A Gyulai Törvényszék Pf.25252/2017/4. számú határozata birtokháborítás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 164. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 5:7. §, 5:23. §, 6:519. §, 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 14. §, 17. §] Bírók: Hajnal Beatrix, Nagy Attila György, Orbánné dr. Papp Éva

Gyulai Törvényszék

9.Pf.25.252/2017/4. szám

A Gyulai Törvényszék dr. Rajnai Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Bordás Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen birtokháborítás megszüntetése iránt a Békéscsabai Járásbíróság előtt folyamatba tett perében a 2017. évi február hó 15. napján 18.P.20.867/2015/99. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 104. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t.

A Gyulai Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett - a birtokháborítás megszüntetésére és a sérelemdíjra vonatkozó -rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest 15 nap alatt az alperes javára 76.200 (hetvenhatezer-kettőszáz) forint fellebbezési perköltség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes birtoksértő magatartást valósított meg, amellyel a felperest a ... szám alatti ingatlan birtoklásában zavarta azáltal, hogy a ...szám alatti ingatlanban sötétedéstől kezdődően éjszakánként az alperes ... névre hallgató nagyobbik kutyája tartósan és hosszadalmasan ugatott, illetve a kisebbik ... névre hallgató kutyája pedig eközben hosszan vonyított. Megállapította továbbá, hogy az alperes birtoksértő magatartást valósított meg azzal is, hogy a kisebbik ... névre hallgató kutyájának az ingatlanból történő kiszökését nem akadályozta meg. Mindezek alapján kötelezte az alperest, hogy az ingatlanából történő 24 órát meg nem haladó távollét esetén a nagyobbik kutyát az udvar hátsó részében kialakított, kerítéssel elzárt területre zárja el, míg a kisebbik kutyát a nagyobbik kutyától elkülönítve az udvar elülső részén helyezze el. Kötelezte az alperest, hogy amikor családjával az ingatlant 24 órát meghaladó időtartamra elhagyják, elutaznak mindkét kutyát másik ingatlanban helyezze el. Kötelezte továbbá az alperest, hogy akadályozza meg kisebbik kutyájának kiszökését az ingatlanból akként, hogy megszünteti az ingatlant körülvevő kerítésen meglévő lyukakat, hibákat, valamint a kerítéskapu, ajtó nyitásakor a kisebbik kutyát kösse meg vagy gondoskodjék addig bezárásáról amíg a kapu, illetve ajtó nyitva van. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 180.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan mindegyik fél viseli a perrel felmerült költségét. Az ítéletet a perköltség kivételével fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes keresetlevelének előterjesztése nem volt megalapozatlan. Bizonyítást nyert, hogy korábbi időszakban a nagyobb kutya éjszaka igen erősen és zavaróan, nyugalmat sértően ugatott, amelyhez a kisebbik kutya vonyítása társult. Ezzel a magatartásával az alperes a kutyái útján birtoksértő magatartást valósított meg, a felperest birtoklásában zavarta. Megállapította azonban azt is, hogy az eljárás során az alperes több intézkedést tett, amelyet az ismételten meghallgatott tanúk - beleértve a felperes édesapját is - megnyugtatónak minősítettek. Ezzel az alperes a korábbi problémákat teljes mértékben kiküszöbölte, ezért az elsőfokú bíróság az alperest a már kialakult gyakorlat fenntartására kötelezte. A birtoksértő magatartást kizárólag az éjszakai kutyaviselkedéssel összefüggésben állapította meg, egyebekben úgy ítélte meg, hogy a nappali kutyaugatást ebben a kertvárosi környezetben a szomszéd tűrni köteles. A kisebb kutya 2015. júliusa előtt alperes által is elismerten több alkalommal kiszökött az ingatlanból, ezért a 41/2010. (II.26.) Kormányrendelet 17. §-ában foglaltak szerint az alperest a kiszökés megakadályozására kötelezte. Az eljárás hatására tett alperesi intézkedéseket arányosnak és szükségesnek ítélte meg a birtoksértő állapot megszüntetése érdekében, ezt meghaladó intézkedést - azt, hogy a kutyák eltávolításáról intézkedjen, illetve valamennyi bármilyen fajtájú és típusú, nemű kutya tartásától eltiltsa az alperest - túlzó mértékűnek talált. Azt a körülményt, hogy a felperes annak ellenére hogy egyetlen tanú vallomása sem támasztotta alá, mégis a helyzet rosszabbodásáról számolt be a felperes túlzott érzékenységének, a szakértők által megállapított betegségének tulajdonította.

