BH 1998.7.355 A felszámolási eljárásban a jognyilatkozatok tételére vonatkozó korlátozó rendelkezés - amely a felszámoló részére biztosít kizárólagosságot - csak az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatokra vonatkozik. A cég státuszával összefüggő nyilatkozatot a cég képviseletére egyébként jogosult - akár meghatalmazott útján - is tehet, tehát fellebbezhet, illetőleg felülvizsgálati kérelemmel élhet [1993. évi LXXXI. tv.-vel módosított 1991. évi IL. tv. 28. § (2) bek. e) pont, 34. § (1) és (2) bek., Pp. 66. § (1) bek. 67. § (1) bek. a) pont].

Az adós gazdálkodó szervezet ellen 1994. január 21-én az I. r. hitelező, míg 1995. január 20-án a II. r. hitelező terjesztett elő felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet.

Az elsőfokú bíróság az 1995. szeptember 7. napján kelt végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és felszámolóként a PK-ECONO Részvénytársaságot jelölte ki. Végzésének indokolásában tényként állapított meg a következőket:

Az I Rt. I. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy az adós folyószámlahitel jogcímén fennálló tartozása - módosított előadása szerint - 50 millió Ft és kamata. A lejárat időpontja 1993. február 10. napja volt. Az adóst 1993. december 31-én eredménytelenül szólította fel e tartozás megfizetésére. Kérelméhez csatolta az 1993. december 31-i felszólító levelet, egy számlamásolatot és két azonnali beszedési megbízás másolatát, melyet a bank "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldött.

Az adós az I. r. hitelező követelését vitatta. Arra hivatkozott, hogy már 1993. június 21-én az I. r. hitelezőhöz formailag engedményezésre utaló, tartalmilag azonban beszámításra alkalmas kártérítési igényt jelentett be, amely összegszerűségében meghaladja az I. r. hitelező követelését. Utóbb az adós - 1994. augusztus 19-én - bejelentette, hogy az I. r. hitelező követelése miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt per van folyamatban. Mindezekre tekintettel az I. r. hitelező követelése vitatott, s az adós fizetésképtelensége nem állapítható meg.

Az O. Vállalat "fa" II. r. hitelező a felszámolás iránti kérelmét arra alapozta, hogy a Fővárosi Bíróság 1994. január 8-án jogerőre emelkedett ítélete alapján az adóssal szembeni követelésének összege 96.839.630,-Ft tőke, ennek kamatai, valamint 400.000,-Ft összegű perköltség. A követelésre kiállított azonnali beszedési megbízást az adós számláját vezető pénzintézet "fedezethiány miatt nem teljesíthető" jelzéssel visszaküldte. Kérelméhez csatolta a jogerős ítéletet, valamint a visszaküldött azonnali beszedési megbízást. Utóbb becsatolta az 1995. február 10-én kelt végrehajtási lapot annak igazolására, hogy a jogerős ítélet alapján a teljesítés elmaradása miatt végrehajtást kezdeményezett az adóssal szemben, és ezen a végrehajtási lapon megállapítást nyert, hogy a Vht. - az ügyben még irányadó 1979. évi 18. törvényerejű rendelet - 100. §-a szerinti eljárás eredménytelen volt. Álláspontja szerint ezzel igazolta az adóssal szembeni végrehajtás eredménytelenségét, ezért az adós fizetésképtelensége megállapítható.

Az adós a II. r. hitelező kérelmének az elutasítását is kérte. Arra hivatkozott, hogy a Fővárosi Bíróság jogerős ítélete ellen perújítási kérelmet terjesztett elő, illetve a végrehajtási eljárás felfüggesztését kérte, s kérelmének elbírálása folyamatban van.

Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint "a felszámolás iránti kérelmet elfogadta". A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról kiadott, módosított 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: módosított Cstv.) 27. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt. A II. r. hitelező csatolta az azonnali beszedési megbízást, melyet az adós számláját vezető pénzintézet fedezethiány miatt nem teljesített. Ez azt igazolja, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ez a tény a hitelező által benyújtott végrehajtási lapon is szerepel. Az I. r. hitelező kérelmével kapcsolatban megállapította, hogy az 50 millió Ft hitelt az adós nem fizette vissza. A vita tárgya az volt, hogy kifejezetten elismerte-e ezt a követelést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint egy esetleges peres eljárás eredménye nem változtat azon a tényen, hogy a követelés fennáll, és azt az adós nem egyenlítette ki. Az I. r. hitelező kérelmétől függetlenül a II. r. hitelező egyértelműen igazolta, hogy az adóssal szemben foganatosított végrehajtás eredménytelen volt. Ezért az eset összes körülményeit mérlegelve az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az adós fizetésképtelensége megállapításának jogszabályi feltételei fennállnak.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós nyújtott be fellebbezést, melyben kérte a végzés hatályon kívül helyezését és a hitelezők felszámolási kérelmének elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a fizetésképtelenséget megalapozó egyetlen feltétel sem valósult meg. Egyik hitelező vonatkozásában sem áll fenn részéről a követelés elismerése, s a végrehajtás eredménytelenségét is helytelenül és iratellenesen állapította meg az elsőfokú bíróság.

Az adós fellebbezésére a II. r. hitelező tett észrevételt, melyben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós fizetésképtelensége a módosított Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján is megállapítható.

A másodfokú bíróság az 1996. november hó 25. napján kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Kötelezte az adóst, hogy fizessen meg az államnak - a Fővárosi Illetékhivatal külön felhívására - 5.000,-Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Végzésének indokolása szerint - különösen az elsőfokú bíróság végzésének 5. oldala második bekezdésében foglalt indokolásából - arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság lényegében a felszámolás alatt álló II. r. hitelező kérelme alapján állapította meg az adós fizetésképtelenségét. Annyiban azonban alaposnak találta az adósnak az elsőfokú eljárás bizonyítékaira történő hivatkozását, hogy csatolta az I. r. hitelezőhöz 1994. január 14-éről keltezett levélmásolatát, melyben vitatta a 67.947.175,42,-Ft összegű követelés fennállását. Arra hivatkozott, hogy a nyilvántartása szerint nincs tartozása. Utalt arra a másodfokú bíróság, hogy a Legfelsőbb Bíróság már számos eseti döntésében - így a Bírósági Határozatok 1995. évi 11. számában 664. sorszám alatt, valamint az 1996. évi 11. számában 607. sorszám alatt közzétett eseti állásfoglalásaiban is - rámutatott arra, hogy csak akkor minősül vitatottnak a követelés, ha az adós már a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt vitássá tette azt. A jelen esetben megállapítható, hogy az adós az I. r. hitelezővel szemben ténylegesen már a felszámolási kérelem benyújtását megelőzően vitatta a vele szemben fennálló tartozását. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kérelem benyújtását követően az adós által megindított pernek tulajdonított jelentőséget, és ennek alapján tekintette nem vitatottnak a követelést.