BH 2006.1.16 Az egyik házastársat mint a betéti társaság tagját megillető "részesedést" a házastársi közös vagyon megosztása során nem a könyv szerinti, hanem a tényleges forgalmi értéken kell a vagyonmérlegbe beállítani. Ennek megállapításához a könyvszakértő kirendelése mellett további bizonyítás lefolytatására lehet szükség [Csjt. 31. §; Gt. 95. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek házasságát felbontotta és - egyéb rendelkezések mellett - a házastársi közös ingó vagyonukat megosztotta akként, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat összesen 270 000 forint értékben a felperes, az ítélet rendelkező részében ugyancsak tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a vagyonmérleg 17. tételszáma alatt felvett A.-T. Bt.-ből járó követelés 84 000 forintos összegét - összesen 1 427 000 forint értékben pedig az alperes kizárólagos tulajdonába adta, kötelezte a felperest arra, hogy 15 napon belül adja aki az alperesnek az alperes kizárólagos tulajdonába adott, de általa birtokolt ingóságokat összesen 33 000 forint értékben, az alperest pedig arra, hogy 30 napon belül fizessen meg a felperesnek 578 500 forint értékkiegyenlítést.

Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek 1992. szeptember 5-én kötöttek házasságot, a házassági életközösségük azonban 2000. április 10-én végleg megszakadt. Az életközösség megszűnésekor az alperes és az alperes édesapja a kültagja, az alperes édesanyja pedig a beltagja volt az A.-T. Betéti Társaságnak, amely 1997. május 12-én alakult, a bejegyzése pedig 1997. november 18-án történt meg. A betéti társaság jegyzett tőkéje 30 000 forint volt, amely a társaság beltagja és kültagjai között egyenlő arányban oszlott meg, fejenként 10 000 forintos összegben. Az életközösség megszűnése után, 2000. szeptember 14-én a tagok a társasági szerződést akként módosították, hogy az alperes édesanyja beltagból kültaggá, az alperes pedig kültagból beltaggá vált. Az alperes a cég tevékenységében személyes közreműködéssel is részt vett.

Az A.-T. Betéti Társaságból a peres feleket a házassági életközösség megszűnésekor megillető követelés értékét az elsőfokú bíróság 84 000 forintban állapította meg. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a házastársak valamelyike által a házassági életközösség alatt keletkezett jogcímen szerzett betéti társaságbeli részesedés (vagyoni betét), ha a házastársak között az életközösség a betéti társaság működésének létszaka során szűnt meg, oly módon határozható meg, hogy házastársi közös vagyonnak az az érték minősül, amely a tag házastársat a Gt. 95. §-a alapján a tagsági viszonyának a megszűnése folytán megilletné akkor, ha a tagsági viszonyának a megszűnésére a házassági életközösség megszűnésének időpontjában kerülne sor.

Az ilyen módon meghatározott házastársi közös vagyonhoz tartozó betéti társaságbeli részesedés a tag házastárs és a gazdasági társaság, illetőleg a társasági tagok, valamint a házastársak és a gazdasági társaság ún. külső jogviszonyában társasági jogi értelemben nem minősül részben sem a nem tag házastárs tulajdonának, ezen érték Gt. szerinti módon történő meghatározása azért szükséges, mert ez a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában a családjogi értelemben vett tulajdonjog szélesebb fogalmából következően, a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a házastársak osztatlan közös tulajdonát képezi.

Ezt az értéket tehát az életközösség végleges megszűnésének napjára, jelen esetben 2000. április hó 10-ére vetítetten kell meghatározni.

Ezen érték megállapítása a bírósági gyakorlat és az irányadó jogirodalmi álláspont szerint a felek egyező előadásának hiányában szakértő kirendelése útján történhet, aki a betéti társaság által elkészített számviteli törvény szerinti beszámolóknak, valamint a társaság adóbevallásának, leltárának, esetlegesen szükséges egyéb iratainak a tag házastárs jogán alapuló betekintése alapján készíti el szakvéleményét. A bíróság ezt az értéket - a felperes által megjelölt, az alperes által azonban vitatott 1 250 000 forinttal szemben - a perben kirendelt igazságügyi könyvszakértő 20. sorszám alatt előterjesztett, majd kiegészített szakértői véleménye alapján állapította meg 84 000 forintban.

