A Fővárosi Törvényszék Gf.75945/2007/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 298. §, 306. §, 308. §] Bírók: Bartháné dr. Ambrus Rózsa, Kandrik Mária, Szász Magdolna

FŐVÁROSI BÍRÓSÁG,

mint másodfokú bíróság

Bp.II., Varsányi I. u. 40-44.

1535 Bp. Pf: 887.

Ügyszám: 3. Gf. 75945/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a dr. Őry Zsuzsa ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Zuber Róbert Ügyvédi Iroda (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen 1.459.937,- Ft és járulékai megfizetése) iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2007. július 4. napján kelt 28.G. 304.489/2004/42. számú ítélete ellen a felperes által benyújtott fellebbezés folytán - a 2008. május 27. napján megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta és kihirdette az alábbi

ítéletet

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1.143.212,- (Egymillió-egyszáznegyvenháromezer-kétszáztizenkettő) Ft tőkét és annak a 2004. február 15. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű késedelmi kamatát, valamint 169.400,- (Egyszázhatvankilencezer-négyszáz) Ft első fokú, továbbá 98.600,- (Kilencvennyolcezer-hatász) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az 1.459.937,- Ft és járulékaira vonatkozóan fizetési meghagyással indult, majd a kötelezett ellentmondása folytán perré alakult eljárásban először fenntartott, majd leszállított keresetében a felperes 1.293.361,- Ft és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ebből 1.143.212,- Ft összegben érvényesítette a 2003. január 1-jétől 2004. április 20-áig terjedő időszakra járó fűtési díjakat, melyről 2004. február 14-ei esedékességgel 4 számlát állított ki. További követelése lejárt késedelmi kamatokra vonatkozott.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A lejárt tőkésített késedelmi kamatokkal kapcsolatban ítélt dologra hivatkozott. A fűtésdíjra vonatkozó követeléssel szemben azzal védekezett, hogy az adott időszakban a felperes részéről nem került sor szerződésszerű szolgáltatásra. Többször is jelezte, hogy a bérleményében lévő radiátorok hidegek, a felperes szolgáltatása 10-15 oC hőmérsékletre figyelemmel alkalmatlan volt a szerződés szerinti rendeltetésre.

Arra is hivatkozott, hogy a felek szerződésében foglaltak szerint fűtéskimaradás esetén a felperesnek ellenszolgáltatás nem jár.

A lefolytatott bizonyítási eljárást követően az első fokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 209.244,- Ft perköltséget.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a peres felek között 1999. február 11-én bérleti szerződés jött létre a épület címe alatti irodahelyiség-csoportból álló ingatlanrészre, melyben a felperes az alperes által bérelt helyiségek fűtésére vállalt kötelezettséget saját földgáz-üzemű kazánjával. E kötelezettségét a teljes hivatalos fűtési idény alatt volt köteles biztosítani 732 légköbméter tekintetében. A szerződésben foglaltak szerint a gázkazán karbantartását a felperes saját költségén végzi és amennyiben a szolgáltatást igénybe vevő alperes által használt helyiségekben lévő berendezések cseréje, nagyjavítása válik szükségessé, azt az alperes köteles saját költségén elvégeztetni. Amennyiben pedig a fűtés nem megfelelő, akkor az alperes az adott nap déli 12 óráig köteles a hibát a felperes felé jelenteni, aki a hibát köteles megvizsgálni és 36 órán belül gondoskodni a javítás megkezdéséről. A jogosan bejelentett fűtéskimaradás esetén a hibajelzés írásos átvételétől a kijavításig a felperes fűtési díjat nem számíthat fel.

A felek között vita alakult ki a 2003. évi, valamint a 2004. április 20-áig terjedő fűtési költségek tekintetében. Jogi indokolásában az első fokú bíróság megállapította, hogy a peres felek között a Ptk-ban külön nem nevesített szerződés jött létre, mely a felperes terhére szolgáltatási kötelezettséget állapított meg, míg az alperes a szolgáltatás igénybevételére és díjfizetésre volt köteles. A szerződés eredménykötelemnek minősül, mivel a felperest a fűtési idényben a megfelelő hőfok biztosítása terhelte. Teljesítése akkor volt megfelelő, ha az általa fűtött helyiségek átlaghőmérséklete a fűtési idényben biztosítandó hőmérsékletet elérte. Hivatkozása szerint a perben nem volt vitatott a hibás teljesítés ténye, a felperes nem vitatta azt az alperesi előadást, hogy a fűtés nem volt megfelelő. A felek közti vita abban állt, hogy mi volt a fűtés hibájának oka, melyre nézve az első fokú bíróság szakértői bizonyítást folytatott le.

