EH 2008.1772 A felelősségbiztosítás biztosítottjának jogutód nélküli megszűnése nem szünteti meg a biztosító kártérítési járadékfizetési kötelezettségét. A károsult a polgári jog általános szabályai szerint jogosult keresetindításra a biztosítóval szemben a járadék felemelése iránt [Ptk. 323. §, 559. §].
A felperes férje 1976. április 16-án az A. Vállalat telephelyén baleset következtében elhunyt.
A bíróság ítéletével kötelezte az elhunyt munkáltatóját a A. Vállalatot, hogy 1977. július 1. napjától fizessen meg a felperesnek havi 2683 forint kártérítési járadékot. A járadékot a munkáltatóval kötött felelősségbiztosítási szerződés alapján az alperes jogelődje, majd az alperes biztosító fizette a felperesnek. Az A. Vállalat jogutód nélkül megszűnt.
Az alperes 2006. szeptember - december hónapokban havi 7390 forint járadékot fizetett, 2007. január-március hónapokra nem fizetett, majd 2007. április - augusztus hónapokra 7690 forint járadékfizetést teljesített.
A felperes keresetében kérte a bíróság ítéletével megállapított kártérítési járadékának 2006. szeptember 1. napjától havi 50 000 forintra történő felemelését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 2007. szeptember 1. napjától kezdődően havonta esedékesen minden hónap 15. napjáig fizessen meg havi 50 000 forint járadékot. Kötelezte az alperest a 2006. szeptember 1. és 2007. augusztus 31. napja közötti időben elmaradt járadékösszeg, 531 990 forint és kamatai megfizetésére is.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes férjének haláláért felelős munkáltatóval kötött felelősségbiztosítási szerződés, a Ptk. 559. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján a felperes jogosult volt a biztosítóval szemben pert indítani, és a jogutód nélkül megszűnt munkáltató járadékfizetési kötelezettségeként megállapított összeg felemelését kérni. A bíróság elvetette az alperesnek az 500 000 forint kártérítési értékhatárral kapcsolatos védekezését. A keresetet összegszerűségében is alaposnak találta, a jövedelempótló kártérítési járadék tekintetében az özvegyi és rokkantsági nyugdíjak emelésére, a többletkiadás miatti kártérítési járadék tekintetében pedig a kirendelt szakértő véleményére tekintettel.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Döntését arra alapította, hogy a bíróság kártérítési járadékoz megállapító ítélete az alperes jogelődjével szemben a Ptk. 559. § (4) bekezdése alapján nem hatályosult. A Ptk. 559. § (2) bekezdése alapján a felperest az alperessel szemben a keresetindítási jog nem illette meg, ezért a keresetet el kellett utasítani.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy a biztosítottal szemben ítélettel megállapított kártérítési járadékot az alperes jogelődje átvállalta, és 2006. december hónapig folyamatosan fizette. A Ptk. 332. § (2) bekezdése alapján megillette a keresetindítás joga az alperessel szemben. A másodfokú bíróság megalapozatlanul, a bírói gyakorlattal ellentétesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az alperessel szemben a jelen per megindítására nem volt jogosult.
Az alperes a kérelem elbírálásáig felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok közül az alábbiakat emeli ki: A felperes férjének üzemi balesetét követően a munkáltató, illetve a felperes a kárigényét az alperes jogelődjének nyomban bejelentette. Az alperes jogelődje 1976. szeptember 13-ai keltű levelében bírói ítélet nélkül, önként, és a későbbi bírói ítéletben meghatározottnál jóval magasabb összegben a felperes részére a halál bekövetkeztének időpontjától kezdődő járadékfizetést vállalt. Utóbb, a jogerős ítélet alapján a bíróság jogerős ítéletében meghatározott kártérítési járadékra csökkentette a járadékfizetést, amit a jogelőd, illetve az alperes 30 évig folyamatosan teljesített. A fenti peradatok egyértelműen arra utalnak, hogy az alperes teljesítését a jogviszonyban részt vevő három fél a Ptk. 559. § (4) bekezdésének is megfelelően teljes körűen rendezte; a biztosított és a felperes egyezséggel, az összegszerűség tekintetében az alperes a bírói ítélet tudomásulvételével és huzamos ideig történő teljesítésével. A másodfokú bíróság az alperes védekezését elfogadva a megállapított tényekkel és a Ptk. 559. § (4) bekezdésével - különösen annak utolsó fordulatával - ellentétesen állapította meg tehát, hogy a kártérítési járadék fizetéséről szóló egyezség, illetve a jogerős ítélet az alperessel szemben nem hatályosult.
Nyilvánvaló, hogy a biztosított jogutód nélküli megszűnése az alperes fizetési kötelezettségét nem szüntette meg. A Ptk. 323. § (2) bekezdése értelmében az alperes járadékfizetési kötelezettsége a felperes haláláig fennáll. Ez alól a polgári jog általános szabályai kivételt teremtenek - pl. bírósági szerződésmódosítás útján -, amennyiben a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan lényeges körülmény áll be, amelynek következtében a szerződés már valamelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti. E körülmények alapján a kártérítési járadék felemelésére, leszállítására, illetve a fizetési kötelezettség megszüntetésére is sor kerülhet.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a baleseti járadékfizetés teljesítése során az alperes a baleseti járadék összegének szokásos "karbantartását" szintén önként, folyamatosan teljesítette, a járadékot évenként kismértékben emelkedő, az inflációt követő összegben folyósította a felperesnek.
A tartós jogviszonyban a feleket megillető szerződésmódosítás joga alapján a felperes jogszerűen érvényesítette tehát járadék felemelése iránti követelését az alperes ellen. (Megjegyzendő az is, hogy e keresetindításra abban az időpontban került sor, amikor az alperes a járadékfizetést átmenetileg beszüntette). A Ptk. 559. § (2) bekezdésére hivatkozó, a másodfokú bíróság által osztott álláspont a szerződés bármelyik felével szemben a tartós érdeksérelem fennmaradásához, illetve - a biztosító szerződésmódosításhoz fűződő jogának elismerése esetén - a szerződő felek egyenjogúságának a sérelméhez vezethetne. A Ptk. hivatkozott rendelkezéseinek összhangját a Ptk. 559. § (2) bekezdésének e helyes értelmezése biztosítja.
A másodfokú bíróság a felperes perlési jogával kapcsolatban elfoglalt álláspontja folytán nem bírálta el az alperes fellebbezésének a további, elsősorban a biztosítási szerződésben meghatározott kártérítési értékhatárral és a baleseti járadékemelés összegével kapcsolatban kifejtett indokait.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a fenti keretben a fellebbezés elbírálására, új érdemi határozat hozatalára utasította.