A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.797/2014/9. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 164. §, 233. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 2012. évi I. törvény (Mt.) 66. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Mazzag Pál, Pesti Imréné, Pokorny Gabriella

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíórság

3.M.797/2014/9.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperesi képviselő neve (1055 címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - alperesi képviselő neve (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek jövedelempótló kártérítésként 856.923,- (nyolcszázötvenhatezer-kilencszázhuszonhárom) forintot és ennek 2014. október 5. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző első napon érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatát, valamint 239.268,- (kétszázharminckilencezer-kétszázhatvannyolc) forint perköltséget.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy a NAV felhívására, a felhívásban megjelölt időben és módon fizessen meg 226.080,- (kétszázhuszonhatezer-nyolcvan) forint illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Budapest Környéki Törvényszékhez címzett, de a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 3 példányban beadható fellebbezésnek van helye.

A bíróság tájékoztatja a peres feleket arról, hogy a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték megfizetésére vonatkozik, csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel kapcsolatos, vagy ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul. A felek ezekben az esetekben is kérhetik tárgyalás tartását.

A peres felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását.

I n d o k o l á s

A bíróság a tárgyalás anyaga alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes 1999-től kezdetben vállalkozói jogviszonyban, később munkaviszonyban hálózatszerelő karbantartóként, majd 2-3 éven keresztül műszaki vezetőként dolgozott az alperesnél. Az alperes 2006. február 1. napjától beruházási műszaki munkatárs munkakörben foglalkoztatta a felperest. A felperes feladatát képezte a munkaterület átadása-átvétele során felmerülő feladatok, a felelős műszaki vezetővel és a műszaki ellenőrrel való kapcsolattartás, az ezzel összefüggő dokumentációs és adminisztratív feladatok elvégzése. A felperes munkavégzésének helye legutóbbi munkakörében a munkáltató abonyi fióktelepe és szolgáltatási területei voltak.

Az alperes a 2014. június 11-én kelt felmondással 2014. július 31. napjával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint az alperes igazgatóságának 9/2014.06.06. számú határozata alapján munkakör összevonásra került sor akként, hogy a beruházási műszaki ügyintéző munkakör beolvad (egyesítésre került) az építésvezető munkakörrel, ezért a beruházási műszaki ügyintéző munkakör a társaságnál megszűnt, erre tekintettel a felperes továbbfoglalkoztatására további lehetőség nincs. A felperes munkakörének feladatait a továbbiakban az építésvezető látja el.

A felmondás második bekezdésében a munkáltató kijelentette, hogy nem áll rendelkezésére más olyan be nem töltött munkakör, amelyben a felperest, mint munkavállalót foglalkoztatni tudná.

Az alperesi munkáltató 2014. május 1. és július 31. napja között portás-gondnok munkakörbe három, értékesítési ügyintéző munkakörbe 2, ügyviteli asszisztens munkakörbe 1, területi műszaki vezető és műszaki adminisztrátor munkakörbe 1-1 munkavállalóval létesített munkaviszonyt, illetve álláshirdetést adott fel térinformatikus munkatárs, hálózatszerelő és karbantartó műszerész, és régiós üzletkötői csapatvezető munkakörökre.

A felperes egy havi távolléti díja bruttó 314.000,- Ft volt. A felperes 2014. július 31. és az ítélethozatal napja közötti időben bruttó 304.470,- Ft megtérült jövedelemre tett szert.

A felperes k e r e s e t é be n munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítását és annak jogkövetkezményeként az Mt. 82.§ (2) bekezdése alapján jövedelempótló kártérítésként 2014. augusztus 1. napjától havi 314.000,- Ft távolléti díj figyelembe vételévvel elmaradt munkabére, valamint perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 66.§ (5) bekezdése értelmében, annak a munkavállalónak, aki 5 éven belül betölti a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt, a munkáltató működési körébe eső okból csak bizonyos feltételek esetén, korlátozással szüntethető meg a munkaviszonya. A felperesre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 63 év és 183 nap, amelyet 2017-ben, tehát a felmondás közléséhez képest egyértelműen 5 éven belül fog betölteni a felperes. A felperes állítása szerint az alperes a felmondás közlésekor és jelenleg is rendelkezik olyan betöltetlen munkakörrel, amelyet a felperes az általa betöltött munkakörhöz szükséges képességgel és gyakorlattal be tudott volna tölteni. Álláspontja szerint a felperes a hálózatszerelő és karbantartó műszerész munkakört, illetve a régiós üzletkötői csapatvezetői munkakört is be tudta volna tölteni végzettsége és gyakorlata alapján. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a felmondás második indoka nem valós és nem okszerű, mivel az alperes nem szűkítette le az Mt. 66.§ (5) bekezdésében foglalt korlátozásra azon munkaköröket, amelyekkel állítása szerint nem rendelkezik, illetve amelyekben a felperest nem tudja foglalkoztatni, ezen munkaköröket általánosan, jóval tágabb körben határozta meg. E körben utalt azon bírói gyakorlatra, amely szerint amennyiben a munkáltató olyan tényt vagy indokot is megjelöl a felmondásban, amelyre jogszabályi kötelezettsége egyébként nincs, akkor annak valóságát és okszerűségét bizonyítani köteles, a bizonyítás sikertelensége esetén pedig a felmondás jogellenes. A felperes állítása szerint az alperes foglalkoztatni tudta volna a felperest portás-gondnok, ügyviteli asszisztens, és hálózatszerelő és karbantartó munkakörökben, mivel a portás-gondnok munkakört az alperes a felmondási idő alatt, az ügyviteli asszisztensi munkakört közvetlenül a felmondás közlése előtt töltötte be, a hálózatszerelői munkakört pedig a kereset benyújtása idején sem töltötte be és rendelkezett az annak betöltéséhez szükséges elektroműszerész végzettséggel.