BH+ 2013.4.146 A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen csak írásban köthető. Az e-mailben megvalósult ajánlatváltás önmagában nem felel meg az írásba foglalás követelményének [Ptk. 418. § (2) bek., 217. § (1) bek.].

Pertörténet:

Kecskeméti Törvényszék G.40174/2010/9., Szegedi Ítélőtábla Gf.30261/2011/2., Kúria Pfv.22271/2011/6. (*BH+ 2013.4.146*)

***********

A felperes keresetében 10 000 000 forint szerződésszegéssel okozott kár és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Hivatkozása szerint 13 000 forint + áfa/tonna átvételi áron meghatározott 20 000 tonna bálázott szálas mezőgazdasági tüzelőanyag szállítására tett ajánlatának alperes általi visszaigazolásával létrejött a felek között a szerződés. Azt az alperes nem teljesítette, és ennek következtében keletkezett a megjelölt összegű elmaradt haszna. Az elmaradt hasznát tonnánként 500 forint árbevétel kiesésben jelölte meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét. Álláspontja szerint a felek között nem jött létre szerződés, mert a felperes fax, illetve e-mail üzenetére eltérő tartalmú ajánlatot tett 2009. május 27-én, amely új ajánlatnak minősült. Ezt a felperesnek írásban kellett volna elfogadni. A felek között a szerződés azért sem jöhetett létre, mert nem volt az alperes részéről szerződéskötési akarat. H. R., aki mind az I. Zrt., mind az I. Kft. szervezeti képviselője, nem a Zrt., hanem a Kft. képviseletében tárgyalt a felperessel. A 2009. május 27-én kelt e-mailt küldő D. B.-nek pedig nem volt képviseleti jogosultsága. Erről a felperes egyértelműen tudomással bírt a felek közötti korábbi szerződésben foglaltakra figyelemmel. Vitatta azt is, hogy a felperes ténylegesen rendelkezett 20 000 tonna bio tüzelőanyaggal.

Az elsőfokú bíróság megállapította a szerződés létrejöttét, és ítéletében a szerződésszegése miatt 10 000 000 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest a felperes javára.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a szerződés létrejötte, annak alanyai és tartalma tekintetében az elsőfokú ítélet indokai helytállóak. A jogerős ítélet értelmében a perbeli bizonyítékok alátámasztják hogy D. B. az alperes nevében képviselőként jogszerűen tett jognyilatkozatot (Ptk. 219. §, Ptk. 222. §). A per adatai igazolják, hogy az alperes megbízta D. B.-t a felperessel való ügyleti tárgyalások folytatására és ügyletkötésre. Kiemelte azt is, hogy a megbízott részt vett már a 2009. május 26-án tartott szóbeli megbeszélésen, majd a felperes írásbeli ajánlatának hatályossá válását követően az alperes nevében végig D. B. járt el, akinek az eljárását a törvényes képviselő folyamatosan ellenőrizte, nyilatkozatait ismerte, ennek ellenére a felperes felé semmilyen kifogással nem élt. Az alperes azt követően, hogy a felperes elutasította az árcsökkentésre irányuló igényét, nem teljesítette az ütemezésre, a heti beszállító jegy kiadására irányuló szerződéses kötelezettségét. A teljesítést jogos ok nélkül tagadta meg [Ptk. 313. §, 312. § (2) bekezdés], ezért a felperes a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhetett. Megítélése szerint az alperes alaptalanul vitatta, hogy a felperes rendelkezett olyan szerződésekkel, amelyek alapján 20.000 tonna árut szállíthatott volna, ugyanis a felperes már 2009. július elején megküldte az alperesnek azt a termelői listát, amely alapján értesülhetett, hogy 20 000 tonna feletti mennyiségű áru szállítására kötött szerződést a gazdákkal. Tény az is, hogy az érintett termelőkkel az alperes közvetlenül szerződést is kötött. A másodfokú bíróság az elmaradt vagyoni előny összege kérdésében is helytállónak ítélte az elsőfokú bíróság döntését.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen a kereset elutasítása iránt. Másodlagosan a felperes teljesítési képességének és követelése összegszerűségének vizsgálata körében - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy a bíróságoknak alapvetően két kérdésben kellett állást foglalniuk; egyrészt, hogy létrejött-e a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a felperes és az alperes között, másrészt amennyiben a szerződés létrejött, úgy annak megszegése miatt a felperesnek valóban keletkezett-e összesen 10 000 000 forint, azaz tonnánként 500 forint összegű elmaradt haszon formájában jelentkező kára. Lényegében megismételte a korábban előadott perbeli védekezését. Arra is hivatkozott, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényességéhez szükséges írásbeli alak hiányzik. Azzal érvelt, hogy a felperes 2009. május 26-i írásbeli ajánlatának és a visszaigazolásnak a pontosítása, módosítása az érvényességhez szükséges írásbeli alakban nem történt meg, így a kötelező alakiság megsértése miatt sem jöhetett létre a felek között a szerződés, ezért jogerős ítélet a Ptk. 418. § (2) és a Ptk. 217. § (1) bekezdéseibe ütközik. Utalt e körben a Ptké. 38. § (2) bekezdésében foglaltakra is. A felperes kárának összegszerűsége kérdésében sérelmezte, hogy a bíróságok nem értékelték megfelelően a felperes teljesítési képességét, és az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. Szerinte a jogerős ítéletnek a kár bekövetkezésére és összegszerűségére vonatkozó része megalapozatlan, s az a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütközik.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.

