BH 1999.10.445 Ha a felülvizsgálati indítvány valamely már hatályban nem levő büntetőjogi rendelkezés törvénysértő alkalmazását kifogásolja, a Legfelsőbb Bíróságnak a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában hatályos rendelkezés alapján kell állást foglalnia a bírósági határozat törvényessége kérdésében [Be. 289. § (1) bek.].

Az S.-i Járásbíróság az 1975. szeptember 24. napján kelt ítéletével, illetve az Sz.-i Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság az 1975. november 4. napján meghozott végzésével a terheltet visszaesőként elkövetett garázdaság bűntette miatt 1 évi - fegyházban végrehajtandó - szabadságvesztésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és elrendelte a szigorított őrizetét.

A fenti jogerős határozatoknak a szigorított őrizetet kimondó rendelkezése ellen a terhelt anyagi jogszabálysértésre [Be. 284. § (1) bek. b) pont] hivatkozással terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. A kérelmében előadottak szerint ugyanis az intézkedés alkalmazásának a jogszabályi előfeltételei annak elrendelésekor nem állottak fenn, mert a törvény szerint erre csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása mellett kerülhetett sor, a vele szemben az újabb bűncselekmény miatt alkalmazott szabadságvesztés pedig nem haladta meg az egy évet.

A legfőbb ügyész a sérelmezett határozatok hatályban tartására tett indítványt.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A jogerős határozatokból megállapíthatóan a szigorított őrizet elrendelésére "A társadalom fokozottabb védelméről a közrendre és a közbiztonságra különösen veszélyes visszaeső bűnözők elleni hatékonyabb fellépés érdekében" címet viselő 1974. évi 9. számú törvényerejű rendelet1. §-ának alkalmazásával került sor. A jogszabály 1. §-ának a) pontja értelmében a törvényerejű rendelet alkalmazása szempontjából különösen veszélyes visszaesőnek kellett tekinteni azt, akit a büntető törvénykönyvről szóló 1961. évi V. törvény XI. fejezetének III. címében (hivatalos személy elleni bűntettek), valamint a XII., XIV., XV. és XVI. fejezetében meghatározott (közbiztonság és közrend elleni, személy elleni, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni, illetve a társadalmi tulajdon és a személyek javai elleni) szándékos bűncselekményért korábban már legalább háromszor - együttesen legkevesebb háromévi - szabadságvesztésre ítéltek, ha az utolsó büntetésének kitöltésétől vagy annak végrehajthatósága megszűnésétől számított öt éven belül ismét elkövette a felsorolt bűncselekmények valamelyikét, és emiatt legalább egyévi szabadságvesztésre ítélték.

Ezek az elítélések - az 1961. évi V. törvény XII. fejezetében (garázdaság), illetve XVI. fejezetében (lopás) meghatározott bűntettek voltak, és az ezek miatt - legalább háromszor - kiszabott szabadságvesztések együttes tartama meghaladta a három évet.