban a felperes nem a néhai jogutódjaként, hanem saját nevében terjesztette elő annak érdekében, hogy az elajándékozott összeget maga örökölje. Ezért az elsődleges kereseti kérelme nem volt teljesíthető. A másodfokú bíróság e jogi álláspontja alapján nem vizsgálta a semmisségi ok tényleges fennállását, illetve ennek megállapítása körében az alperesek fellebbezésében előterjesztett bizonyítási indítványok teljesíthetőségét.

Mivel a felperes igazolta, hogy az örökhagyónak egyetlen törvényes örököse, a Ptk. 664. § (1) bekezdése, 669. § (1) bekezdés b) pontja alapján kötelezte az alpereseket a kötelesrész kiadására.

A jogerős ítélet elsődleges keresetét elutasító rendelkezése ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, a másodlagos kereseti kérelemnek helytadó rendelkezése ellen az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a cselekvőképtelen személyt az ellenérdekű szerződő féllel szemben privilegizáló Ptk. 21. § (1) bekezdését tévesen alkalmazta. E jogszabályértelmezés figyelmen kívül hagyta a polgári jog jogutódlásra vonatkozó rendelkezéseit, amelyek nem zárják ki, hogy a semmisség megállapítása érdekében a jogutód is fellépjen. A másodfokú bíróság nem vette figyelembe döntése során a Ptk. 20. § (1) bekezdésében a perbeli ajándékozási szerződésre megállapított, önállóan nevesített semmisségi okot sem.

Az I. r. alperes az elsődleges keresetet elutasító rendelkezés hatályában fenntartását, a másodlagos kereseti kérelem tekintetében az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását indítványozta.

Egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint adott esetben a szerződés semmisségére csak élő személy érdekében lehetett hivatkozni. Előadta, hogy a felperesi jogelőd néhány napon belül egy adásvételi szerződést és a perbeli ajándékozási szerződést kötötte meg. A lakásingatlan eladásáról írásban megkötött adásvételi szerződés tekintetében a felperes nem vitatta az örökhagyó cselekvőképességét. Ebből következően a perbeli jogügyletben sem vitatható a cselekvőképessége és az ajándékozási szerződés érvényes létrejötte.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat. A Ptk. 21. § (1) bekezdése a fogyatékos cselekvőképességre, mint semmisségi okra hivatkozás tekintetében az általános szabály alól annyiban kivételt állapít meg, hogy a semmisségi okra csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.

Az ily módon szabályozott relatív semmisség azt jelenti, hogy az ellenérdekű szerződéskötő fél a másik szerződő fél cselekvőképességének fogyatékosságára mint semmisségi okra nem hivatkozhat. Nem lehet a fél cselekvőképtelenségére hivatkozni abban az esetben sem, ha a szerződés a cselekvőképtelen személy érdekeinek megfelelt. Adott esetben a szerződés semmisége körében a Ptk. 18. § (3) bekezdésében írott rendelkezés is alkalmazandó. Eszerint a gondnokság alá helyezés nélkül cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a fél cselekvőképessége esetén is indokolt lett volna.

A szerződés semmisségét a Ptk. 200. §-ának rendelkezései szerint a szerződéskötéskor fennálló körülmények alapján kell megítélni. A semmisségre hivatkozás joga a szerződést kötő felet és más jogosítottakat a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint a szerződés megkötésétől (jognyilatkozat megtételétől) kezdődően megilleti.

A felperes perképességéhez (Pp. 48. és 49. §) kétség nem fér. Ezért a felperes jogszerűen lépett fel a alperesekkel szemben a jogelődje által kötött szerződés semmisségének a megállapítása érdekében. A másodfokú bíróság álláspontja annyiban helytálló, hogy a felperes a saját, kötelesrész iránti másodlagos kereseti kérelmét valóban örökösi jogállása alapján, saját nevében és saját érdekében terjesztette elő. A szerződés semmissége iránti keresetet azonban - az örökösi minőségétől függetlenül - a Ptk. 234. § (1) bekezdése, 21. § (1) bekezdése alapján előterjeszthette. A Ptk. 21. § (1) bekezdése ugyanis a Ptk. 234. § (1) bekezdésének a semmisségre hivatkozásra jogosultak alanyi körét meghatározó szabálya alól ebben a tekintetben kivételt nem állapít meg. A jogszabály kiterjesztő értelmezését jelenti továbbá annak feltételezése, hogy a keresetet csak élő személy érdekében lehet előterjeszteni. A relatív semmisség megállapítása csak annak vizsgálatát igényli, hogy a szerződés megkötésekor fennálló semmisségi ok folytán a fogyatékos cselekvőképességű fél az érdekeit sértő szerződést kötött-e.

A másodfokú bíróság jogszabályi rendelkezés hiányában szűkítette tehát a fogyatékos cselekvőképességű fél jognyilatkozatának semmissége megállapítására jogosult alanyok körét. Nem vette figyelembe, hogy a felperes kettős jogállásban, egyrészt mint a cselekvőképtelen személy érdekében igényérvényesítésre jogosult, másrészt mint jogszerű örökös kérte a perbeli ajándékozási szerződés semmiségének a megállapítását.

Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a téves jogi álláspontja folytán érdemben el nem bírált fellebbezés elbírálása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az I. r. alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmét a Pp. 274. § (2) bekezdése, 244. § (1) bekezdése alapján a másodlagos kereseti kérelemnek helyt adó jogerős rendelkezés ellen terjesztette elő. Kérelmében azonban semmilyen indokot nem jelölt meg arra vonatkozóan, hogy a jogerős ítélet megváltoztatását milyen okból kéri [Pp. 272. § (2) bekezdés]. A Legfelsőbb Bíróság a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet érdemi felülvizsgálatra alkalmatlannak találta, ezért elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 20.954/2002. sz.)