BH 1987.11.404 I. Az általános szerződési feltételek megtámadhatóságát nem érinti az a körülmény, hogy a megrendelők a feltételekre véleményeltérési nyilatkozatot tehetnek [Ptk. 209. § (1) bek.].

II. Általános szerződési feltételekben a szállító a megrendelő általános elállási jogának gyakorlása esetére nem köthet ki átalánykártérítést [Ptk. 381. § (1) bek., 395. § (1) bek.].

Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének az 1986. évi termékforgalomról szóló 1/1986. (II. 1.) ÁH számú rendelkezése szerint az alperes a 31-41 ITJ számú gördülőcsapágyak kizárólagos beszerzője és értékesítője. A megrendeléseket részben saját gyártású, részben szocialista és tőkés importból származó termékekből elégíti ki, és a szerződéskötési folyamat egyszerűsítése, gyorsítása érdekében általános szerződési feltételeket (a továbbiakban: Feltételek) dolgozott ki.

A legfőbb ügyész a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése alapján keresetet terjesztett elő, melyben indítványozta, hogy a bíróság mindenkivel szemben nyilvánítsa érvénytelennek a Feltételek 2.4, 2.5, 2.6, 4.2, 5.3, 9.1, 9.3 és 11.1 pontjait, mert ezek az alperes részére indokolatlan egyoldalú előnyt tartalmaznak, valamint a 9,2 és a 12.1 pontokat, mivel azok ellentétesek a jogszabállyal.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helyt adott, és ítéletében mindenkire kiterjedő hatállyal megállapította, hogy a Feltételek 2.4, 2.5, 9.2 és 9.3 pontja érvénytelen, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Ítéletének indokolása szerint alaptalanul támadta a legfőbb ügyész indítványa a Feltételek 2.6, 4.2, 5.3, 9.1, 11.1, valamint 12.1 pontját.

A Feltételek 2.6. pontja szerint a szállító ajánlatában vagy a megrendelés igazolásában köteles feltüntetni, hogy mely gördülőcsapágyak, gördülő elemek szállítását teljesíti saját gyártásból, illetve importból. Jogosult a megrendelői igényt mind saját gyártásból, mind szocialista vagy tőkés import csapággyal teljesíteni. Import termékre létrejött szerződés esetén szállítási kötelezettségét akár szocialista, akár tőkés importból származó termékkel, saját gyártású termék esetén pedig szocialista importból származó termékkel is teljesítheti. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az idézett kikötés nem biztosít az alperesnek indokolatlan egyoldalú előnyt, éppen ellenkezőleg a megrendelő számára kedvező, mivel lehetőséget ad a kívánt határidőre történő teljesítésre. A népgazdaság érdekével lenne ellentétes, és a szocialista gyártású termékek csereszabatosságát kérdőjelezné meg az, ha a tőkés importból beszerzett gépek meghibásodott csapágyait kizárólag ugyanilyen gyártásból származó alkatrészekkel pótolhatnák.

Az ítélet indokolása szerint nem biztosít az alperes részére indokolatlan egyoldalú előnyt a Feltételek 4.2 pontja sem, mely szerint a szállító a mindenkor érvényes árjegyzékének függelékében feltüntetett gördülő-csapágy-típusokra az ugyanott meghatározott limithatáron alul szállítási szerződést nem köt. Az alperes mind saját, mind pedig közös üzemeltetésű boltjaiban árusít csapágyakat. A típusonként megjelölt limithatárokat felhasználóival közölte. A megrendelők a szükséges termékekhez a kiskereskedelmi hálózaton keresztül hozzájuthattak. Ilyen körülmények között nagykereskedelmi tevékenységgel foglalkozó szervezettől nem várható el, hogy minden szükségletet szállítási szerződés útján elégítsen ki.

