BH 1978.8.336 Ha a gépkocsi a vadat két vadászterületet elválasztó közúton üti el, a károsult a két vadászatra jogosult bármelyikétől követelheti kárának a megtérítését [1961. évi VII. tv. (EVT) 35. § (l)-(3) bek.]

A károsult személygépkocsijával a 74. számú főközlekedési úton közlekedett, amikor a gépkocsi menetirány szerinti jobb oldaláról féktávolságon belül, váratlanul egy szarvastehén ugrott a járműve elé. A károsult a vaddal történő összeütközést nem kerülhette el, így az a gépkocsi első sárvédőjének, majd a motorház tetejének ütközött és azok megrongálásán túl összetörte a jármű szélvédő üvegét, végül leszakította a jobb oldali lámpakeretet. A káreseményt a károsult bejelentette a Z-i községi Tanács V.B. szakigazgatási szervének.

A felperes mint vadászatra jogosult megtekintette a baleset helyszínét és miután a károsult kárának összegét bizonyította, a kárigény teljes kiegyenlítéseként részére peren kívül 4000 Ft-ot megfizetett.

A felperes 1976 október 14-én felszólította az alperest, hogy a kifizetett kártérítés fele összegét részére térítse meg, mert a kár az alperesi vadászterülettel közvetlenül határos közúton következett be. Mivel az alperes a követelést nem ismerte el, keresetében az alperesnek 2000 Ft és ennek 1976. szeptember 24. napjától járó évi 5%-os kamata megfizetésére kötelezését kérte.

Az első fokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint a vadnak a károsult gépkocsija által történt elütése a felperes és az alperes vadászterületét határoló közúton történt, ilyen esetben a kárigény a két vadászatra jogosult közül bármelyikkel szemben, illetve mindkettőjük ellen érvényesíthető, ugyanakkor bármelyikük felléphet a másik vadászatra jogosulttal szemben megtérítési igénnyel.

Az első fokú bíróság ítéletét az alperes támadta meg fellebbezéssel, a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a káresemény 8-10 méter széles közúton történt, az elgázolt szarvas teljes terjedelmében a felperes vadászterületén tartózkodott és onnan próbált az alperes vadászterületére futni.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a vad által a gépjárműben okozott kárt elsősorban az a vadászatra jogosult köteles megtéríteni, amelynek a vadászterületéről a vad kiváltott. Ha a vadászterületet közút határolja, a határvonal az úttest meglevő vagy képzeletbeli felezővonala. Ilyenkor azt kell vizsgálni, hogy a káresemény az úttest melyik oldalán következett be. Mivel kétségtelen, hogy a károkozásra felperes vadászterületén került sor, az első fokú bíróság tévesen kötelezte az alperest a kár fele részének megfizetésére.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.