A Gyulai Törvényszék Pf.25252/2017/4. számú határozata birtokháborítás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 164. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 5:7. §, 5:23. §, 6:519. §, 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 14. §, 17. §] Bírók: Hajnal Beatrix, Nagy Attila György, Orbánné dr. Papp Éva

Kapcsolódó határozatok:

Békéscsabai Járásbíróság P.20867/2015/99., *Gyulai Törvényszék Pf.25252/2017/4.*, Kúria Pfv.22201/2017/7.

***********

Gyulai Törvényszék

9.Pf.25.252/2017/4. szám

A Gyulai Törvényszék dr. Rajnai Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Bordás Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen birtokháborítás megszüntetése iránt a Békéscsabai Járásbíróság előtt folyamatba tett perében a 2017. évi február hó 15. napján 18.P.20.867/2015/99. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 104. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t.

A Gyulai Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érinti, fellebbezett - a birtokháborítás megszüntetésére és a sérelemdíjra vonatkozó -rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest 15 nap alatt az alperes javára 76.200 (hetvenhatezer-kettőszáz) forint fellebbezési perköltség megfizetésére.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes birtoksértő magatartást valósított meg, amellyel a felperest a ... szám alatti ingatlan birtoklásában zavarta azáltal, hogy a ...szám alatti ingatlanban sötétedéstől kezdődően éjszakánként az alperes ... névre hallgató nagyobbik kutyája tartósan és hosszadalmasan ugatott, illetve a kisebbik ... névre hallgató kutyája pedig eközben hosszan vonyított. Megállapította továbbá, hogy az alperes birtoksértő magatartást valósított meg azzal is, hogy a kisebbik ... névre hallgató kutyájának az ingatlanból történő kiszökését nem akadályozta meg. Mindezek alapján kötelezte az alperest, hogy az ingatlanából történő 24 órát meg nem haladó távollét esetén a nagyobbik kutyát az udvar hátsó részében kialakított, kerítéssel elzárt területre zárja el, míg a kisebbik kutyát a nagyobbik kutyától elkülönítve az udvar elülső részén helyezze el. Kötelezte az alperest, hogy amikor családjával az ingatlant 24 órát meghaladó időtartamra elhagyják, elutaznak mindkét kutyát másik ingatlanban helyezze el. Kötelezte továbbá az alperest, hogy akadályozza meg kisebbik kutyájának kiszökését az ingatlanból akként, hogy megszünteti az ingatlant körülvevő kerítésen meglévő lyukakat, hibákat, valamint a kerítéskapu, ajtó nyitásakor a kisebbik kutyát kösse meg vagy gondoskodjék addig bezárásáról amíg a kapu, illetve ajtó nyitva van. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 180.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan mindegyik fél viseli a perrel felmerült költségét. Az ítéletet a perköltség kivételével fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes keresetlevelének előterjesztése nem volt megalapozatlan. Bizonyítást nyert, hogy korábbi időszakban a nagyobb kutya éjszaka igen erősen és zavaróan, nyugalmat sértően ugatott, amelyhez a kisebbik kutya vonyítása társult. Ezzel a magatartásával az alperes a kutyái útján birtoksértő magatartást valósított meg, a felperest birtoklásában zavarta. Megállapította azonban azt is, hogy az eljárás során az alperes több intézkedést tett, amelyet az ismételten meghallgatott tanúk - beleértve a felperes édesapját is - megnyugtatónak minősítettek. Ezzel az alperes a korábbi problémákat teljes mértékben kiküszöbölte, ezért az elsőfokú bíróság az alperest a már kialakult gyakorlat fenntartására kötelezte. A birtoksértő magatartást kizárólag az éjszakai kutyaviselkedéssel összefüggésben állapította meg, egyebekben úgy ítélte meg, hogy a nappali kutyaugatást ebben a kertvárosi környezetben a szomszéd tűrni köteles. A kisebb kutya 2015. júliusa előtt alperes által is elismerten több alkalommal kiszökött az ingatlanból, ezért a 41/2010. (II.26.) Kormányrendelet 17. §-ában foglaltak szerint az alperest a kiszökés megakadályozására kötelezte. Az eljárás hatására tett alperesi intézkedéseket arányosnak és szükségesnek ítélte meg a birtoksértő állapot megszüntetése érdekében, ezt meghaladó intézkedést - azt, hogy a kutyák eltávolításáról intézkedjen, illetve valamennyi bármilyen fajtájú és típusú, nemű kutya tartásától eltiltsa az alperest - túlzó mértékűnek talált. Azt a körülményt, hogy a felperes annak ellenére hogy egyetlen tanú vallomása sem támasztotta alá, mégis a helyzet rosszabbodásáról számolt be a felperes túlzott érzékenységének, a szakértők által megállapított betegségének tulajdonította.

Nem találta megalapozottnak a felperes sérelemdíj iránti igényét. A beszerzett szakvélemények egyértelműen állást foglaltak abban, hogy a felperesnél reaktív paranoid reakció észlelhető, amely mentális zavar. A mentális zavarban szenvedő személy bizonyos környezeti hatásoknak - a perbeli esetben a kutyaugatásnak - kóros jelentőséget tulajdonít, annak jelentőségét felnagyítja, amely túlburjánzik, önálló jelentéssel bír, ezáltal gondolkodászavarban csúcsosodik ki. Ilyen kulcsélménnyé bármely esetlegesen jelentkező akusztikus vagy egyéb tényező is válhatott volna a felperesnél. Mindezek alapján nem találta kétséget kizáróan megállapíthatónak azt, hogy az alperesi kutyák ugatásával ok-okozati összefüggésben áll a felperes egészségi állapota, mentális zavara.