BH 1992.6.391 I. A külön jogszabályok hatálya alá nem tartozó, vagyoni értékű műszaki szellemi alkotást érintő védelem körében a jogosult akkor követelheti a felhasználótól az elért vagyoni eredményből való részeltetést, ha a megoldás társadalmilag széles körben felhasználható és még nem vált közkinccsé.

II. Az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó, feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását [Ptk. 86. § (3) bek., 87. § (2) bek., 1978. évi 2. tvr. (Ptké.) II/4. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 910 275 Ft és ennek 1990. június 1-jétől járó évi 20%-os kamata, valamint 57 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a felperes részére, az ezt meghaladó összesen 1 093 000 Ft megfizetése iránt előterjesztett keresetet azonban elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a feltalálója az "Eljárás az A.-féle vírus csökkentett virulenciájú, immunizálóképességű vírusvariánsának és ebből készült oltóanyag előállítására" című találmánynak, melynek alapja a szabadalmi igénypontokban is megjelölt "K" vírusvariáns. A felperes a szabadalmi oltalomban részesült találmány hasznosítását az erre vonatkozó szerződésben az alperesnek engedélyezte, és időközben az alperes a szabadalmi jogosultságot is megszerezte. A felperes az alperessel fennállott szerződéses kapcsolat ideje alatt az alperesnek átadta az általa előállított "K 61" jelű vírustörzset is, amely azonban nem azonos a szabadalmi igénypontokban megjelölt és az Országos Közegészségügyi Intézetnél letétbe helyezett "K" vírusvariánssal. Az alperes a "K 61" jelű vírustörzset az általa folytatott vakcina gyártásánál hasznosítja, a vakcinát pedig értékesíti. Az alperes 1977-ben egy külföldi cégnek értékesítette a "K 61" jelű vírustörzset, és emiatt bírósági ítélet alapján a felperes részére a felvett licenciadíjból részesedést fizetett. Az alperes az 1990. május 18-án kötött újabb szerződéssel egy francia cégnek értékesítette a "K 61" jelű vírustörzset, amelyért 150 000 frank ellenértékhez jutott, a felperes vagyoni igényének teljesítése elől azonban elzárkózott. Miután a "K 61" vírustörzs előállítása kizárólag a felperes szellemi alkotása, és az lényegesen eltér az időközben lejárat miatt megszűnt szabadalommal védett megoldástól, ugyanakkor közkinccsé válása sem nyert bizonyítást, ezért az elsőfokú bíróság az alperest a Ptk. 86. §-ának (3) bekezdése és a 87. §-ának (2) bekezdése alapján a hozzá befolyt ellenérték 50%-ának megfelelő 910 275 Ft megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett. Fenntartotta az elsőfokú eljárásban is kifejtett álláspontját, amely szerint a felperes által részükre közvetlenül átadott "K 61" jelű vírustörzs előállítására vonatkozó eljárás a szaklapokban 1973-ban és 1982-ben megjelent publikációk által ismertté vált, de az időközben megszűnt szabadalommal védett eljárás és egyéb általános ismeretek révén is szakember képes a kérdéses vírustörzs előállítására. A kérdéses vírustörzsben megjelenő szellemi alkotás tehát közkinccsé vált, és ez kizárja, hogy a felperes részesedjen az elért vagyoni előnyből, amelynek az elsőfokú bíróság által megállapított mértékét is vitatta. A másodfokú eljárásban becsatolt igazolások szerint ugyanis a 150 000 frank licenciadíjnak megfelelően az alperes részére 1 739 310 Ft lett átutalva.

A felperes az alperesnek kifizetett licenciadíj igazolt összegére tekintettel a keresetét 869 655 Ft-ra leszállította, egyébként azonban a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Annak igazolására, hogy a "K 61" vírustörzs előállítására vonatkozó ismeretek nem tekinthetők az érintett szakemberek körében sem közkincsnek, a másodfokú eljárás irataihoz csatolta a Magyar Tudományos Akadémia Állatorvostudományi Kutatóintézete által az alperes igazgatójához 1987. szeptemberében írt levelet, amely egyebek mellett azt tartalmazza, hogy amikor az alperesnél a "K 61" jelű vírustörzs előállításával, az Állatorvostudományi Kutatóintézettől kapott egy, a felperes által korábban izolált eredeti vírustörzset. A felperes álláspontja szerint egy csökkentett virulenciájú vírustörzs csak akkor alkalmas vakcina gyártására, ha a belőle készített vakcina hatékonyságát és ártalmatlanságát hosszadalmas és költséges vizsgálatok igazolják. Miután a "K 61" vírustörzs vakcinatermelésre való alkalmassága külföldön is közismert, ezért fűződött érdeke a francia cégnek is ahhoz, hogy az általa folytatott vakcinagyártáshoz az eredeti vírustörzs kerüljön a tulajdonába. Az alperes ezért vagyoni előnyhöz jutott, amelyet köteles a felperessel megosztani.

A fellebbezés a marasztalási összeg mértékét érintő részében - a kereset leszállítására is tekintettel - alapos, a fizetési kötelezettség jogalapját támadó részében azonban alaptalan.