A Zalaegerszegi Törvényszék G.40009/2011/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 325. §, 326. §, 327. §] Bíró: Adorján Csaba

A Zala Megyei Bíróság

4.G.40.009/2011/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Zala Megyei Bíróság a Felperesi ügyvédi iroda (felperesi ügyvédi iroda címe, ügyintéző: felperes ügyvédje ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, a Alperesi ügyvédi iroda (Alperesi ügyvédi iroda címe, ügyintéző: alperes ügyvédje ügyvéd) által képviselt Alperes neve (alperes címe) alperes elleni szerződés érvénytelenségének megállapítása, és tartozás megfizetése iránt indított perében az ügyben tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A bíróság a keresetet e l u t a s í t j a .

Az illetéket a Magyar Állam viseli.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.250.000.- (egymillió-kettőszázötvenezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amit jogi képviselő útján kell írásban és 3 példányban a Zala Megyei Bíróságnál benyújtani a Pécsi Ítélőtáblához címzetten.

Figyelmezteti a feleket, hogy a fellebbezési határidőben közösen kérhetik, hogy fellebbezésüket a Pécsi Ítélőtábla tárgyaláson kívül bírálja el, illetve a Pp. 256/A.§ /1/ bekezdés b-d. pontok esetén tárgyalás tartását kérhetik.

I N D O K O L Á S :

I. Tényállás

1993. augusztus 11-én a felek együttműködési megállapodást kötöttek Város neve1 város országos gázhálózatba kapcsolása céljából, a felperes a kivitelezés költségeinek - "mint fejlesztési célra véglegesen átadott pénzeszköznek" - az alperes jogelődje részére átadását, a vezetéképítéssel összefüggő kártalanítások kifizetését, és szolgalmi jogok bejegyeztetését, míg az alperes a tervezési és kivitelezési munkákra árajánlatok bekérését, a beruházói teendők térítésmentes ellátását, valamint az elkészült vezetékszakasz üzemeltetését, és a gázszolgáltatást vállalta. A megállapodást a felperes álképviselő által kötött szerződésnek tekintette, ezért a felek 1994. október 26-án azt - lényegében azonos tartalommal - ismételten megkötötték. Később a felperes részvételével társulás neve jött létre, amely 1995. október 11-én szintén szerződött az alperessel a gázvezeték-hálózat kiépítésére, egyben a beruházás finanszírozását 32 %-os önkormányzati forrásban, és 68 %-os külföldi (japán) hitelben jelölte meg. Az 1996. november 27. napján kelt ismételt megállapodásban - a céltársulás által az alperessel kötött szerződésre is figyelemmel - korábbi együttműködési megállapodásukat a felek módosították, ugyanakkor rögzítették, hogy az 1993. augusztusában kötött együttműködési megállapodás az újabb megállapodásban rögzített kiegészítésekkel együtt érvényes.

Az alperes - építtetőként - 1996. szeptember 30-án létesítési engedély iránti kérelmet nyújtott be, a Bányakapitányság 1996. október 16-án engedélyezte a gázelosztó-rendszer létesítését, majd az 1996. május 6-án és 1997. május 27-én kelt határozataival az elkészült gázelosztó-vezeték használatba vételét. A használatbavétel óta a gázelosztó-vezetéket az alperes üzemelteti.

A felperes által fejlesztési célra átadott pénzeszköz elérte az 500.000.000.- Ft-ot, az átadás 1998. előtt megtörtént.

A felperes a megállapodásokat érvényesnek tekintve, magát tulajdonosnak tartva, 2002-ben vételi ajánlat tételére hívta fel az alperes jogelődjét, melyre azt a választ kapta, hogy az alperes jogelődje magát tekinti tulajdonosnak. Emiatt a felperes 2005-ben pert indított a hálózat Ady lakótelepen átadott szakasza feletti tulajdonjogának megállapítása iránt. A Győri Ítélőtábla a 2008. október 1. napján jogerős Gf.II.20.090/2008/6. számú ítéletével a keresetet elutasította, azzal az indokkal, miszerint az együttműködési megállapodások nem tartalmaznak tulajdonjog átruházásra irányuló akaratnyilvánítást, illetve az alperes átadási kötelezettségét, az alperes a szerződések alapján - üzemeltetőként - birtokban tarthatja a gázelosztó-vezetéket.

