BH 2005.8.286 Hepatitis C vírusfertőzés esetében a károsult menthető okból nem érvényesíti a követelését mindaddig, amíg nincs tudomása arról, hogy a fertőzését, illetőleg az amiatt kialakult egészségkárosodását mi okozta, és a kárigényét kivel szemben érvényesítheti [Ptk. 326. §, 360. §].

A felperes az O. K. I.-ben 1981. november 4-én történt szívműtéte során, illetőleg az azt követő napon vérkészítményeket kapott. Hepatitis fertőzés gyanúja miatt 1981. december 27-étől 1982. január 26-áig a megyei kórházban kezelték, majd húsz évvel később, az állapotrosszabbodása és a nagymértékű fogyása miatt a megyei kórházban kivizsgálták, és 2001. év augusztusában megállapították, hogy Hepatitis C vírussal fertőződött, amelynek következtében idült májgyulladása alakult ki. Az e betegségre alkalmazott szokásos Interferon-Ribaririn gyógy­szeres terápia a felperes esetében - a kedvezőtlen mellékhatások folytán - nem alkalmazható.

A felperes felkérésére az Sz. I. Sz. I.-t a 2002. december hó 27. napján készített szakvéleményében - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperesnél fennálló idült "C" típusú fertőző májgyulladás az 1981-ben alkalmazott vérátömlesztéssel, Hepatitis C vírussal fertőzött vér adásával okozati összefüggésbe hozható.

A felperes e szakvéleményre hivatkozással a 2002. év december hó 31. napján indított keresetében 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Arra hivatkozott, hogy 2001 augusztusában tudomást szerzett a betegségéről, de csak 2002. év december hó 27-én, a szakértői véleményből tudta meg, hogy ez az 1981-ben történt vérátömlesztés következménye. Eddig a követelésének elévülése nyugodott.

Az alperes elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a felperes károsodása az 1981 novemberében történt hibás vér adásával következett be, a követelésének elévülése is ekkor elkezdődött, de nyugodott mindaddig, amíg a felperes a károsodásáról nem szerzett tudomást. Ez 2001. év augusztusában volt, ezért ettől számítottan egy évig érvényesíthette volna bíróság útján a követelését, de ezt elmulasztotta. A 2002 decemberében indított keresete elkésett.

Az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó, és az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kötelező, az ezt meghaladó

keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság részben megváltoztatta és a keresetet teljesen elutasította. A határozat indokolásában kifejtette, hogy a felperesnél az 1981-ben alkalmazott vérátömlesztés eredményeként diagnosztizálták a vírusfertőzést, emiatt akkor kórházi kezelés alatt is állott. Az állapota azonban 2001 nyaráig panasz- és tünetmentes volt, és csak 2001 szeptemberében állapították meg a májbiopszia eredményeként az idült májgyulladását. A károkozó cselekmény és a bekövetkezett kár között tehát időbeli eltérés van. A fertőzés 1981-ben bekövetkezett ugyan, de a felperes a károsodásáról való tudomásszerzés időpontjáig menthető okból nem érvényesítette a követelését. Eddig az elévülés nyugodott. Ettől számítottan azonban egy éven belül érvényesíthette volna a követelését [Ptk. 326. § (2) bek.], de ezt elmulasztotta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az igényérvényesítésnek nem volt feltétele az orvosi iratok és a magánszakértői vélemény beszerzése, és a szakvélemény elkészítésének elhúzódása nem tekinthető menthető oknak. Az elévült követelést a felperes bíróság előtt már nem érvényesíthette [Ptk. 325. § (1) bek.].

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és azt a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének b) pontjára alapította. Álláspontja szerint az ő esetében a károkozás és a károsodás időpontja időben elvált, mert a vérátömlesztést követő húsz éven át nem voltak a betegségre jellemző tünetei, azok csak 2001 nyarán jelentkeztek. A károsodása tehát ekkorra tehető. Azt pedig, hogy mitől alakult ki a betegsége, csak a magánszakértői véleményből tudta meg. Csak e szakvélemény megállapítása alapján került abba a helyzetbe, hogy a tudata átfogja: a betegsége gyógyíthatatlan, az egészsége súlyosan károsodott, a munkaképessége 50%-ban csökkent. Ehhez az időponthoz képest a követelését időben érvényesítette. Hivatkozott arra is, hogy a kialakult gyógyíthatatlan betegsége amúgy is egy folyamat eredményeként jött létre, és ennek csak egy állomása a betegség diagnosztizálása. Ekkor a betegsége még nem volt egyértelműen beazonosítható, és a gyógyítása sem volt biztos. A szokásos terápiát nála le is kellett állítani. Kérte a jogerős ítélet megváltoztatását és az alperesnek a keresete szerinti marasztalását.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása során hozott végzésével a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.

Az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában a kihirdetés napjával megsemmisítette a Polgári perrendtartás 270. §-a (2) bekezdésének az "és" szövegrészét, valamint az ezt követő rendelkezéseket. A Legfelsőbb Bíróság ezért kizárólag azt a kérdést vizsgálhatta, hogy a jogerős határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felperes az 1981-ben alkalmazott vértranszfúzió során Hepatitis C vírussal fertőződött, amelynek következtében idült májbetegségben szenved. Ennek a tényét helyesen állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, a másodfokú bíróság ítéletének indokolása azonban a károkozás és a károsodás időpontját, ehhez képest az elévülés nyugvását és annak megszűnését illetően téves, az érdemi döntése pedig megalapozatlan.