BH 2021.10.292 A mérlegelési jogkörben hozott döntés is csak jogszabálysértés esetén semmisíthető meg, vagy változatható meg. Jogsértő a mérlegelés, ha annak során olyan szempontot értékelt a hatóság, amely a mérlegelésnél - a törvény szerinti zárt felsorolásra figyelemmel - nem vehető figyelembe. Jogsértő mérlegelés esetén a közigazgatási bíróságnak felülmérlegelési lehetősége nincs, azzal ugyanis jogsértő módon vonná el a közigazgatási hatóság hatáskörét [2017. évi I. tv. (Kp.) 85. § (5) bekezdés, 2007. évi LXXV. tv. (Kkt.) 177. § (1), (3a) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú köztestületi hatóság határozatával a felperest a kamarából történő kizárás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Indokolása szerint a felperes 2017-2019. években hiányosan tett eleget a kamarai adatszolgáltatásának, mert az általa lejelentett 7 megbízás és ügyfél mellett 65 további megbízás és független könyvvizsgálói jelentés vonatkozásában a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló 2007. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Kkt.) és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Alapszabálya (a továbbiakban: Alapszabály) szerinti határidőben nem szolgáltatott adatot.

[2] A fegyelmi büntetés alkalmazása során - a Kkt. 177. § (3a) bekezdésében, illetve a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának a könyvvizsgálói hivatás magatartási (etikai) szabályairól és a fegyelmi eljárásról szóló szabályzata (a továbbiakban: Etikai Szabályzat) 102. pontjában foglaltakra is figyelemmel - súlyosító körülményként értékelte a következőket. l. A felperes részéről 3 egymást követő kamarai éves adatszolgáltatás is hiányosnak bizonyult, így a jogsértés ismétlődött. 2. A hibás adatszolgáltatás ismétlődéséből, a kihagyott megbízások magas számából, a kihagyott és a lejelentett megbízások darabszáma közötti jelentős különbségből, valamint a felperes 2019. június 20-án kelt azon levelének tartalmából, miszerint az ad hoc egyszeri megbízások feltüntetését nem tartja relevánsnak, arra a következtetésre jutott, hogy a megbízások kihagyása nem lehetett véletlen, a felperes részéről az elkövetés/mulasztás szándékossága állapítható meg. 3. A felperes a 2018. évi adatszolgáltatása kiegészítésére csak a fegyelmi eljárás alatt, és akkor is hiányosan, megkérdőjelezhető alapossággal és hitelességgel kerített sort. 4. A jogsértés súlyosnak minősül, az éves kamarai adatszolgáltatás teljeskörűsége és megbízhatósága a kamarai minőség-ellenőrzés szempontjából kulcsfontosságú mulasztásával a felperes a közfelügyeleti hatóság felé teljesítendő adatszolgáltatást is elmulasztotta 65 megbízás esetében teljesíteni. 5. A felperes a 2018. évi adatszolgáltatás kiegészítésében a 24 kihagyott megbízás tekintetében ügyfelenként 40 000-80 000 forint éves megbízási díjat rögzített, amely a kamarai díjajánlás töredéke, és amely mellett nem biztosított a jogszabályok és a Kkt. 4. § (5) bekezdés b) pontja szerinti standardok előírásainak betartása. Ezen túlmenően az ilyen alacsony mértékű megbízási díj a Kkt. 54. § (1) bekezdésébe és az IESBA Etikai Kódex 240. 1 szakaszába is ütközik. A feltűnően alacsony átlagdíjazás megakadályozta azt is, hogy a felperes a 2019. évi kamarai minőség-ellenőrzési tervben eshetőlegesen kiválasztásra kerüljön. 6. A Budapest Bank Zrt. (a továbbiakban: Bank) megkeresése szerint S. L. szüneteltető tagsági jogállása ellenére a felperes nevénél helyettesként aláírt egy olyan független könyvvizsgálói jelentést, amelyet a Bankhoz is benyújtottak. Mindez a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 155/B. § (1) bekezdésébe, továbbá a Kkt. 2. § 13. pontjába, 10. § (1) bekezdésébe, valamint 28. §-ába ütközik.

