EH 2001.605 A művészeti és kulturális események fogalmának szűkítő értelmezését az 1996. évi I. törvény nem támasztja alá [1996. évi I. tv. 25. §].
Az alperes 1998. szeptember hó 9. napján kelt határozatával a felperes "Divat 98" c. műsorának 1998. május hó 30-ai adásával kapcsolatban megállapította, hogy az megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 25. §-ában meghatározott a műsortámogatásra vonatkozó rendelkezéseket, ezért az Rtv. 112. § (1) bekezdés b) és e) pontja alapján felhívta a műsorszolgáltatót, hogy a jövőben tartózkodjon a hasonló jogsértésektől és 2 000 000 (Kétmillió) Ft bírság megfizetésére kötelezte. Az alperes döntését azzal indokolta, hogy az Rtv. 25. §-a felsorolja a közszolgálati műsorszolgáltatásban támogatható műsorszámokat, ezek közé a "Divat 98" nem sorolható, így a közszolgálati műsorszolgáltatásban az ilyen típusú műsorszámok támogatásának törvényi tilalma alá esik.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozat ellen, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak megváltoztatását.
A felperes keresetét a Fővárosi Bíróság alaposnak találta ítéletében az alperes 1998. szeptember hó 9. napján kelt határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az Rtv. 25. §-a meghatározza a támogatható műsorszámokat, a törvény 2. §-ában az értelmező rendelkezések között a kultúra és a kulturális esemény fogalmát nem határozza meg. Ezért a bíróság a köznapian használt fogalom körében, a szavak szokásos értelmezése alapján határozta meg, hogy az alperes által kifogásolt esemény kulturális eseménynek minősíthetőe. Az elsőfokú bíróság a műsor megtekintése alapján megállapította, hogy a divatbemutatókat összekötő szövegen kívül mindössze 3 perces más jellegű műsor került sugározásra. A divat a köznapi értelemben is a kultúra része, ezért a "Divat 98" műsorszám kulturális eseményről szóló közvetítésnek minősül.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, melyben kifejtette, hogy a "Divat 98" c. műsor nem sorolható be az Rtv. 25. §-ában meghatározott kategóriák egyikébe sem. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése olyan széleskörűvé tágítaná a kulturális esemény fogalmát, amely nem felel meg a jogalkotó szándékának, az Rtv. a közszolgálati műsorok támogatását szűk körben kívánta meghatározni.
A "Divat 98" a világ vezető divatházai által szervezett divatbemutatókról közölt részleteket, ezen kívül az aktuális smink- és frizuradivatot is ismerteti a nézőkkel. A műsorszám nem tekinthető kulturális eseményeket közvetítő műsorszámnak, ugyanis nem divatbemutatókat közvetít, csupán egyes divatbemutatókról közölt összeállítást.
Az alperes szerint a bírság összegét a támogatási szerződésekben szereplő összegek alapján állapította meg, a rendelkezésre bocsátott szerződések szerint 1998 februárjától havonta egy alkalommal jelentkezett a műsor és így 1998 májusig négy alkalommal került adásba. A jogosulatlanul elért bevétel ebben az időben 1 000 000 Ft volt, ezért az Rtv. 112., 135. §-a alapján az alperes a jogosulatlanul elért bevétel kétszeresének megfelelő, azaz 2 000 000 Ft bírságot szabott ki.
A felperes a fellebbezésre előterjesztett ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes megalapozatlan fellebbezésének elutasítását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az Rtv. 25. §-ának b) pontja művészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítő műsorszámok támogatásának lehetőségét biztosítja. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor eltekintetett a művészeti és kulturális események fogalmának szűkítő értelmezésétől, a szokásos értelmezés alapján határozta meg és minősítette a felperes által sugárzott műsorszámot. Helyesen minősítette azt kulturális eseményt közvetítő műsorszámnak. A Legfelsőbb Bíróság is megtekintette az eljárás alá vont műsorszámot, megállapította, hogy annak során párizsi és New York-i divatbemutatókról történt közvetítés. A közvetítések alatt nyilatkozott a divatbemutatón szereplő ház vezetője, a műsor bemutatta a nagy divatbemutatók hangulatát és az esemény legfontosabb mozzanatait. A Legfelsőbb Bíróság figyelemmel az alperes fellebbezésében hivatkozott ORTT határozatokra, azok tükrében is értékelte a per tárgyát képező műsorszámot. Megállapította, hogy harmadik személy által szervezett, a nyilvánosság számára meghatározott helyen és időben zajló művészeti, kulturális esemény helyszínéről történő részleges közvetítés valósult meg.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a divat művészeti és kulturális jellegének meghatározására vonatkozóan. A divat a mindennapi kultúra része. A műsorszámban bemutatott divatbemutatók alkotói a divat művelőinek legmagasabb művészi színvonalú képviselői; a divat művelőit, mestereit művészeti főiskolák és egyetemek képzik, a divat tárgyai múzeumokban és kiállításokon művelődéstörténeti dokumentumokként kerülnek bemutatásra, a divat egyes termékei művészeti aukciók keresett tárgyai.
Fent kifejtettek szerint kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vizsgálat alá vont műsorszám kulturális eseményeket bemutató műsorszámnak minősül.
Az elsőfokú bíróság is kitért arra, hogy a műsorszámban mintegy 3 percig szereplő egyéb képanyag nem változtatja meg a műsor egész jellegét, amely az Rtv. 25. § b) pontja alá sorolható. A Legfelsőbb Bíróság nem látja megalapozottnak a fellebbezőnek azt az okfejtését, amely szerint az Rtv. 25. § rendelkezései körében a jogalkotónak a szűkítő jogértelmezéssel valósulhatna meg a jogalkotói szándéka. A szűkítő jogértelmezést a jogszabály - jelen esetben a törvény - rendelkezései szerint indokolt alkalmazni. A jogalkalmazónak - erre irányuló konkrét törvényi felhatalmazás nélkül - a szűkítő jogértelmezésre törvényes indoka nincs.
Elvi éllel szögezi le a Legfelsőbb Bíróság, hogy nem kerülhet sor a jogsértés megállapítása után annak következményei analóg alkalmazására, más műsorszámokra is. A bírság a jogsértéshez kapcsolódó szankció, amelyet a jogalkotó a jogsértés következményeként határozott meg. Bírság alkalmazására tehát akkor kerülhet sor, ha a jogalkalmazó a jogsértést konkrétan megállapítja. Tévedett az alperes, amikor úgy ítélte meg, hogy a támogatási szerződés alapján olyan műsorszámokkal kapcsolatosan is jogsértés alapján kiszabott szankciót állapíthat meg, amelyet nem vont vizsgálódása tárgykörében. Ezzel az Áe. 26. §-ában előírt tényállástisztázási kötelezettségének nem tett eleget, egyúttal veszélyezteti a törvény céljának megvalósulását, amely szerint a jogsértést szankcióval kell sújtani.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. III. 28.890/1999. sz.)