A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30507/2007/5. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 104. §, 114. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 159. §, 162. §] Bírók: Murányi Katalin, Török Judit, Váradi Károlyné

Kapcsolódó határozatok:

Győri Törvényszék G.21118/2005/25., Győri Ítélőtábla Gf.20008/2007/5., *Kúria Gfv.30507/2007/5.*

***********

Gfv.XI.30.507/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága mint felülvizsgálati bíróság a dr. Szigeti Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szigeti Zsolt ügyvéd) által képviselt Á Intézete felperesnek a Győri 7. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Magyarlaki Éva ügyvéd) által képviselt Gy Önkormányzat alperes ellen 32.192.433 Ft és járulékai megfizetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság előtt G.21.118/2005. számon indult és a Győri Ítélőtábla 2007. június 27-én kelt Gf.II.20.008/2007/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 28. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győri Ítélőtábla Gf.II.20.008/2007/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 300.000 (Háromszázezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.

A le nem rótt 2.212.440 (Kettőmillió-kettőszáztizenkettőezer-négyszáznegyven) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a gy-i 3875 és 3879 hrsz-ú ingatlanok a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. § (2) bekezdése alapján az alperes tulajdonába kerültek azzal, hogy a használatukra vonatkozó jogot a Gy Megyei Vagyonátadó Bizottság 1992. augusztus 14-én kelt 1838-2/1992. számú, az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény 40. § (2) bekezdésén alapuló határozat alapján a felperes szerezte meg. Az alperes tulajdonjogát, illetve a felperes használati jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

1994. április 20-án a felek a használó jogait és kötelezettségeit szabályozó szerződésükben abban állapodtak meg, hogy az ingatlanok fenntartásával, üzemteltetésével, karbantartásával és felújításával járó terheket, ideértve a rendkívüli javításokat és helyreállításokat is, a felperes viseli. Emellett a felperest terhelik az ingatlan használatával kapcsolatos kötelezettségek, és viselnie kell az ingatlanhoz fűződő közterheket is. Rögzítették továbbá, hgoy a felperes megtéríti a vagyonbiztosítás tényleges költségeit és az épületek vagyonkezelésével kapcsolatban felmerült költségeket.

A felperes ezt követően az általa használt épületeket bővítette, és így a 2000. november 15-én befejezett építési munkálatok folytán - a felek 2005. június 14-én és 2005. június 27-én megkötött megállapodásainak megfelelően - a Magyar Állam részére ráépítés jogcímén megszerezte a gy-i 3875 hrsz-ú ingatlanból telekalakítást követően létrejött 3875/2., 3875/2/A., 3875/2/B., 3875/2/C., 3875/2/D. és 3875/2/E. hrsz-ú ingatlanok 39/100-ad-39/100-ad tulajdoni hányadát. E tulajdoni illetőségeken a felperes a Magyar Államot képviselő Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött megállapodása alapján vagyonkezelői jogot szerzett, az alperes tulajdonában maradt 61/100-ad tulajdoni hányadokon pedig változatlanul fennmaradt a használatra vonatkozó joga.

A felperes a 2001. és 2002. évekre vonatkozóan vagyonkezelési költség és vagyonbiztosítási díj jogcímén összesen 608.616 Ft-ot fizetett meg az alperesnek.

A felperes módosított keresetében az alperest 39.321.983 Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a Magyar Állam tulajdonszerzése következtében a perbeli ingatlan 39/100-ad tulajdoni hányadán korábban fennállt használati joga megszűnt. Erre figyelemmel az alperes a Ptk. 162. § (2) bekezdése alapján köteles a ráépítést megelőzően az ingatlanra fordított javítási, karbantartási és felújítási költségek 39 %-át, 5.294.551 Ft-ot megtéríteni.

A közös tulajdon keletkezését követően a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk arányában terhelik a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, kötelezettségek, valamint az állag megóvásához és fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatok költségei. Az alperes ezért köteles a ráépítés után elvégzett karbantartási, javítási és felújítási munkálatok ellenértékének 61 %-át, 33.418.816 Ft-ot is megtéríteni. Emellett a használati jog terjedelmének csökkenése folytán az alperes a Magyar Állam tulajdonszerzését követően a korábbi időszakhoz képest csupán 61 %-os arányban tarthatott volna jogszerűen igényt az ingatlankezelési és vagyonbiztosítási díjak megfizetésére. Az így 2001. és 2002. években jogalap nélkül megfizetett díjrészleteket (az átutalt díjösszeg 39 %-át), mindösszesen 608.616 Ft-ot ezért köteles visszatéríteni.

Arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság e jogi érveit nem találná helyesnek, a felperes az 1994. április 20-án létrejött szerződés 4. pontjának a rendkívüli javítások és helyreállítások elvégzésére vonatkozó része és 6. pontja semmisségének a megállapítását is kérte. Állítása szerint e kikötések a Ptk. 159. § (1) bekezdésének kogens rendelkezésébe ütköznek.

Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan pedig a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy az 1991. évi XXXIII. törvény 40. § (6) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 162. § (2) bekezdéséből kitűnően a felperes az ingatlanra fordított kiadásai megtérítését csupán használati joga megszűntekor követelheti. A használati jog pedig változatlanul fennáll, azt a tulajdonközösség keletkezése sem szűntette meg, így a követelés idő előtti. A Ptk. 162. § (2) bekezdése alapján egyébként sem a felmerült költségek teljes összegének, hanem csupán az időközi értékcsökkenés levonását követően fennmaradt részének megtérítésére kerülhet sor. A felperes a Ptk. 141. §-a alapján alappal szintén nem tarthat igényt kiadásai részbeni megfizetésére. A perbeli ingatlanok alperesi tulajdonban álló hányada ugyanis változatlanul a kizárólagos használatában áll. A semmisségre történő hivatkozásnak a jelen per eldöntése szempontjából nincs jogi jelentősége.

Az elsőfokú bíróság a 25. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére 600.000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a feljegyzett 2.212.440 Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Döntését azzal indokolta, hogy a Ptk. 159. § (1) bekezdése diszpozitív rendelkezéseket tartalmaz, így nem volt törvényes akadálya annak, hogy a felek szerződésükben a rendkívüli javítások és helyreállítások elvégzéséről eltérően állapodjanak meg. Az 1994. április 20-án megkötött szerződés 4. és 6. pontjai ezért nem ütköznek jogszabályba, így érvénytelenségük sem állapítható meg. A közös tulajdon keletkezése a felperesnek az alperes tulajdoni illetőségét terhelő ingyenes használati jogát nem szüntette meg. A ráépítés előtti kiadások megtérítése iránti felperesi igény ezért a Ptk. 162. § (2) bekezdéséből következően nem vált esedékessé, az idő előtti. A közös tulajdon keletkezését követően felmerült kiadások nem a közös tulajdon fenntartásával, hanem kizárólag a felperes működésével állnak kapcsolatban, így azok megtérítése az alperestől nem igényelhető. A felek között létrejött, változatlanul hatályos megállapodás 4. pontja alapján e költségeket egyébként is a felperesnek kell viselnie. A vagyonbiztosítási és ingatlankezelési költségekkel pedig az alperes nem gazdagodott jogalap nélkül, azok a felek hivatkozott megállapodásának 6. pontja szerint a felperest terhelik.