BH 2020.8.241 A kijavítási kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, a kijavítást elrendelő végzés ellen pedig csak akkor, ha a kijavítás a rendelkező részre vonatkozott. A határozat kijavítása és a határozat kiegészítése tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés illetékmentes [1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 57. § (1) bek. g) pont].

A döntés előzményei

[1] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 17-én megtartott tárgyaláson végzésével elutasította a II. rendű alperes igazolási kérelmét. Ugyanezen a tárgyaláson végzésével elutasította a II. rendű alperesnek az ítélete kiegészítése és kijavítása iránti kérelmét, továbbá az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogását. A II. rendű alperes mindkét végzés ellen fellebbezett. A törvényszék végzésével felhívta a II. rendű alperest végzésenként 7000 forint fellebbezési illeték lerovására, és tájékoztatta, hogy az adott végzések elleni fellebbezés nem illetékmentes. Ezt követően a törvényszék felterjesztette az iratokat az ítélőtáblára.

[2] Az ítélőtábla mindkét ügyben hiánypótlásra, ügyenként további 11 000 forint fellebbezési eljárási illeték lerovására hívta fel a II. rendű alperest, 8 napos határidővel, elutasítás terhe mellett. A II. rendű alperes mindkét ügyben 2019. szeptember 25-én vette át a hiánypótlási felhívást, azonban csak az igazolási kérelem elutasításával kapcsolatos ügyben tett eleget hiánypótlási kötelezettségének.

Az elsőfokú határozat

[2] Az ítélőtábla az ítélet kiegészítése és kijavítása iránti kérelem, valamint az eljárás szabálytalansága elleni kifogással kapcsolatos ügyben végzésével hivatalból elutasította a II. rendű alperes fellebbezését. Döntését azzal indokolta, hogy a II. rendű alperes a megadott határidőn belül nem tett eleget hiánypótlási kötelezettségének.

A fellebbezés

[3] Az ítélőtáblának a II. rendű alperes fellebbezését hivatalból elutasító végzése ellen a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben a törvényszék végzése elleni fellebbezésének érdemi elbírálását kérte. Érvelése szerint fellebbezésére a törvényszék felhívására 7000 forint illetéket lerótt, a további illeték összegét is átutalta, habár úgy tudta, hogy az ilyen jellegű eljárás illetékmentes.

[4] A felperes nem tett észrevételt.

A Kúria döntése és jogi indokai

[5] A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

[6] A törvényszék a II. rendű alperesnek az ítélet kiegészítése és kijavítása iránti kérelmét, továbbá az eljárás szabálytalansága elleni kifogását elutasító végzésében arról adott tájékoztatást, hogy a végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül fellebbezéssel lehet élni. A törvényszék figyelmen kívül hagyta a Pp. 224. § (4) bekezdését, amely előírja: a kijavítás tárgyában hozott határozat ellen csak akkor van helye fellebbezésnek, ha az a rendelkező részre vonatkozik. E jogszabályi rendelkezés helyes - a Legfelsőbb Bíróság PK 193. számú állásfoglalásának indokolásában is kifejtett - értelmezése szerint nincs helye fellebbezésnek a kijavítási kérelem kapcsán meghozott valamennyi végzés ellen, csak a "kijavítás tárgyában hozott", azaz a kijavítást elrendelő végzés ellen, és a kijavítást elrendelő végzés ellen is csak akkor, ha a kijavítás a rendelkező részre vonatkozott.

A kijavítási kérelmet elutasító végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, mert az nem a "kijavítás tárgyában hozott" végzésnek, azaz nem kijavító végzésnek minősül, még ha a kijavítani kért határozat rendelkező részével kapcsolatos is.

[7] Abban az esetben, ha a kijavítás tárgyában született volna döntés, azaz a kijavítást elrendelő végzést hozott volna a törvényszék, a végzés elleni fellebbezés az alább kifejtettek értelmében illetékmentes lenne.

[8] A törvényszék végzésében a II. rendű alperes eljárás szabálytalansága elleni kifogását is elutasította. A Pp. 114. §-a szerint a fél az eljárás szabálytalanságát a per folyamán bármikor kifogásolhatja. Az alapos kifogást a bíróság figyelembe veszi és annak helyt ad, ezáltal az adott fokú eljárásban minden eljárási szabálysértés kijavítható. Ha a bíróság a kifogást figyelmen kívül hagyja, ezt lehetőleg nyomban, de legkésőbb az eljárást befejező határozatban megindokolni köteles.

A fellebbezés kizártsága az eljárás folyamán hozott végzéseknél relatív: csupán az adott végzés ellen "önállóan" benyújtható fellebbezésre vonatkozik, más módon azonban (így például az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezéssel) az eljárás folyamán hozott sérelmes végzések ellen is lehet orvoslást keresni, egyes végzések az ítélet vagy a befejező határozat elleni fellebbezésben megtámadhatók.

A jelen esetben a törvényszék másodfokú bíróságként eljárva ítéletével befejezte az eljárást, és mivel a jogerős ítélettel szemben a fellebbezés lehetősége kizárt, ilyen esetben külön fellebbezési lehetőség biztosított az eljárás szabálytalansága elleni kifogást elutasító végzéssel szemben. Azonban ez a fellebbezés sem illetékköteles.

[9] Mind a kiegészítő ítélet, mind a kiegészítés iránti kérelmet elutasító végzés ellen az általános szabályok szerint van helye fellebbezésnek (Pp. 233. §), azonban a fellebbezés az alábbiakban kifejtettek értelmében ebben az esetben is illetékmentes.

[10] Az ítélőtábla is figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a három kérelmet (a határozat kijavítása és kiegészítése iránti kérelmet, továbbá az eljárás szabálytalansága elleni kifogást) elbíráló végzés esetében az egyes kérelmeket illetően korlátozott a jogorvoslat lehetősége, továbbá tévesen jutott arra a következtetésére is, hogy a fellebbezés illetékköteles és ezért megalapozatlanul hívta fel a II. rendű alperest a már lerótt illetéken felül további illeték lerovására, azaz az illeték kiegészítésére.

[11] A Kúria az illeték fizetése kapcsán a következőkre mutat rá: az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 57. § (1) bekezdés g) pontja értelmében illetékmentes a határozat kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelem. Az Itv. e §-ában megállapított egyik legfontosabb illetékkedvezményt, az eljárási illeték megfizetése alóli mentességet az Itv. - az adott esetben - az ügy tárgyára tekintettel biztosítja. A mentesség megadásának az a célja, hogy az ügy jellegére tekintettel megkönnyítse a jogérvényesítést.

[12] A bíróságnak a jogvita eldöntésére irányadó jogot az Alaptörvény 28. cikke szerint kell értelmeznie és az ebben meghatározott alkotmányos követelményt érvényre juttatva kell alkalmaznia. Az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak (objektív teleologikus értelmezés).

Az Alaptörvény kifejezett rendelkezése alapján a bíróság a konkrét ügy eldöntésekor nemcsak a szakjogi szabályokat értelmezi, hanem észlelnie kell az alkotmánykonform értelmezés szükségességét is, azaz a többféleképpen értelmezhető jogszabályszöveg normatartalommal kitöltésekor a bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is, hogy a norma alkalmazásakor az Alaptörvénnyel összhangban álló értelmezést válassza.