ÍH 2014.53 IRATBIZTOSÍTÁS

Nyomozati szakban a fogvatartás jogszerűségének felülvizsgálata érdekében történő iratbiztosítás nem korlátozódik a kényszerintézkedés elrendelésére, a fenntartásánál is követelmény [Be. 211. §, az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelve].

Az első fokon eljárt törvényszék a kábítószerrel visszaélés bűntette miatt indult büntetőeljárásban a gyanúsítottak előzetes letartóztatását az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2014. május 3. napjáig meghosszabbította.

A végzés ellen a gyanúsítottak és a védőik jelentettek be fellebbezést az előzetes letartóztatás megszüntetése érdekében.

Az ítélőtábla a Be. 131. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogkörében, a Be. 347. §-ának (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezéseinek megtartásával helytállóan döntött az előzetes letartóztatások meghosszabbításáról.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének általános feltételei, így a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folyamatban lévő eljárás, a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó megalapozott gyanú, és a nyomozás elrendelésének megtörténte a konkrét ügyben fennáll, és ezen túlmenően megállapíthatóak a Be. 129. § (2) bekezdés b), c) és az I. r. gyanúsított esetében a d) pontjában írt különös okok is, amelyekről tényeken alapuló következtetés útján határozott a törvényszék.

A Be. 129. § (2) bekezdés b)-d) pontja esetében a bíróság értelemszerűen nem csak olyan körülményre alapozhatja előzetes letartóztatást indokoltnak tartó döntését, amely bizonyosság erejével megállapítható. Elvárás azonban, hogy döntése ne csupán feltételezésen, hanem olyan adaton alapuljon, amelynek megléte, tényszerűsége a döntés időpontjában más adattal alátámasztott, ésszerű érvvel indokolt, igazolt, és ezáltal okszerű következtetés vonható arra, hogy a kényszerintézkedés alkalmazása a törvény céljai érdekében - és az adott gyanúsított személyi szabadsága ellenében - szükséges és célszerű (EBH 2009.2025).

A fellebbezéssel érintett gyanúsítottak esetében a Be. 129. § (2) bekezdés b) kapcsán mindez megállapítható, és ezt a törvényszék végzése tartalmazza is. A felrótt közegészségügyi bűncselekmények büntetési tételben is kifejeződő tárgyi súlya kétségtelenül kiemelkedő. E körülmény valójában nem önmagában való, hanem mögötte adatok vannak, amelyek tisztázása végett folyik a büntetőeljárás. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvényi fenyegetettségnek hatása van a gyanúsítottak személyére, ami értelemszerűen függ a fenyegetettség mértékétől. Ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a bizonyítás érdeke, illetve a folyamatban lévő bizonyítási eljárásban biztosítandó gyanúsítotti jelenléthez fűződő törvényi érdek szempontjából. A megalapozott gyanúban közölt adatok nem jelentenek ítéleti bizonyosságot, adatai nem tények, és megállapított tényről a jogerős ítéletig valójában nincs szó, az eljárásnak csupán tényszerű adatai lehetnek.

Kétségtelen azonban, hogy a gyanúsításban foglalt adatok és az eljárás adatai alapján következtetés vonható a törvény szerinti eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami még nem jelenti a bűnösség kérdésének eldöntését.

Jelen esetben olyan cselekmények elkövetésének tisztázása folyik, amelyeknek adatai alapján következtetés vonható a gyanúsítottak személyében rejlő kockázatra, mint az eljárás speciális körülményére. Ennél fogva megalapozott a szökés, elrejtőzés veszélye, amit nem közömbösítenek a törvényszék ülésén a terheltek, illetőleg a védőik által előadottak. Mindez egyben azt is jelenti, hogy - amint a törvényszék végzése is tartalmazza -, enyhébb kényszerintézkedés alkalmazásának nincs helye.

Az elsőfokú bíróság mindkét terhelt esetében részletesen, egyenként vizsgálta az előzetes letartóztatásnak a Be. 129. § (2) bekezdésében megjelölt különös okait, s az ezeket megalapozó tényeket, körülményeket is. Ennek eredményeként helytállóan állapította meg, hogy az eljárásbeli bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség megállapítása esetén kiszabható szabadságvesztés büntetés mértékére tekintettel a szökés, elrejtőzés reális veszélye fennáll [Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontja]. Ezt a körülményt összevetette a gyanúsítottak személyi körülményeivel is.

Helytállóan vont következtetést a c) pontban meghatározott ok, a bizonyítás meghiúsítása, veszélyeztetése lehetőségének fennálltára is, melyet szintén részletes és meggyőző indokolással látott el.

Az I. r. terhelt személyi körülményei, büntetett előélete alapján helytállóan vont következtetést a d) pontban meghatározott bűnismétlés veszélyére is.

Mindkét terhelt esetében vizsgálta a kényszerintézkedés meghosszabbítása ellen ható okokat is, és okszerűen jutott arra az álláspontra, hogy sem a gyanúsítottak betegségei, sem személyi körülményei, sem pedig a már lefolytatott nyomozás időtartama és eredménye, de mindezek együttvéve sem eredményezhetik az előzetes letartóztatás megszüntetését.

Megalapozottan sérelmezték azonban a terheltek védői az eljárás során, hogy a vádhatóság nem jelölte meg, és nem bocsátotta a rendelkezésükre az előzetes letartóztatást megalapozó bizonyítékokat. Hangsúlyozandó, hogy ebben a körben korántsem teljes körű iratismertetést kell tartani, pusztán a védelmet kell olyan helyzetbe hozni, hogy az előzetes letartóztatás egyes okaival szemben érdemben védekezhessen, az eljárás tisztességessége ugyanis ezt megköveteli.

Abban az esetben, ha az előzetes letartóztatás különös okai körében a szökés elrejtőzés alátámasztására az ügyész rendezetlen családi körülményekre hivatkozik, a terhelt életkorából adódó nagyobb mozgékonyságra, külföldi bűnkapcsolatok fennállására, stabil, jól jövedelmező munkahely hiányára, vagy az eltávozást kizáró, és az adott helyhez ragaszkodást erősítő ingatlantulajdon hiányára, akkor kötelessége kiválogatni azon okiratokat, amelyek ezt alátámasztják. A munkahely hiányát, vagy a családi kapcsolatokat tartalmazó személyi körülményeket megalapozhatja a gyanúsítotti vallomás jegyzőkönyve, a külföldi bűnkapcsolatokat az elfogásról szóló jelentés, de telefonos híváslista is igazolhatja.

A bűnismétlés veszélyét erkölcsi bizonyítvány, korábbi elítélések határozatai igazolhatják.

Hangsúlyozandó, hogy mindez a legtöbb büntetőügyben pusztán adminisztratív többletterhet jelent az ügyésznek vagy a nyomozó hatóságnak, hiszen jelen ügyben is megállapítható, hogy iratmásolatot kapott a II. r. gyanúsított védője a szakértői véleményekből, ami a kiemelt fenyegetettségű bűncselekmény minősítését megalapozhatja. Kapott az őrizetbevételi határozatból, és a gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyvéből. A kábítószer függőséget kizáró orvosszakértői véleményeknek a megalapozott gyanú általános és különös okainál is jelentősége lehet. A súlyosabb minősítést megalapozó szakértői vélemény a szökés veszélyét megalapozó érv lehet, ami azonban a terhelt és védője rendelkezésére áll. Ebben a körben van jelentősége az igazságügyi toxikológiai szakértői véleménynek is, ami szintén a súlyosabb minősítésű, akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény alátámasztására szolgálhat.