A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31795/2017/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 7. §, 14. §, 15. §] Bíró: Nagy Péter

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

30.K.31.795/2017/6.

A bíróság az képviselő (fél címe ...) által képviselt felperes neve (... állampolgár, tartózkodási helye: felperes címe) , dr. Konyhás Szilvia jogtanácsos által képviselt Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (alperes címe) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat (106-TK-5754/6/2017.) bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 10.000.- (Tízezer) forint perköltséget.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állam javára - az állami adóhatóság külön felhívására - fizessen meg 30.000.- (Harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 2016. szeptember 30. napján a ... (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet terjesztett elő magyar állampolgárságú házastársára tekintettel. Az elsőfokú hatóság az eljárása során megállapította, hogy a korábbiakban a felperes tartózkodási engedélyének meghosszabbítását kérte, azonban a hatóság a tartózkodási engedélyt visszavonta. A felperes által kezdeményezett ezen döntés ellen kezdeményezett perben a bíróság a ... számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a ... számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az elsőfokú hatóság az eljárás során hiánypótlásra hívta fel a felperest annak tárgyában, hogy csatolja a NAV által kiállított jövedelemigazolást, az elmúlt hat hónapról kereseti igazolást, bankszámlaegyenleg-kivonatot, lakásbérleti szerződést, eltartási nyilatkozatot, valamint igazolja az egészségbiztosítását. A NAV jövedelemigazolás és kereseti igazolás az elsőfokú határozat meghozataláig a felperes részéről nem került benyújtásra. Az elsőfokú hatóság nyilatkoztatta a felperest, valamint személy 1 a felperes feleségét, továbbá két alkalommal helyszíni ellenőrzést tartott a felperes lakcímén. Mindezek alapján megállapította, hogy a felperes és felesége nem laknak közös háztartásban, közöttük a családi életközösség nem állt fenn, a házasságkötés kizárólag a felperes tartózkodás jogának megszerzése érdekében történt. Az elsőfokú hatóság a határozatát a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 14. § (2) bekezdésére, valamint a 15. § (1) bekezdésére alapította.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a másodfokú eljárás során hiánypótlásra szólította fel a felperest, hogy csatolja a felesége kereseti igazolását 2016. augusztus hónaptól, a felperes és házastársának bankszámlájának egyenlegét igazoló bankszámla-kivonatokat az utolsó három havi számlaforgalomról, továbbá a felperes teljes körű egészségbiztosítását igazoló dokumentum másolatát, illetve minden olyan dokumentumot, amely a felperes kérelmét támasztja alá. A felperes a hiánypótlási felhívásban foglaltaknak eleget tett, és csatolta TB kártyájának másolatát, bankszámlaegyenleg-igazolást, jövedelemigazolást, valamint bankszámla-kivonatait. Az alperes a jelen perben támadott határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Indokolásában kiemelte, hogy az .... a 2014. szeptember 26. napján kelt közleményében [...], valamint az annak mellékleteként kiadott Kézikönyvben [...], ami az uniós polgárok és harmadik országbéli állampolgárok közötti érdekházasságok kérdésének az uniós polgárok szabad mozgására vonatkozó jog uniós összefüggésében való kezeléséről szól, felsorolja az érdekházasság fennállására utaló jeleket, így a különösen azt, hogy az érdekházasság megkötésére utal, ha a felek nem beszélnek egy, a mindkét fél által beszélt közös nyelven, vagy nincs olyan bizonyíték, hogy erőfeszítéseket tennének a közös kommunikáció megteremtése érdekében, ha ellentmondásos vagy hamis információt adnak egymásról, vagy kulcsfontosságú személyes kérdésekről, illetve nem tartják fenn a házassági együttélést.

Az alperes határozatában részletesen ismertette továbbá az elsőfokú hatóság által végzett helyszíni ellenőrzések tapasztalatait. A felperes és felesége kommunikációja körében kiemelte, hogy a felperes nem beszél magyarul, a felesége nem beszél ... nyelven, és a felek közvetítő nyelvet sem beszélnek, ezért megkérdőjelezhető, hogy a mindennapi életben kommunikálni tudnak-e egymással. Helytállónak tartotta az elsőfokú hatóság azon álláspontját, hogy a felperes és házastársa között házassági életközösség ténylegesen nem áll fenn, és a felek a házasságot csak a felperes tartózkodási jogának megszerzése érdekében kötötték. A másodfokú eljárásban csatolt bankszámla-kivonatok alapján az alperes megállapította, hogy a felperes az Szmtv. 7. § (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételeknek megfelel, tehát elegendő forrással rendelkezik ahhoz, hogy a tartózkodása ne jelentsen indokolatlan terhet Magyarország szociális ellátó rendszerére. A b) pont szerinti feltételt nem látta megalapozottnak, mivel a felperes által csatolt egészségbiztosítási hatósági igazolványt nem fogadta el, mert a felperes érvényes tartózkodási engedély hiányában a kérelmezett időszakban, és azon túl sem végezhet jogszerűen munkát és a jövedelme után fizetett járulékok képeznék az egészségügyi ellátásra való jogosultságának az alapját.

Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, perköltség megítélése mellett. Álláspontja szerint megalapozatlanul hivatkozott az alperes arra, hogy az Szmtv. 7. § (2) bekezdés b) pontjában, illetve 14. § b) pontjában foglaltak nem állnak fenn. Kiemelte, hogy a felperes és felesége a meghallgatásuk során többnyire egyezően feleltek. Az együttélésre vonatkozó kérdésekre a házasságkötés körülményeiből semmilyen okszerű következtetés nem vonható le. Ténylegesen fennállt az életközösség a felperes és a felesége között. Utalt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezésre, mely szerint a hatóság hatáskörének gyakorlásával nem élhet vissza. Vitatta, hogy az alperesi hatóság a tényállás-tisztázási kötelezettségének és a határozatbéli indokolási kötelezettségének eleget tett. Álláspontja szerint szélesebb körű bizonyítást kellett volna lefolytatni, mivel egyetlen helyszíni ellenőrzés alapján jutott a hatóság arra a következtetésre, hogy nem áll fenn életközösség a felek között. Kifogásolta, hogy nem értékelte az alperes a javára, hogy az ingatlanban férfi és női ruhák, személyes tárgyak, cipők és női kozmetikumok is megtalálhatóak, valamint eredménytelenül indítványozta, hogy a másodfokú eljárásban az alperes újabb helyszíni ellenőrzést folytasson le. Ezen indítvány elutasításának okszerű indokát az alperes a határozatában nem adta meg, és jogszerűtlenül mellőzte azt.