A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21871/2010/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (AJÁNDÉKOZÁSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 30. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §, 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 90. §]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40490/2004/15., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20935/2005/4., Fővárosi Törvényszék P.24971/2006/22., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21443/2009/7., *Kúria Pfv.21871/2010/4.* (BH 2012.1.9)

***********

Pfv.II.21.871/2010/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az I. rendű, II. rendű és III. rendű, V. rendű és VI. rendű alperesek ellen ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságnál 10.P.24.971/2006. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtáblának 6.Pf.21.443/2009/7. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I-., II. és III. rendű alperesek által 32. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi az I., II. és III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen a felperesnek 15 napon belül 100.000 (Egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Az I., II. és III. rendű alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt 361.200 (Háromszázhatvanegyezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a T. G. XX. Betéti Társaságnak az I. rendű alperes a beltagja, míg a II. rendű alperes annak kültagja. Az I-II. rendű alperesek gyermeke a III. rendű alperes. A felperes 2000. december 12-én vonatszerelvények elektronikus, intelligens felügyeletére szolgáló berendezést vásárolt a T. G. XX. Bt. jogelődjétől, melynek alapján megfizetett az eladónak 6.020.000 forintot. A rendszer azonban nem működött megfelelően, amelyről 2003. február 28-án egyeztetési jegyzőkönyv készült. Ebben az eladói oldalon felmerült hiányosságokat, valamint a vevő erre alapított elállási szándékát a T. G. XX. Bt. részéről eljáró I. rendű alperes aláírásával elismerte. Miután a hiányosságok nem kerültek kiküszöbölésre és a berendezések is a javítással próbálkozó eladónál maradtak, a felperes az elállási jog gyakorlása és a vételár visszakövetelése iránt bírósághoz fordult. A T.G. XX. Bt-vel szembeni fizetési meghagyást 2004. április 2. napján kézbesítették a beltag I. rendű alperes B. XX., T. u. alatti lakcímére, aki ezzel szemben 2004. április 7. napján terjesztette elő ellentmondását. Az így megindult perben a Fővárosi Bíróság a 2005. május 31. napján meghozott 8.G.40.49012004/15. számú ítéletével kötelezte a T. G. XX. Bt-t mint egyenes adóst és az I. rendű alperest, mint érte mögöttesen felelős beltagot, hogy fizessenek meg a felperesnek 6.020.000 forint tőkét, valamint ennek 2003. január 12-tól a kifizetésig járó kamatait. Döntését a Fővárosi Ítélőtábla a 2005. október 25. napján kelt 9.Pf.20.93512005/4. számú ítéletével helybenhagyta. Mindezek alapján a R. és T. Végrehajtó Iroda tagjaként eljáró B. A. önálló bírósági végrehajtó előtt 285.V.577/2006. szám alatt végrehajtási eljárás indult, amely 2006. július 27. napja óta szünetel, mert az adós cég gazdasági tevékenységet nem folytat és végrehajtás alá vonható vagyonnal sem rendelkezik.

A B. helyrajzi számú, természetben T. u. alatt elhelyezkedő, 673 m2 térmértékű ingatlan 4/6 hányadrésze korábban az I. és II. rendű alperesek tulajdonában állt. Az I. és II. rendű alperesek ezt az ingatlanilletőséget a 2005. február 14. napján kelt ajándékozási szerződéssel a III. rendű alperesre ruházták. Ezt követően a 2006. február 2. napján kelt megállapodással - az ajándékozás számukra kedvezőtlen illetékjogi következményei miatt - az ajándékozási szerződést közös megegyezéssel felbontották. Ezt követően még ugyanezen a napon az I-II. rendű alperesek, mint életjáradékra jogosultak, az ajándékozási szerződés felbontásával visszakapott ingatlanilletőségeiket életjáradéki szerződéssel ismét a III. rendű alperesre ruházták. A B.-i 1. számú Körzeti Földhivatal a 2006. február 28. napján kelt 60113/2006. számú végzésével a III. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte.

Mindezek alapján a felperes egyrészt az ajándékozási és életjáradéki szerződések színlegessége, másrészt azok fedezetelvonó jellegére alapított vele szembeni hatálytalansága miatt terjesztett elő kereseti kérelmet az alperesek ellen.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek között 2006. február 2. napján létrejött életjáradéki szerződést érvénytelenné nyilvánította és rendelkezett az I-II. rendű alperesek tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásban történő helyreállításáról, és a perfeljegyzés tényének törléséről, valamint a perköltség viseléséről is. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azt látta igazoltnak, hogy az ajándékozási, majd pedig életjáradéki szerződés megkötésének nem volt ésszerű gazdasági indoka, annak célja kizárólag az ingatlanhányadnak a felperes által indított végrehajtás alóli kivonása volt. A II. rendű alperes felelősségét az I. rendű alperessel fennálló házassági vagyonközösségre figyelemmel, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján látta megállapíthatónak.

Az ítélet ellen az I., II. és III. rendű alperesek fellebbezést terjesztettek elő, tartalmilag annak megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Kifogásolták, hogy az első fokú ítélet indokolásában keverednek a színlegességre, illetőleg a fedezetelvonásra alapított kereseti kérelmek elbírálásának szempontjai. Vitatták az ajándékozási és életjáradéki szerződés színleltségét, hangsúlyozták, hogy az előbbinek a megkötése és a tulajdon-átruházási szándék kialakulása idején a felperes perindításáról még nem volt tudomásuk. Az átruházás jogcímének megváltoztatására pedig a nagy összegű ajándékozási illeték mellett az vezette őket, hogy az I. rendű alperes munkanélkülivé vált és szüksége volt a III. rendű alperes támogatására.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a 2006. február 2. napján kelt életjáradéki szerződés érvénytelenné nyilvánítását és a földhivatal megkeresését mellőzte, egyben megállapította, hogy ez a szerződés a felperessel szemben hatálytalan és kötelezte az I-VI. rendű a1pereseket annak tűrésére, hogy a felperes a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.935/2005/4. számú ítéletével helyben hagyott Fővárosi Bíróság 8.G.40.490/2004/15. számú ítéletében megítélt követelése behajtása során B. helyrajzi számú, T. u. alatti ingatlannak a III. rendű alperes tulajdonában álló 4/6 hányadrészéből kielégítést keressen. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I-II-III. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 forint másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt 361.200 forint fellebbezési eljárási illeték az államot terheli.