Az először kirendelt szakértő úgy nyilatkozott, hogy amennyiben a fűtési szezon előtt észlelték az alperesi radiátorszelepek leragadását és azt elhárították, úgy a forrásoldalon lehetett a hiba akként, hogy a kazán kapacitása nem volt elegendő annak ellenére, hogy a három kazánnak egyébként elegendőnek kellett lennie a helyiségek fűtésére. Megjegyezte, hogy a kazánok több, mint 20 évesek, elhasználódtak. Nyilatkozata szerint az elosztó hálózat és a radiátorok száma, mérete megfelelő, ezért nagy valószínűséggel az állapítható meg, hogy nem állt rendelkezésre elegendő kazánoldali kapacitás.

Miután a felperes a szakértői véleményt nem fogadta el, ezért annak kiegészítésére, majd pedig új szakértő kirendelésére és a két szakértő együttes meghallgatására került sor.

Az újonnan kirendelt szakértő rögzítette, hogy a helyiségcsoportba érkező fűtővíz térfogatárama és hőmérséklete, valamint a hőleadók előtti és utáni hőmérsékletek alapján a hiba közvetlenül és egyszerűen megállapítható lett volna. Úgy nyilatkozott, hogy a fűtési elégtelenség valószínűsíthetően nem a hőtermelői kapacitás elégtelen voltára vezethető vissza. A szakértő figyelemreméltó körülménynek mondta, hogy az alperes részéről fűtési panasz nemcsak a hideg februári, hanem az enyhébb hőmérsékletű időszakban is keletkezett. Véleménye szerint nehezen képzelhető el, hogy egy jól üzemelő, jól beszabályozott rendszer esetében a hőtermelői oldal nem lenne képes enyhébb időben a szükséges temperálás biztosítására. Jellemzően beszabályozási és/vagy szabályozási hiba az, amikor vannak a rendszerben ún. legkedvezőtlenebb adottságú hőleadók. Nem hőtermelői hiba az, ha egyes radiátorok túl, míg mások alulfűtenek. A szakértő álláspontja szerint az alperes használatában álló helyiségcsoport esetében mutatkozó fűtési elégtelenség az adott helyiségcsoport térfogataránya, a hiba jellege és az épület hőtechnikai adottságai alapján valószínűsíthetően nem a hőtermelői kapacitás elégtelen voltára vezethető vissza. A szakértő véleménye szerint a beépített kazánkapacitás ugyan kritikusnak ítélhető, de nem tekinthető az alperes által jelzett fűtési panaszok érdemi kiváltó okának.

A szakértő rögzítette azt is, hogy annak megítélése, hogy az elbontott és eltávolított szelepek állapota milyen volt a kifogásolt időszakban, utólagosan szakértői eszközökkel nem lehetséges. A szakértő szerint a hálózatbeszabályozási, helyi szabályozási hibája az alperesi hibajelzések és a műszaki ismeretek alapján valószínűsíthető, de a radiátorok közvetlen vizsgálati lehetőségének hiányából adódóan közvetlenül nem bizonyítható. Szabályozási hibának tekinthető, hogy a rendszer hidraulikai egyensúlya nincs biztosítva, mivel a beszabályozás lehetőségei az egyes fogyasztói modulokra nincsenek a rendszerben kialakítva. A szabályozási hibalehetőség körében nemcsak a kritikus helyiségcsoport esetleges szelephibái, hanem a teljes rendszeré játszanak közre. Összességében a szakértő azt állapította meg, hogy a fűtési elégtelenség valószínűsíthetően elsődlegesen a beszabályozás és helyi szabályozás elégtelenségére vezethető vissza. Személyes meghallgatása során tett nyilatkozata szerint a perbeli rendszer beszabályozását a kazánon lehetett volna elvégezni.