Habár a felperes az együttműködési megállapodásokat korábban érvényesnek tekintette, és az átadott pénzeszközök visszafizetésére az alperest nem szólította fel, hanem tulajdonjogát éppen a megállapodásokra alapította, 2009. december 18-án pert indított az átadott pénzeszköz visszafizetésére kötelezés iránt, a szerződésrendszer valamennyi szerződésének semmisségére hivatkozással.

II. Pertörténet

A felperes 555.538.728.- Ft, ennek 1998. január 1. napjától számított késedelmi kamata, és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy az együttműködési megállapodások jogszabályokba (Áht. 104.§ /1/ bekezdés, 108.§ /2/ bekezdés, Ötv. 79.§ b./ pont) ütközésük folytán semmisek. Másodlagos jogcímként azok jóerkölcsbe ütközésére, harmadlagos jogcímként az alperes jogalap nélküli gazdagodására, negyedleges jogcímként pedig arra hivatkozott, miszerint a gázvezeték tulajdonjogának alperes által történő önhatalmú megszerzése a Ptk. 207.§-ának /4/ bekezdésébe ütközik, ugyanis a felperes jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

Az alperes ellenkérelmében (egyebek mellett) elévülési kifogással élt. Álláspontja szerint a felperes követelése 2003. január 1. napján elévült, lévén azt a felperesnek az általános öt éves elévülési határidőn belül kellett volna érvényesítenie.

A felperes az elévülési kifogással szemben előadta, hogy már 2002-ben felhívta az alperes jogelődjét a gázelosztó-hálózat megvásárlására, a tárgyalások 2002-ben megkezdődtek, ami bizonyítja, hogy a felperesnek korábban is volt pénzkövetelése, ugyanakkor a felperes azt feltételezte, hogy a gázelosztó-hálózat a tulajdonában áll, emiatt azt szerette volna, ha az alperes annak vételárát fizeti meg. Kifejtette azt is, hogy 2009. március 19-ig az elévülés nyugodott, hiszen a Győri Ítélőtábla másodfokú ítéletének felülvizsgálatát kérte, s kérelmét a Legfelsőbb Bíróság ekkor bírálta el. A Legfelsőbb Bíróság döntésének meghozataláig a felperes abban a megalapozott hiszemben volt, hogy a tulajdonjog őt illeti meg, így az ettől számított egy éven belül megillette a bírósághoz fordulás lehetősége. Végezetül a felperes szerint a felek jelenleg is tartós jogviszonyban állnak, minthogy az alperes a használatbavétel óta a gázvezeték üzemeltetője, s a folyamatos jogviszony az elévülés bekövetkeztét kizárja.

III. A bizonyítékok megjelölése és értékelése

A bíróság a tényállást a felek egyező előadásai, az általuk előterjesztett okirati bizonyítékok, a csatolt 4.G.40.021/2007. számú ügy iratai, ezen belül a Győri Ítélőtábla másodfokú ítéletében foglalt tényállás értékelésével állapította meg.

A bíróságnak elsődlegesen az alperes elévülési kifogásáról kellett döntenie. E körben nem volt vitás, hogy a visszakövetelt pénzeszköz átadása 1998. előtt megtörtént (a késedelmi kamatkövetelés kezdő időpontját maga a felperes jelölte meg 1998. január 1. napjában). Nem volt vitás az sem, hogy az átadott pénzeszköz visszafizetésére a felperes az alperest a pert megelőzően nem szólította fel, éppen amiatt, mert a megállapodások alapján magát tulajdonosnak tartotta, s azt szerette volna elérni, hogy az alperes vele kössön adásvételi szerződést, azaz a vezetéket vételár ellenében tőle megvásárolja. Az elévüléssel, annak esetleges megszakadásával és nyugvásával kapcsolatban a felek között vitatott tényállítás nem volt, a bíróságnak arról kellett döntenie: megkezdődött-e az elévülési idő, megszakadt-e, vagy nyugodott-e az elévülés, s erre tekintettel a felperes érvényesíthette-e követelését a bíróság előtt. Erről a felek képviselői álláspontjukat a 2011. február 23-i tárgyaláson teljeskörűen kifejtették.