A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39034/2007/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 18. §] Bírók: Bauer Jánosné, Kurucz Krisztina, Márton Gizella

Kfv.II.39.034/2007/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kizákisz Gyula ügyvéd által képviselt I.-II.r. felpereseknek, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróság 2006. november 10. napján kelt 17.K.33.025/2006/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4., illetve 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2007. október 3. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 17.K.33.025/2006/3. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek együttes kezéhez 10.000.- /azaz tízezer/ - 10.000.- /azaz tízezer/ forint felülvizsgálati költséget.

A le nem rótt 36.000.- /azaz harminchatezer/ - 36.000.- /azaz harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I N D O K O L Á S

A V. állampolgárságú felperesek 1997-től tartózkodnak Magyarországon, házastársak és két kiskorú gyermeküket közös háztartásukban nevelik. A T. Kereskedelmi és Szolgáltató Betéti Társaságot /továbbiakban: Bt./, mint beltagok 1998. december 22-i cégbejegyzéssel alapították meg, főtevékenység szerint iparcikk jellegű vegyes kiskereskedelemmel foglalkoznak. A felperesek 2003. december 16. napján a B., R. út 112. szám alatti alapterületű lakóházas ingatlant tulajdoni arányban megvásárolták.

A felperesek 2005. május 10. napján letelepedési engedély iránti kérelmet terjesztettek elő. A Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Megyei Regionális Igazgatóság Engedélyügyi Főosztálya /a továbbiakban: elsőfokú hatóság/ a 2005. október 4. napján kelt határozataiban a letelepedési engedély, valamint az első lakóhely létesítése iránti kérelmet a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény /a továbbiakban: Idtv./ 18. §-ának /1/ bekezdés b/ pontja alapján elutasította, mert a kérelmezők magyarországi megélhetését nem fogadta el biztosítottnak.

A fellebbezés folytán eljárt Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Idegenrendészeti Igazgatósága a 2006. március 20. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat az indokolás részkiegészítésével helybenhagyta. Az alperes határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperesek havi bruttó jövedelme 130.000 - 130.000.- Ft, a Banknál két számlán elhelyezett pénzbetétük összesen: 2.468.080.- Ft, amely átlagosan havi 10.000.- Ft kamatot eredményez. Az alperes szerint e tőkeösszeg és annak hozama nem képvisel olyan jelentős összeget, amely szükség esetén hosszú távon biztosíthatná a 4 tagú család megélhetését.

A hatóság vizsgálta a T. Bt. helyzetét, és azt állapította meg, hogy 2005. év közben 2.406.000.- Ft saját tőkével rendelkezett, és csekély, 180.000.- Ft eredményt realizált. Ez az eredmény 2.600.000.- Ft rendkívüli bevétel hiányában negatív lett volna, a cég 2004. évben is kizárólag a kérelmezők által befizetett közel 4.000.000.- Ft értékű tagi hitel alapján tudott pozitív eredményt realizálni. Az alperes a cég gazdasági mutatói alapján azt állapította meg, hogy a felperesek hosszú távú magyarországi megélhetésére a Bt. nem jelent biztosítékot.

A hatóság a megélhetés közvetlen biztosítékának a felperesek tulajdonában lévő ingatlant sem értékelte, mivel annak esetleges értékesítése, kisebb ingatlanra cserélése esetén a fennmaradó pénzösszeg a család hosszú távon való megélhetésének biztosításához nem elegendő. A kérelmezők egyéb vagyonnal, vagyoni értékű joggal nem rendelkeznek, Magyarországon a magyar jog alapján eltartásra kötelezhető hozzátartozójuk nincs.

Az alperes álláspontja szerint az, hogy a kérelmezők jogszerű magyarországi rendszeres jövedelemszerző-tevékenységből származó jövedelemmel, csekély megtakarítással és saját tulajdonú ingatlannal rendelkeznek, az általuk irányított cég mutatóit is figyelembe véve, összesítve a napi megélhetésükön túl nem elegendő a biztos egzisztencia kialakítására.

A felperesek keresetükben az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint kérelmük alapos, a magyarországi egzisztenciájukat már megteremtették azzal, hogy önálló vállalkozást létesítettek, budapesti családi házat vásároltak, és megtakarítást is felhalmoztak. A hatóság a rendelkezésükre álló vagyont, a cég működését, költségeiket nem megfelelően értékelve rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság idézte az Idtv. 18. §-ának /1/ bekezdés b/ pontját, az Idtv. végrehajtásáról szóló 170/2001./IX.26./ Korm. rendeletnek /a továbbiakban: Vhr./ a külföldi magyarországi megélhetésének igazolását részletező 30. §-ának /2/ bekezdését, és megállapította, hogy e jogszabályok nem követelik meg azt, miszerint a külföldi magyarországi egzisztenciája már a kérelem benyújtásakor teljesen megteremtett legyen. A felperesek megszerezték az életük biztosítékait azzal, hogy céget alapítottak és hosszú távú családi életre alkalmas lakóingatlant vásároltak. Az általuk működtetett gazdasági vállalkozás eredménymutatói alacsonyak ugyan, azonban az, hogy a felperesek a cégüknek komoly összegű tagi kölcsönöket nyújtottak, módosságukat mutatja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint értékelni kell azt is, hogy szükség esetén az ingatlanuk megélhetési forrássá válhat, és, hogy a nehezebb időszak áthidalását a megtakarításuk is biztosíthatja.