BH 1980.12.468 A személyeket védelem illeti meg a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik tekintetében is. A védelem körében a jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit felhasználó személy részesítse őt az elért vagyoni eredményben. Ha azonban valamely vagyoni értékű műszaki ismereteket jelentő megoldás létrehozása munkaköri kötelezettség vagy szerződéses kötelezettség alapján történt, a dolgozó a munkáltatójával szemben, a kötelezett a szerződés szerint jogosítottal szemben a Ptk. 87. §-ának (2) bekezdése alapján nem érvényesíthet díjigényt [Ptk. 86. §. (4) bek., 87. (2) bek., 1978. évi 2. sz. tvr. 4. § (1) bek.].

I. A felperes az 1960. szeptember 13. napján történő bejelentés alapján szabadalmat kapott a 149 286. lajstromszámú "Eljárás az Aujeszky-féle vírus csökkentett virulenciájú, immunizáló képességű vírusvariánsának és ebből készült oltóanyag előállítására" című találmányára. A felperes találmányának a kidolgozásával kapcsolatos költségeket a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Kutatások Fejlesztési Alapja fedezte. A szabadalommal védett eljárás alapja az Országos Közegészségügyi Intézetnél 1960. november 21-én 601 121 1. szám alatt letétbehelyezett "K" vírusvariáns.

A felek 1963. február 27-én hasznosítási szerződést kötöttek. Ebben a felperes időbeli és területi korlátozás nélkül engedélyezte az alperes részére a szabadalommal védett eljárás hasznosítását, de kikötötte, hogy az alperes a hasznosítást harmadik személy részére nem engedheti át. Ellenszolgáltatásul az alperes kötelezte magát, hogy a hasznosítás öt évi eredménye alapján -1963. január 1. és 1967. december 31. közötti időszakra - a szerződésben kikötött díjat megfizeti a felperesnek. Kimondották, hogy a szerződés a Földművelésügyi Minisztérium jóváhagyásával válik joghatályossá. A jóváhagyás nem történt meg, az alperes azonban a szerződés rendelkezései szerint ténylegesen hasznosította a találmányt. Ezért a kikötött hasznosítási díj megfizetésére - a felperes keresete alapján - a bíróság kötelezte az alperest.

Az 1964. szeptember 30-án kelt szerződéssel a felperes átruházta a szabadalmat - minden ellenszolgáltatás nélkül - a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálatára. Megállapították, hogy az átruházás időpontjától a szabadalom fenntartási illeték fizetése a jogszerző felet terheli. Kikötötték, hogy a jogszerző a szabadalom tárgyát bármely hazai állami vállalat vagy szövetkezet útján előállíthatja és hasznosíthatja. Az átruházó fenntartotta jogát a megvalósításról szóló értesítésadásra és a megvalósítás folytán járó, őt törvény szerint megillető díjigényre mindaddig, amíg ennek törvényes feltételei fennállanak. Az átruházó kötelezte magát, hogy a megvalósítás érdekében a jogszerzőt mindenben támogatja. A szabadalmi jogosultság átruházását a szabadalmi lajstromba - korlátozások feltüntetése nélkül - bevezették. Az alperes a szabadalom átruházása után is a felperes részére fizette 1967. december 31-ig a kikötött díjat.

Az 1968. szeptember 30-án kelt átruházási nyilatkozattal a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata a szabadalmat ellenszolgáltatás nélkül az alperesre ruházta át. Az alperes a szabadalmi jogosultság átruházását elfogadta minden jogával és kötelezettségével - beleértve a kilencedik évi fenntartási illetéket is. Az átruházást a szabadalmi lajstromba bevezették.

