BH 1996.11.589 A folyamatosan tanúsított italozó, durva, a családot rettegésben tartó magatartás - büntető elítélés hiányában is - alapot teremt a bérlőtársi jogviszony megszüntetésére [1/1971. (II. 8.) Korm. r. 97. § (1) bek. c) pont, Pp. 9. §].

A peres felek házasságát a bíróság 1987-ben felbontotta, négy és fél szobás, 116 m2-es tanácsi bérlakásuk használatát pedig megosztotta akként, hogy a nappali szoba az alperes kizárólagos használatába került. A lakásban a peres feleken kívül három - ma már nagykorú - gyermekük és fiúgyermekük élettársa lakik.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette, és kötelezte őt arra, hogy a lakást ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Az ítélet indokolása szerint a tanúvallomások alapján megállapítható, hogy az alperes a házasság felbontása óta az együttélés követelményeit durván sértő, fenyegető magatartást tanúsít, ittas állapotban a lakásban lakók nyugalmát rendszeresen és súlyosan zavarja. Ennek egyik megnyilvánulása volt, hogy 1992. november 6-án fiával szóváltásba keveredett, és a kezében lévő tőrkéssel fiát megsebesítette. Mindezek a cselekmények - az utóbb említett esemény büntetőjogi konzekvenciájától függetlenül is - alapot adnak az 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (Lr.) 97. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján az alperes bérlőtársi jogviszonyának megszüntetésére.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és - egyebek mellett - sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az 1992. november 6-i esettel kapcsolatban indult büntetőeljárás eredményének bevárása nélkül hozott határozatot.

A másodfokú bíróság a per tárgyalását a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A büntető-bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes súlyos testi sértés kísérletét követte el fia sérelmére, és ezért őt két évre próbára bocsátotta.

A másodfokú bíróság az ítéletével az első fokú ítéletet azzal a kiegészítéssel hagyta helyben, hogy a felperest az alperes kiköltözésével egyidejűleg a lakáshasználati jog 400 000 forint ellenértékének a megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a helyesen feltárt tényállás alapján helyes jogi következtetésre jutott. A döntést alátámasztja az időközben jogerősen befejeződött büntetőeljárás eredménye is, amely a Pp. 9. §-a alapján a polgári bíróságot köti. A büntetőeljárás alapjául szolgáló alperesi cselekmény pedig olyan súlyú, amely egymagában, előzetes felhívás nélkül is megalapozza az elsőfokú bíróság határozatát.

A jogerős ítélet ellen, annak megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Csatolta a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely - az alperes és védője felülvizsgálati indítványának helyt adva - az alperest a súlyos testi sértés kísérletének vádja alól felmentette. Az ítélet szerint az alperes a kezében tartott késsel és hentesbárddal csak közeledett az előle hátráló fia felé, de "a tényállásból a testi sértés okozásának még eshetőleges szándéka sem állapítható meg, a sértett sérülése azáltal keletkezett, hogy belenyúlt a terhelt által maga elé tartott késbe". Az a cselekmény tehát, amelyre a másodfokú bíróság az ítéletét alapozta, nem valósult meg, ezért a kereset elutasításának van helye.