A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22149/2010/3. számú határozata formatervezési minta tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 80. §, 164. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 324. §, 327. §, 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. §, 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 14. §] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23079/2008/48., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22149/2010/3.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.22149/2010/6., Kúria Pfv.21414/2011/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.22.149/2010/6.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Debreceni Róbert ügyvéd (.....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek, a dr. Kollai Gergely ügyvéd (.....) által képviselt P. Zrt. (....) alperes ellen formatervezési minta hasznosítása után járó díj iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2010. október 4. napján kelt 3.P.23.079/2008/48. sorszámú ítélete ellen a felperes 49. sorszám alatti, az alperes 50. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és a "Vakanya tömítésttároló fészekkel" című formatervezési mintaoltalomnak a 2000. szeptember 6. előtti alperesi hasznosítása után járó díj iránti keresetet elutasítja, míg a 2000. szeptember 7. és 2008. január vége közötti időszakra vonatkozó díjigénnyel kapcsolatos keresetrészt érintő ítéleti rendelkezést a perköltségre és illetékre is kiterjedően hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítja.

A felperes másodfokú perköltségét 1 150 000 (Egymillió-százötvenezer) forintban, az alperesét 873 000 (Nyolcszázhetvenháromezer) forintban állapítja meg.

A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték összegét 900 000 (Kilencszázezer) forintban állapítja meg.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10 387 296 forint tőkét és annak 2001. szeptember 1. napjától a kifizetésig számított törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A perköltségről akként rendelkezett, hogy a felperest kötelezte 100 000 forint alperesnek történő megfizetésére, továbbá kötelezte a felperest, illetőleg az alperest, hogy külön felhívásra fizessenek meg az államnak 855 000 forint, illetve 45 000 forint illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt illetéket.

A megállapított tényállás szerint az alperes a jogosultja, a felperes pedig 60 %-ban a szerzője az ... 24-i elsőbbségű .... lajstromszámú "Vakanya tömítésttároló fészekkel" című formatervezési mintaoltalomnak, ami egy olyan piros színű, hatszögletű, balmenetes vakanya, melynek felső része kerek, egyik oldalán nyitott bemarást tartalmaz és ebbe egy darab lapos tömítőgyűrű helyezhető. Az alperes a perbeli vakanyát 1995. március 28. és 2008. január vége között alkalmazta gázpalackjain. A vakanya a gázpalack szerelvényét képezte és önállóan nem került forgalmazásra. Kettős funkcióval bírt: egyrészt a gázpalack tetején elhelyezkedő szelep csatlakozó csonkját használaton kívüli esetben gáztömören lezárta, másrészt a flexibilis csatlakozáshoz új és sérülésmentes, gáztömör tömítőgyűrűt hordozott, biztosítva a biztonságos üzembe helyezést, amivel csökkenthető volt a balesetek kockázata. Az alperes szolgáltatásának reklámozása során "Háromszoros védelem" jelmondattal kifejezetten felhívta a fogyasztók figyelmét a vakanya hasznosságára, e tulajdonságra épülően promóciós kampányt is folytatott.

Az elsőfokú bíróság a tényállásban táblázatos formában rögzítette az 1995. március 28. és 2008. január közötti alperesi felhasználás időtartama alatt gyártatott vakanyák évenkénti mennyiségét és nettó darabárát. Megállapította, hogy a perbeli vakanyákat az alperes megbízás alapján gyártatta, a vakanyát 1995. és 1998. között külső tömítő gyűrű nélkül vásárolta a gyártótól, a tömítést maga helyezte abban el, míg 1999-től pedig a gyártó, ezért a táblázatban erre az utóbbi időszakra a feltüntetett ár a külső tömítőgyűrű árát is magába foglalja, míg a korábbi időre az áradatok csak a vakanyára vonatkoznak. Kitért rá, hogy a felperes többször is, legkorábban 2001. június 26. napján kért írásban díjazást az alperestől.

A felperes 2007. január 29. napján előterjesztett keresetében a formatervezési minta használata után 258 743 478 forint találmányi díj és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, majd 12. számú beadványában a követelés összegét 94 796 915 forintra szállította le.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt a követelés elévülésére hivatkozott, másrészt kifejtette, hogy a számításoknál az alkalmazott minta okozta gazdasági eredményt kell alapul venni, azt kell kiszámítani, hogy mekkora megtakarítást okozott a módosított vakanya használata, illetve mennyibe került a módosítás, és a kettő különbözete lehet a díjazás alapja. Számításai szerint a felperest legfeljebb 2 571 136 forint összegű díj illetheti meg.

Az elsőfokú bíróság, utalva az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (Tvr.) 4. §-ának (1) bekezdésére, továbbá a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 14. §-ának (3) és (5) bekezdéseire és a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. § -ának (1) és (2) bekezdésére, valamint 14. §-ának (3) bekezdésére, a keresetet kisebb részben alaposnak találta.

Abból indult ki, hogy nem volt vitás a perben, miszerint a felperes úgy alkotta meg a mintát, hogy az nem volt munkaviszonyból eredő kötelezettsége. Nem volt vitás az sem, hogy az alperes 1995. március 28. és 2008. január vége között gázcsere szolgáltatása körében alkalmazta a felperesi vakanyát. Rögzítette, hogy a felperes elfogadta a felhasznált minták és tömítőgyűrűk számára és beszerzési értékére, valamint a minta bevezetéséből eredő többletköltségekre vonatkozó adatszolgáltatást, mint ahogy az sem volt kérdéses, hogy a minta alkalmazása az alperes számára előnyt jelentett, hanem a felek a számítás módjában voltak eltérő állásponton és ennek meghatározása volt a bíróság feladata.

Elsőként az elévülési kifogás kérdésében foglalt állást és azt nem találta alaposnak. Hangsúlyozta, hogy a megjelölt időszakban a minta felhasználása folyamatos volt, ezért a díjfizetés is folyamatosan vált esedékessé. Elfogadta, hogy a felperes legkorábban 2001. június 26. napján kérte írásban a díjazását, amit később, különösen 2005-ben és 2006-ban megerősített. Ezért az első írásos felszólítást követő időszakra nézve okirattal bizonyítottnak találta, hogy az elévülés nem következett be. A meghallgatott tanúk, így O. O., Sz. I. és S. Z. vallomása alapján alátámasztottnak találta azt is, hogy a megelőző időszakban az alperesi cégen belül közismert volt a felperes díjigénye. Ezen nem változtatott az sem, hogy Sz. Z., aki az alperes jelenlegi vezérigazgatója akként nyilatkozott, hogy ő maga csak 2006-ban szerzett az igényről tudomást, mert ez nem zárja ki azt, hogy igényét a felperes egyébként tudatta az alperessel. Mindezek alapján vizsgálhatónak találta a kereseti követelést a teljes használat tekintetében.