1977. április 23-án az alperes a MEDIMPEX Külkereskedelmi Vállalat útján szerződést kötött a PHILIPS-DUPHAR külföldi (amszterdami) céggel. A szerződés lényeges tartalma szerint a magyar fél kizárólagos hasznosítási jogot (licenciát) engedélyezett a külföldi cég számára a magyar fél által feltalált és kifejlesztett Bartha K 61 Aujeszky Vakcina gyártására Hollandiában és kizárólagos, illetőleg nem kizárólagos terjesztésére a szerződés mellékleteiben megjelölt országokban. Kikötötték, hogy a magyar szerződő fél meghatározott határidőn belül átadja a külföldi cégnek a vakcina vírustörzset és a vakcina előállítására vonatkozó gyártási műszaki ismereteit (know-how-t). A külföldi szerződő fél vállalta, hogy a vírustörzsért, valamint a gyártási műszaki ismeretekért és tapasztalatokért a tiszta eladási ár után 2 évig 5%, további 5 évig 3% jutalékot fizet a magyar fél részére. A szerződés alapján 1977. december és 1978. szeptember közötti időszakra 2 281,57 dollár folyt be az alpereshez.

Az alperes a külföldi céggel kötött szerződésről az 1979. január 15-én kelt levelében tájékoztatta a felperest. Ezután megbeszélések voltak a felek között abban a kérdésben, hogy a külföldről befolyt licencia díjból milyen összeg illeti meg a felperest. Ezek a megbeszélések azonban - amelyekben a felperes munkáltatója, a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata is részt vett - nem vezettek eredményre, mert a jogalap vitás volt.

II. A felperes keresetében 41 211 Ft és kamatai, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A követelés jogalapját eredetileg arra alapította, hogy szabadalmazott találmányát értékesítették, viszont a Magyar Tudományos Akadémiával kötött szabadalomátruházási szerződésben kikötötte, hogy díjigénye az átruházástól függetlenül fennmarad, és az alperes ezzel a kötelezettséggel szerezte meg a Magyar Tudományos Akadémiától a szabadalmat. Másodlagosan a Ptk. 87. §-ának a (2) bekezdése alapján kérte az alperes marasztalását.

Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint a felperesnek nem lehet követelése az alperessel szemben, mert a hasznosítási szerződés alapján járó díjat megfizette, az Akadémia és a felperes között létrejött szerződésben szereplő korlátozások az alperest nem terhelik, mert ezeket a szabadalmi lajstromba nem vezették be, a hasznosítás idején a szabadalmas jogait az alperes korlátozás nélkül gyakorolhatta, egyébként a találmányt külföldön nem is védi szabadalom. Hivatkozott arra is, hogy a külföldi céggel történt szerződés részben azoknak a gyártási tapasztalatoknak az átengedésére vonatkozott, amelyeket az alperes dolgozott ki. Előadta, hogy a felperesi követelés jogalapjának a megállapítása esetén be kívánja számítani az általa viselt fenntartási illeték és törzsmegőrzés költségét, ami összesen 97 200 Ft-ot tesz ki.

Az első fokú bíróság elutasította a felperes keresetét és a felperest perköltség, valamint illetékköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes és a Magyar Tudományos Akadémia Kutatási Ellátási Szolgálata között kötött szerződés nem volt ingyenes, mert az MTA a szabadalommal kapcsolatos terheket azzal a feltétellel vállalta, hogy a szabadalomból eredő jog - a hasznosítási díj - továbbra is az átruházót illeti meg. Az alperes azonban ismerte a korábbi szerződést, a korlátozásokról tudott, ezért az Szt. 37. §-ának a (2) bekezdésére nem hivatkozhat. Viszont - az eső fokú bíróság álláspontja szerint - az első átruházási szerződés nem korlátozta az alperest a belföldi szabadalommal védett eljárás külföldi értékesítésében. Az alperes a megoldást olyan országban értékesítette, ahol azt nem védi szabadalmi oltalom, ezért sem követelhet licencia díjat a felperes. A Ptk. 87. §-ának a (2) bekezdése alapján azért találta a követelést alaptalannak, mert a megoldást a felperes átruházta, az alperes mint szabadalmas nem köteles az értékesítés eredményéből részesíteni a felperest.