BH 2014.5.163 Amennyiben az önkormányzat módosítja a helyi építési szabályzatot, s ezáltal az ingatlan-tulajdonban értékvesztés következik be, az önkormányzat azt köteles kártalanítani [1997. évi LXXVIII. tv. 30. § (1), (2) bek.].

A Budapest XII. kerület ... hrsz.-ú, 1724 m2-es lakóház és udvar megjelölésű ingatlan tulajdonosai és haszonélvezői a beavatkozók, illetve jogelődjeik voltak. Az ingatlanon két lakóépület áll, a régi lakóház alapterülete 47,9 m2, az újabb épület 243,2 m2 alapterületű, továbbá az ingatlanon egy 20 m2 alapterületű garázs található. 2005. augusztus 20-án hatályba lépett a Budapest Hegyvidék XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 14/2005. (VIII. 10.) Ök. rendelet (a továbbiakban: új KVSZ.), amely a perbeli ingatlan tekintetében csökkentette a szintterületi mutatót 0,4-re (azonban a tetőtér beépítés és a terepszint alatti parkoló beépítése esetén további 0,1-0,1 mértéket biztosított), valamint csökkentette a legnagyobb építménymagasságot 5 méterre, a legnagyobb terepszint alatti beépítettség ugyanakkor 35%-kal nőtt. Az ingatlan tulajdonosai, illetve haszonélvezője 2007. május 29-én kártalanítás iránti kérelmet terjesztett elő az alperes jogelődjénél azzal, hogy az önkormányzati rendelet változása kapcsán ingatlanuk forgalmi értéke csökkent.

Az alperes a 2008. május 7-én kelt határozatával az előterjesztett kártalanítás iránti kérelemnek helyt adott és az érintettek részére 18 964 000 forint összegű kártalanítást állapított meg, illetve 2004. november 3. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte a felperest.

Az alperes határozata - többek között - megállapítja, hogy Budapest Főváros XII. kerület Városrendezési és Építési Szabályzatáról szóló 4/2000. (III. 22.) Ök. rendelet (a továbbiakban: régi KVSZ) 22. § (3) bekezdése szerint a keretövezetben meghatározott legkisebb telekterületet (1000 m2) meghaladó telekterület minden teljes 250 m2-re után egy lakás építhető, az új KVSZ 41. § (2) bekezdése szerint azonban a telekterület minden teljes 330 m2-ra után egy lakás, de épületenként legfeljebb 4 lakás építhető. A határozat rögzítette, hogy a kártalanítás jogalapját az 1997. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Étv.) 30. § (1) bekezdés alapján fennállónak tekinti, a kirendelt szakértő véleményét is figyelembe véve megállapította, hogy a régi KVSZ előírásaihoz képest az új KVSZ rendelkezései összességükben szigorodtak, szigorították az építési paramétereket, ezzel az önkormányzat kárt okozott a tulajdonosoknak.

A felperes a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte, melyben mind a kártalanítás jogalapját, mind pedig az összegszerűségét vitatta. Az ügyben eljárt Fővárosi Bíróság a 2009. május 13-án hozott ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta és a perben részt nem vevő tulajdonosok, illetve haszonélvezők kártalanítás iránti kérelmét elutasította.

Az alperes az ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Legfelsőbb Bíróságnál. A Legfelsőbb Bíróság 2010. április 13-án kelt Kfv.III.37.674/2009/5. számú végzésével a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a végzésében - többek között - az Étv. 30. § (2) bekezdését értelmezve kifejtette, hogy tévedett a Fővárosi Bíróság, amikor a kártalanítás megállapíthatóságát illetően azt vizsgálta, hogy változott-e az ingatlan korábbi rendeltetése, továbbá, hogy az ingatlan tulajdonosai és haszonélvezője olyan építési szándékot jeleztek-e amely az új szabályozásba ütközött volna. A Legfelsőbb Bíróság rögzítette, hogy az Étv. 30. (2) bekezdésében szabályozott forgalmi érték megváltozása nemcsak a vagyontárgy tényleges forgalma esetén állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság előírta, hogy a megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság köteles megvizsgálni, hogy az alperes határozatában meghatározott kártalanítási összeg valóban a forgalmi értékkülönbözetnek megfelelő volt-e.

A megismételt eljárásban született - a jelenlegi felülvizsgálati eljárás tárgyát képező - Fővárosi Törvényszék ítélete, melyben a Törvényszék az alperes határozatát megváltoztatta és a beavatkozók, illetve jogelődjeik korlátozási kártalanítás iránti kérelmét újból elutasította. A Fővárosi Törvényszék rögzítette, hogy az Étv. 30. § (1) és (2) bekezdését értelmezve megállapítható, hogy a kártalanítás megítélésének kettős konjunktív feltétele van. Ahhoz, hogy az ingatlan tulajdonosát, haszonélvezőjét kártalanítás illesse meg egyrészt az szükséges, hogy az ingatlan rendeltetését, használati módját a Helyi Építési Szabályzat másként állapítsa meg (az övezeti előírás változása), vagy ezt a rendeltetést, vagy használati módot korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom) másrészt ebből a rendeltetés, illetve használati mód változásból vagy korlátozásból a tulajdonosnak és haszonélvezőnek kára kell, hogy származzon. A bíróság rögzítette, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése a kártalanítás jogalapját határozza meg, a (2) bekezdése pedig az összegszerűségét. A bíróság rámutatott, hogy jelen esetben az építési szabályzat nem állapította meg másként az ingatlan rendeltetését, az ingatlan használati módját, ahhoz hozzá sem nyúlt, mindössze az építménymagasságot (s ezáltal a beépíthetőséget) csökkentette, de az ingatlan rendeltetése és használati módja ugyanaz maradt, a beépíthetőség változása pedig a tulajdonosokra, beavatkozókra egyébként sem vonatkozott, mivel beépített ingatlannal rendelkeztek. Az ingatlan rendeltetése a régi KVSZ szerint is két lakóház és egy garázs volt, az új KVSZ elfogadása után is ugyanaz maradt. Ha a kártalanítás jogalapja nem állapítható meg, akkor értelemszerűen nem lehet rendelkezni a kártalanítás összegszerűségéről sem.

A Fővárosi Törvényszék rámutatott, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott végzése nem fejtette ki, hogy a kártalanítás jogalapja - azaz az Étv. 30. § (1) bekezdésében írt feltételeknek való megfelelőség - a perbeli esetben miért áll meg, és ezáltal miért illeti meg a tulajdonosokat, haszonélvezőket kártalanítás.

A bíróság a megismételt eljárásban szakértőt is kirendelt, akinek a szakvéleményét abban a részében elfogadta, hogy a vizsgált ingatlan rendeltetése nem változott, viszont az összegszerűséggel kapcsolatos megállapításait nem használta fel, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a kártalanítás jogalapja nem áll meg.

A Fővárosi Törvényszék utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban meghozott végzése nem adott magyarázatot arra, hogy a kártalanítás jogalapját miben látta megállapíthatónak, az pedig alaptalan és ellentmondásos, hogy a jogalap az összegszerűség alapján álljon meg.

Az ügyben a Budapest Főváros Kormányhivatala alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben kérte a Fővárosi Törvényszék által hozott ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítása mellett, másodlagosan kérte a Fővárosi Törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezését és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a Törvényszék ítélete ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésével, valamint a Pp. 275. § (5) bekezdésével.