Az alperes a per során végig vitatta a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényes létrejöttét. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a szerződés az alaki hibája [Ptk. 217. § (1) bekezdés] miatt semmis.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában rögzítette, hogy az alperes marasztalása a Ptk.-nak a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre vonatkozó 417. § (3) bekezdésén alapult. Ezt a megállapítását a felek nem kifogásolták, és a másodfokú bíróság sem tartotta indokoltnak a szerződés eltérő minősítését. Alaptalanul hivatkozott ezért a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felek között milyen szerződés jött létre.

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényességéhez a Ptk. 418. § (2) bekezdése annak írásba foglalását írja elő. Ennek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi.

A nem vitás tényállás szerint a felperes telefax útján (2009. május 26.) megküldött ajánlatát az alperes képviseletében D. B. 2009. május 27-én e-mail-ben igazolta vissza. Ez a nyilatkozat a Ptké. 38. § (2) bekezdése értelmében nem felel meg az írásba foglalás követelményének. A rendelkezés előírja; ha jogszabály a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot rendel, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában írásbeli alakban létrejött szerződésnek kell tekinteni a levélváltás, a táviratváltás, valamint a távgépírón és telefax útján történt üzenetváltás, továbbá a külön törvényben meghatározott maradandó eszközzel tett nyilatkozatváltás - így különösen fokozott biztonságú elektronikus aláírással aláírt okirat - útján létrejött megegyezést. A Ptké. idézett rendelkezésében felhívott külön jogszabály, a 2001. évi XXXV. törvény 3. § (5) bekezdése, és a 4. § (1) bekezdése szerint az e-mailben eszközölt nyilatkozatváltás önmagában nem, csupán a fokozott biztonsági elektronikus aláírással aláírt elektronikus dokumentum útján tett nyilatkozat váltás felel meg az írásba foglalás követelményének. Ilyen aláírást sem az alperes 2009. május 27-i visszaigazolása, sem pedig a felperes aznapi válasza (1/F/2.) nem tartalmazott. A kötelező alakiság hiányában ezért a felek között a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen nem jött létre, a szerződés semmis [Ptk. 217. § (1) bekezdés], figyelemmel arra is, hogy a szerződés írásba foglalása a felperes külön kérése (1/F/5.) ellenére utóbb sem történt meg, és a felek egyike sem teljesített [Ptk. 418. § (2) bekezdés]. Az alperes a termelőkkel közvetlenül kötött szerződést.