A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20900/2010/4. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1999. évi LXIX. törvény (Szabs. tv.) 76. §] Bírók: Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás, Puskás Péter

Pfv.IV.20.900/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Magyar Attila István ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr. Romhányi Gábor jogtanácsos által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.21.572/2008. számon megindult és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.337/2009/9. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül együttesen fizessenek meg az alperesnek összesen 185.000 (Száznyolcvanötezer) forint első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetékekből a III. és IV.r. felperesek személyenként 76.500 (Hetvenhatezerötszáz) forintot kötelesek az államnak külön felhívásra megfizetni. A fennmaradó eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint 2007. február 3-án a Budapest V. kerület Kossuth téren a felperesek részvételével is mintegy 70 fős tömeg gyűlt össze, melynek résztvevői a Kormány tevékenységével kapcsolatos elégedetlenségüket kívánták kifejezni. A demonstráció előzetes bejelentésére nem került sor. Az alperes munkatársai a - járdán és a közlekedést akadályozva az úttesten - gyülekező személyeket a terület elhagyására szólították fel, majd sorfalat alkotva igyekeztek kiszorítani a résztvevőket a térről. A felperesek a rendőri felszólításnak nem tettek eleget, a rendőrsorfallal szemben azonban aktív ellenállást nem tanúsítottak. Az intézkedő rendőrök a felpereseket a tömegből kiemelték, szabálysértés alapos gyanúja miatt előállították és kihallgatták, majd még aznap - 8 órán belül - őket szabadon engedték. A felperesekkel szemben indult szabálysértési eljárásokat az eljárt bíróságok határozataival megszüntették, megállapítva, hogy a felperesek cselekményei nem merítették ki a rendzavarás szabálysértését.

A felperesek keresetükben kérték megállapítani: az alperes a velük szemben foganatosított személyes szabadságot korlátozó intézkedéseivel megsértette a személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogukat. Kérték továbbá az alperes személyenként 500.000 forint nem vagyoni káruk, és annak kamatai megtérítésére kötelezését. A IV.r. alperes ezen felül 5.000 forint vagyoni kártérítési igényt is érvényesített. Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította: az alperes azzal, hogy 2007. február 3-án, a felperesekkel szemben megalapozatlanul alkalmazott a felperesek személyes szabadságát korlátozó intézkedéseket, megsértette a felperesek személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 350.000 forintot és annak 2007. február 3. napjától járó törvényes kamatát, valamint a felpereseknek egyetemlegesen 80.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A III. és a IV.r. felpereseket, az állam javára, személyenként 9.000 forint illeték megfizetésére kötelezte, míg a fennmaradó 102.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az alperes illetékmentessége és az I-II.r. felperesek költségmentessége folytán az állam viseli.

Az alperes fellebbezése és a felperesek csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek "20.000 forint + áfa" fellebbezési költséget. Kötelezte a III. és IV.r. felpereseket, hogy személyenként 4.500 forint csatlakozó fellebbezési illetéket fizessenek meg felhívásra az államnak. Rendelkezése szerint a fennmaradó 93.000 forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

A jogerős ítélet indokolása szerint a szabálysértési eljárásokban az eljárt bíróságok nem állapították meg a felperesek terhére a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. tv. (Szabs.tv.) 142. § (1) bekezdése alapján a rendzavarás szabálysértésének elkövetését, és ellenkező álláspont kialakítására a perben sem merült fel adat. Miután a felperesek magatartásukkal nem adtak alapot a személyes szabadság korlátozására, az alperes által alkalmazott előállítás nem volt a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) és az Szabs.tv. rendelkezéseinek megfelelően szükséges és arányos intézkedés. Így az ilyen intézkedésen alapuló szabadság korlátozása jogellenes. Ezért az alperes azzal, hogy a felpereseket a jogszabályi feltételek fennállásának hiányában szabálysértési eljárás alá vonta és előállította, megsértette a felperesek személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogát.

A jogerős ítélet kifejtette, hogy az alperes jogellenes intézkedésével a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontján keresztül alkalmazandó államigazgatási jogkörben okozott kártérítés szabályai szerint felel a személyiséget ért sérelemmel okozott kárért. Az alperes téves álláspontjával szemben az Rtv-ben szabályozott panaszjog nem volt az adott jogsérelem orvoslására alkalmas jogorvoslati eszköz, ezért a Ptk. 349. § alapján a speciális feltétel teljesülésének hiánya nem állapítható meg. Az alperes felperesekkel szemben alkalmazott jogellenes eljárása felróható és nyilvánvalóan törvénysértő is volt, mert az alperes az alkalmazott intézkedéssel megsértette az arányosság követelményét, amikor a felpereseket szükségtelenül, minden alap nélkül szabálysértési eljárás alá vonta és előállította. A tömegoszlatás során ugyanis a felperesek helyszínről történő eltávolítása lett volna a megfelelő intézkedés. A jogerős ítélet a Pp. 163. § (3) bekezdés alapján köztudomású tényként fogadva el, hogy a felperesekkel szemben alkalmazott intézkedés lelki megterhelést és feszültséget okozott, a nem vagyoni kártérítés összegét mérlegeléssel állapította meg.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a kereset teljes elutasítását kérve. Felülvizsgálati álláspontja szerint, miután a felperesek többszöri felszólítás ellenére sem hagyták el a helyszínt, a rendelkezésre álló adatok alapján szabálysértés elkövetésével voltak gyanúsíthatók, ezért az Rtv. 1. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja, valamint a 19. § (1) és (2) bekezdés rendelkezései alapján jogszerűen intézkedett a felperesekkel szemben. Az adott esetben, amint azt hasonló tényállás alapján hozott határozatában a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, az előállítás arányos intézkedés volt. Ezért az objektív felelősségen alapuló személyiségi jogsértés nem lett volna megállapítható. Amennyiben mégis jogellenesen járt el, tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy nyilvánvalóan súlyosan törvénysértő intézkedéssel felróható magatartást tanúsított. A szabálysértési eljárásokban a bizonyítási eljárás eredményeként hozott bírósági határozat ugyanis önmagában nem alapozhatja meg a bizonyítást jellegénél fogva nélkülöző rendőri intézkedés jogellenességét. Miután a felperesek a helyszínen tanúsított magatartásukkal alapot adtak az intézkedésre, magatartása nem volt felróható, ezért kártérítési felelősség nem terheli.