A Fővárosi Törvényszék K.33025/2006/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 18. §] Bíró: Dudás Dóra Virág

A Fővárosi Bíróság

17.K.33.025/2006/3.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a dr. Kizákisz Gyula ... ügyvéd által képviselt ... I. rendű és ... II. rendű (....) felpereseknek a dr. Egyed Zoltán igazgató által képviselt IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (....) alperes ellen, idegenrendészeti ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében - melyhez a bíróság a 17.K.33.027/2006. számú ügyet egyesítette - meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság az alperes 2006. március hó 20. napján kelt 106-L-1729/4/2006. és 106-L-6589/2006. számú határozatait hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 10 000 (Tízezer) Ft perköltséget.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 33 000 (Harmincháromezer) forint illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Magyarországon 1997. szeptembere illetve decembere óta tartózkodó, kínai állampolgárságú, egymással házastársi kapcsolatban álló felperesek 2005. május 10-én letelepedési kérelmeket terjesztettek elő úgy, hogy a II. rendű felperes kérelme kiskorú gyermekeikre, gyermek 1-re és gyermek2-re is kiterjedt.

A IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága 2005. október 4-én kelt 106-1-35296/3/2005-L számú és 106-1-35305/4/2005-L számú határozataival elutasította a kérelmeket a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 18. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan arra való hivatkozással, hogy a felperesek munkavállalási engedély hiányában végzik személyesen áruértékesítési tevékenységüket a I. betéti társaságban, melynek üzletvezetésre jogosult beltagjai, ezért havi bruttó 150 000 Ft-os személyenkénti jövedelmük nem minősül jogszerűnek. Hiába van tehát 2 468 000 Ft megtakarításuk és saját tulajdonú ingatlanuk, gazdasági társaságuk csekély eredményt mutató működésére is tekintettel vagyoni és jövedelmi viszonyaik nem teszik lehetővé a hosszú távú, biztos egzisztencia megteremtését, vagyis nem biztosított a megélhetésük.

A felperesek fellebbezéssel támadták a döntést megélhetésük biztosítottságára és személyes munkavégzésükből fakadó jövedelmük jogszerűségére hivatkozással bejelentve, hogy jelenleg egyébként is rendelkeznek céges alkalmazottal.

Az alperes jogelődje, a IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: alperes) 2006. március 20-án kelt 106-L-1729/4/2006. számú és 106-L-6589/2006. számú határozataiban helybenhagyta az első fokú döntéseket.

Kifejtette, hogy bár álláspontja szerint a vezetői feladatok körét meghaladta, ennél fogva munkavállalási engedélyt igényelt volna a felperesek kiskereskedelmi tevékenysége, azonban miután rendelkeznek alkalmazottal, jogszerűnek értékelendő a betéti társaságukból származó jövedelmük. Megállapítható tehát, hogy a járulékok levonása után bruttó 130 000 - 130 000 Ft jövedelem áll rendelkezésükre. A család egy főre eső jövedelme tehát meghaladja ugyan a KSH által megállapított létminimumösszeget, mégsem elegendő azonban biztos egzisztencia kialakítására. A felperesek cégének eredménye ugyanis bár némileg javult, de még mindig csak igen csekély maradt, másrészt a felek által nyújtott több millió forintnyi tagi hitel nélkül már a korábbi évben sem tudott volna pozitív eredményt elérni a gazdasági vállalkozás. A cég tehát nem jelent hosszú távú biztosítékot a megélhetésre különösen, hogy mindkét családfenntartót érinti a helyzete.

A banki megtakarítás és annak hozama sem képvisel olyan jelentős értéket, mely szükség esetén hosszú távon biztosítaná a család megélhetését, és annak biztosításához a lakóingatlan kisebbre cserélése sem lenne elegendő. Egyéb vagyonnal pedig nem rendelkeznek a felperesek Magyarországon, és tartásra kötelezhető hozzátartozójuk sincs.

Mindezekre tekintettel az Idtv. 5. § (1) bekezdése, a 18. § (1) bekezdés b) pont második fordulata és a 170/2001. (IX.26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 30. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy hiányzik a letelepedés engedélyezésének egyik feltétele, a megélhetés biztosítottsága.

A felperesek kereseteikben az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérték.

Perköltségeikre igényt tartottak.

Álláspontjuk szerint megilleti családjukat a letelepedett státusz, hiszen már megteremtették stabil magyarországi egzisztenciájukat azzal, hogy önálló vállalkozást létesítettek, budapesti családi házat, autót vettek és megtakarítást is felhalmoztak. Egészséges, jól táplált és jól öltözött emberek, szépen nevelik és taníttatják gyermekeiket. Nincsenek rászorulva, hogy kisebbre cseréljék ingatlanukat vagy munkát vállaljanak, de szükség esetén e módokon is biztosítani tudnák megélhetésüket. Helyzetüket ítélve nem várható megtakarításuk felélése sem, megalapozatlan ennek feltételezésére alapítani kérelmük elutasítását.

Hangsúlyozták, hogy bár van összefüggés cégük jövedelmezősége és megélhetésük között, nem lehet egyenlőségjelet tenni a kettő közé. A tagi kölcsön útján való, csekély eredményt mutató cégműködés magyar könyvelőjük által javasolt üzletpolitika, nem pedig annak jele, hogy nem működik a vállalkozás. Még igen nagy és jól működő cégeknek is vannak veszteséges időszakaik, ez azonban nem kérdőjelezi meg a cég működését, hiszen nagy részben a vezetőség pénzügyi politikájától függ egy cég nyereségessége. Egyébként nincsen szükségük sok jövedelemre, hiszen a hét minden napján dolgoznak, nincs szabadidejük pénzköltésre. Megélhetésük biztosítékait összességében értékelve törvénysértőnek tartják azt a mérlegelést, melynek eredményeként az alperes nem látja biztosítottnak megélhetésüket. Túl vannak ugyanis az egzisztenciateremtésen, és semmi jele átlagon felüli életszínvonaluk romlásának.

Az alperes ellenkérelme szerint - fenntartva a határozataiban elfoglalt jogi álláspontját - a keresetek elutasítását és a felperesek perköltségbeni marasztalását kérte.

Álláspontja szerint sem anyagi, sem eljárási jogszabályt nem sértett, és megfelelően indokolta mérlegelési jogkörében hozott döntését.

A felperesek keresetei alaposak.

Az Idtv. 18. § (1) bekezdés b) pontja szerint letelepedési engedélyt az a külföldi kaphat, akinek biztosított magyarországi lakhatása és megélhetése.

A Vhr. 30. § (2) bekezdése értelmében a külföldi magyarországi megélhetése különösen a következőkkel igazolható:

a) magyarországi pénzintézetnél készpénz-megtakarítást igazoló, pénzintézeti igazolással;