Alaptalan a támadás a Feltételek 5.3 pontja tekintetében is. E feltétel értelmében a szállító a tükörgörgőknél az MSz-KGST 1991-79 számú szabványban II. osztályú minőségben teljesít. A rövid hengergörgők minősége az MSZ-KGST 1992-79, a hosszú hengergörgőké az MSz-KGST 1992-79 számú szabványokban meghatározott III. osztályú minőségnek felel meg, azzal az eltéréssel, hogy hosszra-osztályozást a szállító nem végez. A szállító jogosult az ajánlat megtételekor vagy a megrendelés igazolásakor az e pontban meghatározott szabványoktól eltérő műszaki feltétfüzetben meghatározott minőséget közölni, és amennyiben a másik fél ezt 15 napon belül nem kifogásolja, úgy a szerződés a feltétfüzetben meghatározott minőségi feltétellel jön létre. Az alperes a vonatkozó szabványokat becsatolta, amelyekből megállapítható volt, hogy a II-III. osztály nem minőségi, hanem pontossági osztályozást jelent, tűrési értéket jelöl. A szolgáltatás minőségének meghatározását, melynek közlését a megrendelők rendszerint elmulasztják, az alperes a szabványra utalással lehetővé teszi.

A Feltételek 9.1. pontjának támadása, mely szerint a teljesítés helye a szállító telephelyeinek egyike, ugyancsak nem volt alapos. A teljesítés helyére vonatkozó jogszabályi rendelkezések diszpozitív jellegűek, tehát attól a felek - akár a megrendelő hátrányára is - eltérhetnek.

Nem tartalmaz indokolatlan előnyt az alperes számára a Feltételek 11.1. pontja sem, mely szerint a szállító 12 hónap helyett a teljesítéstől számított 18 hónapra vállal jótállást 1 % felár felszámításával. A jótállás kikötése a megrendelő biztonságát növeli, és hibás teljesítés esetén szigorúbb helytállási kötelezettséget jelent.

Nem ütközik jogszabályba a Feltételek 12.1. pontja, amely azt tartalmazza, hogy a megrendelőnek a Ptk. 381. §-ára alapított elállási joga esetén a szállító kárát az áruérték 10 %-ának megfelelő objektív kárátalány összegben fizeti meg, mely kárátalányt a szállító jogosult az egyoldalú elállási jog gyakorlását követően számlázni. A megrendelő általános elállási jogának gyakorlása esetére ugyanis maga a jogszabály írja elő a kártalanítási kötelezettséget, melynek átalányban való kikötése "nagyvolumenű tömegszerződések" körülményei között indokolt.

Az ítéletnek a keresetet elutasító része ellen a legfőbb ügyész fellebbezett, és annak megváltoztatásával a keresetében megjelölt valamennyi szerződési feltétel érvénytelenné nyilvánítását kérte.

A Feltételek 2.6. pontjával kapcsolatban a fellebbezésnek indokolásában kifejtette, hogy ez csupán az alperes számára kedvező, mivel a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei alól mentesülhet azzal, hogy a megrendeléstől eltérő forrásból származó termékkel is jogosult teljesíteni. A megrendelő számára viszont hátrányos, mivel nem juthat hozzá szükségleteinek megfelelően alkatrészekhez.

Sérelmezte továbbá a 4.2. pont tekintetében elutasító ítéleti rendelkezést, mivel álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a limithatárt tartalmazó árjegyzéket valamennyi megrendelő megkapta. Továbbá arra hivatkozott, hogy a kiskereskedelmi vállalatok árukínálata lényegesen szűkebb volt, mint a limitált áruk köre, tehát a vásárlók nem juthattak hozzá a számukra fontos termékekhez.

Az ítélet indokolásával ellentétben az 5.3, pont lehetővé teszi, hogy az alperes a kedvezőbb pontossági osztályba tartozó termék helyett gyengébb színvonalú, a megrendelő felhasználási céljára alkalmatlan gördülőtestet szállíthasson.

A 9.1 pontban foglalt kikötés valamennyi - az alperes számára előnyös - feltétel együtthatásában értékelendő mint további indokolatlan egyoldalú előny.