BH 2021.1.10 I. A birtokvédelmi per az alapesetét tekintve dologi jogi (vagyonjogi) per, és mivel a birtokjog értéke nem határozható meg, arra a felülvizsgálati eljárás során az értékhatártól függő kizárás nem alkalmazható.

II. Az a tény, hogy az első- és a másodfokú bíróság más perjogi alapon jutott el ugyanahhoz az alkalmazandó anyagi joghoz, nem zárja ki annak megállapíthatóságát, hogy a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, ezért a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében felülvizsgálat engedélyezése iránt kérelmet kell előterjeszteni [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 383. § (2) bek., 386. § (4) bek., 408. § (1)-(2) bek., 409. §.]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felülvizsgálat engedélyezése szempontjából releváns tényállás szerint a felperes jogelődje mint bérbeadó és a bérlő 2002. április 17-én 30 év határozott időre szóló bérleti szerződést kötöttek a felperes jogelődje tulajdonát képező perbeli ingatlan tárgyában. A bérlő és az alperes közötti, 2010. október 1-jén kötött szerződés alapján a perbeli ingatlan birtokát és használati jogát a bérlő részlegesen átengedte az alperesnek. A bérlő 2013. február 27-én jogutód nélkül megszűnt, ezt követően az alperes a perbeli ingatlant teljes egészében birtokolta.

[2] A felperes 2014. február 4-én megszerezte a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Ezt követően a felperes és az alperes tárgyaltak a perbeli ingatlan visszaadásáról, amely tárgyalások nem vezettek eredményre.

[3] A per során az alperes a perbeli ingatlant a felperes birtokába adta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az alperest mint jogcím nélküli birtokost a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:9. § (1) bekezdése alapján kérte kötelezni a tulajdonát képező perbeli ingatlan birtokába bocsátására, arra hivatkozással, hogy azt az alperes jogcím nélkül tartja birtokban.

Az első- és másodfokú bíróság döntése

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a perbeli ingatlant ingóságaitól kiürítve 15 napon belül bocsássa a felperes birtokába. Indokolása szerint az alperes jogalap nélkül volt a perbeli ingatlan birtokában, így azt a Ptk. 5:9. § (1) bekezdése alapján köteles a birtoklásra jogosult felperesnek kiadni. Az alperesnek a felperes perbeli legitimációjával kapcsolatos kifogását alaptalannak találta az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Ávtv.) 3. § (1) bekezdésére és 17. § (1) bekezdés e) pontjára utalással.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[7] Indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 41. §-a szerint alkalmazandó 1. § b) pontja értelmében az elsőfokú bíróság helyesen alapította érdemi döntését a felperes által hivatkozott Ptk. 5:9. § (1) bekezdésére. A felperes perbeli legitimációjával kapcsolatban mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját.

A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem

[8] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó döntés kapcsán a Ptké. 1. §-ának, 42. §-ának és 43. §-ának, a Ptk. 5:9. §-ának, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 193-194. §-ának, valamint a Pp. 342. § (3) bekezdésének, a felperes perbeli legitimációjára vonatkozó döntés kapcsán az Ávtv. 3. § (1) bekezdésének a megsértésére hivatkozott.

[9] Kifejtette, hogy állaspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet felülvizsgálatának nincsen akadálya. Érvelése szerint ennek a pernek a tárgyára tekintettel a Pp. 408. § (1) bekezdése nem zárja ki a felülvizsgálatot. Utalt arra is, hogy bár az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntést tartalmaz, de a Pp. 408. § (2) bekezdése szerinti, az azonos jogszabályi rendelkezésre és jogi indokolásra utalással történt döntéshozatal nem áll fenn, ugyanis - mivel a felperes az általa megjelölt jogalapot alátámasztó tényállításokat csak a másodfokú eljárásban tette meg - a jogalap érdemi elbírálása csak a másodfokú eljárásban történhetett meg.

[10] Arra az esetre, ha a Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálatnak a Pp. 408. §-a alapján nem lenne helye, a felülvizsgálati kérelemmel egyidejűleg kérelmet terjesztett elő a felülvizsgálat engedélyezése iránt.

[11] A jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó döntés kapcsán engedélyezést megalapozó okként a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása [Pp. 410. § (2) bekezdés a) pont] körében álláspontja szerint elvi éllel indokolt kimondani, hogy a Ptké. rendelkezéseinek helyes értelmezése szerint a régi Ptk. hatálya alatt létrejött jogalap nélküli birtoklást megtestesítő jogviszonyból eredő, a dolog kiadására vonatkozó jogot nem lehet a Ptk. jogtételére hivatkozó jogalapon érvényesíteni még akkor sem, ha a dolog kiadására vonatkozó igényt érvényesítő már a Ptk. hatálya idején igényelte vagy kísérelte meg a birtokbavételt. Érvelése szerint indokolt annak megerősítése is, hogy jogalap nélküli birtoklás körében való döntés esetében különösen irányadó az, hogy a felperes által megjelölt jogalaptól eltérő jogalapon marasztalásnak nincs helye, mert annak jogkövetkezményei körében a régi Ptk. szerint a felelős őrzés, a Ptk. szerint pedig a megbízás nélküli ügyvitel szabályai alkalmazandók.

[12] A felperes perbeli legitimációjára vonatkozó döntés tárgyában engedélyezést megalapozó okként egyrészt ugyancsak a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása indokoltságára [Pp. 410. § (2) bekezdés a) pont], másrészt a felvetett jogkérdés különleges súlyára, illetve társadalmi jelentőségére [Pp. 410. § (2) bekezdés b) pont] hivatkozott.

[13] Álláspontja szerint elvi éllel indokolt kimondani, hogy az Ávtv. 3. § (1) bekezdésében szabályozott "tulajdonosi joggyakorló" jogintézménye és a tulajdonosi jogok és kötelezettségek teljeskörűen az MNV Zrt.-re telepítése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a rábízott vagyon körében az MNV Zrt. kizárólagosan és a saját nevében érvényesítheti a tulajdonost megillető jogokat, és saját maga saját nevében köteles teljesíteni minden, a tulajdonost terhelő kötelezettséget. Érvelése szerint ezzel ellentétes értelmezés "nagyon jelentős anyagi jogot és eljárásjogot érintő jogbizonytalanságot eredményezne", amely esetben "értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válik" az ítélt dolog jogintézménye.

A Kúria döntése és annak jogi indokai

[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a birtokvédelmi per az alapesetét tekintve a Pp. 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerinti vagyonjogi, és azon belül a 21. § (2) bekezdés c) pontja szerinti dologi jogi per, és mivel a birtokjog értéke nem határozható meg (BH 2015.164., 1997.280.), a felülvizsgálat kizártsága körében nem volt alkalmazható a Pp. 408. § (1) bekezdése. Irányadók voltak azonban a Pp. 408. § (2) bekezdésének, valamint azon keresztül a felülvizsgálat engedélyezésének a szabályai a Pp. 409. §-a szerint.