BH 2012.7.179 Felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás felvételének a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének [2003. évi XCII. tv. 97. §, 109. §, 1952. évi III. tv. 206. §, 221. §, 270. §, 275. §].

Pertörténet:

Nyíregyházi Törvényszék K.21650/2010/23., Kúria Kfv.35474/2011/7. (*BH 2012.7.179*)

***********

Az adóhatóság a felperesnél 2003-2007. évekre - valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően - ellenőrzést végzett. Azt állapította meg, hogy a felperes a vizsgált időszakban személyi jövedelemadó (a továb­biakban: szja.) bevallást nem nyújtott be, gépjárműveket, ingatlant vásárolt és jelentős összegű tagi kölcsönt nyújtott a T. Kft.-nek, de nem volt olyan nagyságrendű jövedelme, ami e kiadásokra fedezetet nyújthatott volna. Az adóhatóság ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108-109. §-ára alapítottan becslést alkalmazott, és pénzforgalmi mérleget állított fel. A revízió eredményeként hozott határozatában 2003. évre - elévülés miatt - nem tett megállapítást, 2004-2007. évekre azonban a felperes terhére kimutatott fedezet, illetve forráshiányokat egyéb jövedelemnek minősítette, és szja valamint százalékos egészségügyi hozzájárulás (a továbbiakban: eho) adónemekben adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki, késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2010. június 10. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva - 2004-2006. évekre - kötelezte a felperest mindösszesen 13 646 083 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 6 823 041 Ft adóbírság, 6 396 622 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Rögzítette, hogy 2007. évre a becslés jogalapja nem áll fenn, ezért erre az évre adókülönbözet és jogkövetkezmények nem írhatók elő. Az ezen kívüli körben - és a számítási hibától eltekintve - az elsőfokú adóhatóság megalapozott és jogszerű határozatot hozott. A felperes a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni.

A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Érvelése szerint az alperes nem tett eleget a tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettségének. Vitatta a becslés jogalapját, előadása szerint rendelkezett megfelelő fedezettel a kiadásaihoz, és hitelt érdemlően igazolta a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést is. Sérelmezte, hogy az alperes nem fogadta el az általa megjelölt forrásokat kiadásai fedezeteként, a keresetében előadottak alátámasztására bizonyítás foganatosítását kérte.

A megyei bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, és az alperes határozatát - a 2004-2005. évi megállapítások változatlanul hagyása mellett - akként változtatta meg, hogy a felperes terhére 2006. évre az adókülönbözet és adóhiány összegét szja adónemben 40 320 Ft-ban, eho adónemben 26 640 Ft-ban állapította meg, 2004-2006. évekre a felperes terhére előírható adóhiánynak minősülő adókülönbözet összegét szja adónemben 9 328 086 Ft-ban, eho adónemben pedig 2 870 677 Ft-ban határozta meg. Az összesen 12 198 763 Ft adóhiány után fizetendő adóbírság összegét 6 099 381 Ft-ra, a késedelmi pótlékot pedig 5 724 542 Ft-ra szállította le, a felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította. A megyei bíróság jogi álláspontja a következő volt:

2004-2006. évekre fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt. A felperes a perben lefolytatott bizonyítási eljárás során hitelt érdemlően igazolta, hogy 2004. december 1-jén - a Mercedes típusú személygépkocsi eladásából - 3 000 000 Ft-tal, 2006. július 10-én a dr. E. T. ügyvéd átutalása révén 6 930 905 Ft-tal, 2006. március 17-én pedig 32 000 euró bevétellel rendelkezett. Emiatt a terhére 2004-2006. évekre előírható adóhiánynak minősülő adókülönbözet nem az alperesi határozatban megjelölt összeg, hanem 12 198 763 Ft, és ennek megfelelően szabható ki az adóbírság és a késedelmi pótlék is. Az ezt meghaladó körben azonban az alperes határozata jogszerű döntést tartalmaz. A felperes a peres eljárás során sem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy - a hozzátartozó lottónyereményéből kapott - 6 000 000 Ft, illetve a lovak és hintók eladásából származó 15 000 000 Ft a vizsgált időszak kezdetén is rendelkezésére állt volna, és ezek képezték volna kiadásai fedezetét.