Nem találta megalapozottnak a felperes sérelemdíj iránti igényét. A beszerzett szakvélemények egyértelműen állást foglaltak abban, hogy a felperesnél reaktív paranoid reakció észlelhető, amely mentális zavar. A mentális zavarban szenvedő személy bizonyos környezeti hatásoknak - a perbeli esetben a kutyaugatásnak - kóros jelentőséget tulajdonít, annak jelentőségét felnagyítja, amely túlburjánzik, önálló jelentéssel bír, ezáltal gondolkodászavarban csúcsosodik ki. Ilyen kulcsélménnyé bármely esetlegesen jelentkező akusztikus vagy egyéb tényező is válhatott volna a felperesnél. Mindezek alapján nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak azt, hogy az alperesi kutyák ugatásával ok-okozati összefüggésben áll a felperes egészségi állapota, mentális zavara.

A perköltség vonatkozásában értékelte, hogy a felperes a keresetlevelén 21.000 forint eljárási illetéket lerótt, illetve hogy az elsődleges kereseti kérelem kapcsán a pernyertesség - pervesztesség aránya 50-50%. Mindezekre figyelemmel a lerótt eljárási illeték fele részének mint perköltségnek a megfizetésére kötelezte az alperest. Az elsődleges kereseti kérelem vonatkozásában ezt meghaladóan felmerült perköltség tekintetében pedig úgy rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját eljárásával felmerült költségét. A felemelt kereseti kérelem vonatkozásában a felperes teljes mértékben pervesztes lett, így viselni köteles az általa előlegezett költségeket. Az alperest a másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában fennálló teljes pernyertessége alapján 190.500 forint ügyvédi munkadíj illette meg, amelyből az elsőfokú bíróság az alperest terhelő 10.500 forint eljárási illetéket levonásba helyezte.

Az ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a részbeni megváltoztatását kérte oly módon, hogy a törvényszék tiltsa el az alperest a kutyák tartásától, továbbá 3.000.000 forint sérelemdíj és perköltség megfizetésére is kötelezze. A másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség összegének csökkentésére irányult.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által előírt kötelezettség nem alkalmas sem a lakóház kertje, sem a ...szám alatti kert rendeltetésszerű használatának biztosítására. Az előírt intézkedés azért is alkalmatlan, mivel bírósági végrehajtás útján nem kényszeríthető ki, kizárólag az alperes együttműködési kézségén múlik az ítéletben foglaltak teljesítése, azonban az előzmények ismeretében nem várható el tőle önkéntes jogkövető magatartás. Megalapozatlan az elsőfokú bíróság ugatásgátló nyakörvvel kapcsolatos tényállási megállapítása, hiszen az eljárás során az sem nyert bizonyítást, hogy az alperes az ugatásgátló nyakörvet beszerezte volna. Ugyancsak megalapozatlanok a kerítés építésével, visszabontásával majd visszaállításával kapcsolatosan rögzített megállapítások. Utalt arra, hogy az ingatlan nem külterületi, a folyamatos ugatás pedig sem nappal, sem éjszaka nem lehet szükséges és ezért elviselendő. Álláspontja szerint a folyamatos ugatás megfelelő fajtaválasztással és neveléssel elkerülhető. Kifogásolta, hogy a szokásos mérték fogalmilag nem meghatározható és nem számszerűsíthető, illetve hivatkozott arra is, hogy a kutya fajtájából eredő természetes viselkedése is lehet birtokháborító például a lakóházas környezetben juhászkutya tartásából eredően. A kutyaugatás súlyos egészségügyi következményeket okozott, a mentális zavarának kezelése elképzelhetetlen anélkül, hogy közvetlen kiváltó okát, az ugatásnak való kitettséget megszüntetnék. Helytelenül értékelte az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői véleményeket és alaptalanul utasította el a sérelemdíj iránti igényt. Az egészséghez fűződő személyiségi joga sérült, az azonban nem szükséges, hogy ez az állapot végleges és visszafordíthatatlan legyen és nem kizáró ok a károsult meglévő betegsége vagy közrehatása sem. A szakértők egyébként meglévő korábbi pszichés betegséget nem állapítottak meg, az ok-okozati összefüggésnek pedig nem kell kizárólagosnak lennie. A kutyaugatás mint kulcsinger jelentőségét a bíróság kirívóan okszerűtlenül értékelte, a szakvélemények szerint ugyanis a kulcsinger, a kutyaugatás a mentális zavar közvetlen kiváltó oka. Jelen perben ugyanakkor csak a ténylegesen bekövetkezett események vizsgálhatók, így nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy bármelyik más tényező is válhatott volna kulcsélménnyé, egyébként ilyet a szakértők nem is tudtak megjelölni.