[3] A súlyosító körülmények mellett érdemben nem tudta enyhítő körülményként értékelni, hogy a felperest 3 éven belül fegyelmi marasztalásban nem részesítették, továbbá hogy a legutolsó kamarai minőség-ellenőrzése "megfelelt, megjegyzéssel" eredménnyel zárult.

[4] A felperes esetében a legsúlyosabb szankció kiszabása indokolt, figyelemmel arra is, hogy magatartása a kamarai tagsági jogviszonnyal, a szakmai közösséggel kapcsolatos hozzáállását is megkérdőjelezi.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2020. március 6. napján kelt 18/2020. (III. 6.) számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában egyebek mellett megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a súlyosító körülményeket helytállóan és megalapozottan vette figyelembe.

A kereseti kérelem

[6] A felperes keresetében a jogerős határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Az adatszolgáltatások elmulasztását elismerte, ugyanakkor állította, hogy az eljárt hatóságok nem tettek eleget tényállástisztázási kötelezettségüknek, egyes megállapítások nem bizonyított tényeken alapulnak. Vitatta a túlságosan alacsony éves megbízási díjjal, továbbá a szünetelő kamarai tag aláírásával kapcsolatos súlyosító körülmények értékelését. Állította, hogy a 2018. évi adatszolgáltatás hiányát pótlólag teljesítette, további 24 ügyfél adata is rendelkezésre állt. Magatartása nem volt szándékos. A jogsértést tévesen minősítették ismétlődőnek, csak annak időtartamát lehetett volna értékelni. Sérelmezte, hogy az enyhítő körülményeket nem vették figyelembe, e körben az eljárás során tanúsított együttműködésére hivatkozott. Az alperes mérlegelése jogsértő, annak okszerűsége és szempontjai a határozatból nem állapíthatók meg.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Indokolásában először is rögzítette, hogy a felperes mind a fegyelmi eljárásban, mind a keresetében elismerte, hogy az adatszolgáltatás elmulasztása fegyelmi vétségét elkövette.

[9] Megítélése szerint nem állapítható meg a tényállástisztázási kötelezettség megsértése, mert a kirívóan alacsony megbízási díj alkalmazása, valamint a szünetelő tagságú kamarai tag helyettesként történő aláírása nem fegyelmi vétségként kerültek megállapításra, hanem a szankció kiszabása során figyelembe vett súlyosbító körülmények voltak. Az adatszolgáltatás elmulasztásában megnyilvánuló fegyelmi vétség miatt hozott határozati megállapításokat kellően tisztázottnak és megalapozottnak tartotta.

[10] A Kkt. 177. § (3a) bekezdésére figyelemmel rögzítette, hogy a kirívóan alacsony megbízási díj alkalmazása, valamint a szünetelő tagságú kamarai tag helyettesként történő aláírása olyan jellegű és súlyú jogszabálysértések, amelyek önmagukban fegyelmi vétség alapjául szolgálhatnak. Ezért ezek súlyosító körülményként nem értékelhetők, figyelemmel arra is hogy a törvényi felsorolásban ezek figyelembe veendő körülményként nem szerepelnek.

[11] A fegyelmi vétséget megvalósító magatartás súlyára, a jogsértés szándékosságára, továbbá annak 3 éven keresztüli fennállására, valamint enyhítő körülmények hiányára, továbbá figyelemmel arra is hogy az adatokat a felperes azóta sem pótolta teljeskörűen, arra a következtetésre jutott hogy az alperes a szankciók körében feltárt tényállásból okszerű következtetéseket vont le, így a határozat jogszerű mérlegelési jogkörben meghozott közigazgatási cselekménynek volt értékelhető.