A bíróság alaptalannak találta a felperes hivatkozását, amely szerint a betéti társaságból az alperest megillető vagyoni részesedés megállapítása pusztán könyvszakértői módszerekkel nem lehetséges, figyelembe kell venni a gépek, berendezések piaci forgalmi értékét, a készletek értékét is. A társaságból elszámolás esetére a tagot megillető érték ugyanis - az elsőfokú bíróság szerint - csakis könyvszakértői módszerekkel állapítható meg. Más kérdés, hogy ha a könyvelés valamely társaságnál nem felelne meg a valóságnak, úgy az abból levont következtetések sem lehetnének helytállóak, a szakértő azonban kérdésre is megerősítette, hogy az A.-T. Betéti Társasággal kapcsolatosan ilyen, a könyvelés valóságnak való meg nem felelésére vonatkozó aggálya nem merült fel. Egy gazdasági társaság tevékenységének teljes, mindenre kiterjedő, így pl. a közterhek befizetését is figyelembe vevő, a számlák valódiságát is megvizsgáló aprólékos vizsgálata egy házassági bontóperben nem szükséges, de nem is lehetséges, az több szerv bevonását igényli, túlmutat egy házassági bontóper keretein, jelen perben ennek szükségessége - mivel a könyvszakértői vizsgálathoz szükséges adatok rendelkezésre álltak - fel sem merült, teljes mértékben indokolatlan lenne egyes tételek kiragadása a társaság könyveléséből, így pl. a nagyobb értékű termelőeszközök, berendezések "tényleges" forgalmi értékének vizsgálata. A társaság könyveléséből nem lehet egyes adatokat külön kiragadni, végképp nem lehet a társaság könyvelésétől függetlenítve a társaság kötelezettségeit (pl. akár az állammal szembeni fizetési kötelezettségeket) figyelmen kívül hagyva a társasági vagyon értékét pusztán pl. a berendezések értéke alapján meghatározni.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperesnek a betéti társaság gépei és tárgyi eszközei forgalmi értékének megállapítására szolgáló tárgyszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát - mint szükségtelent és indokolatlant - nem teljesítette.

Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett - a házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó - részét helybenhagyta.

Az ítéletének indokolása szerint osztja a másodfokú bíróság az az elsőfokú bíróság álláspontját a vagyonközösséghez tartozó gazdálkodó szervezetbeli részesedés tárgyának és értékének meghatározására vonatkozóan.

A felek házassági életközössége az A.-T. Bt. cégbejegyzést követő működése során szűnt meg, ezért a Gt. 95. §-ának helyes értelmezésével határozta meg az elsőfokú bíróság a közös vagyon tárgyát képező értéket akként, hogy azt a tag házastársat (az alperest) a tagsági viszonyának az életközösség megszakadásakori időpontban történő megszűnése esetén a tagok között az akkor fennálló állapot szerinti elszámolás folytán megillető érték képezi. Polgári jogi, illetve társasági jogi értelemben a tag házastárs gazdasági társaságbeli részesedése a Gt. rendelkezései szerint kötelmi jellegű elszámolási igénynek minősül a betéti társaság bármely létszakában. Ehhez képest a betéti társaság tagjának a társaságbeli részesedése a tagot a társasággal szemben megillető olyan elszámolási igényt testesít meg, amely aktív vagy passzív vagyoni értékkel rendelkezik, ezért családjogi értelemben házastársi közös vagyon tárgya, tulajdonjog tárgya azonban sem társasági jogi, sem polgári jogi értelemben nem lehet, forgalomképtelen volta folytán pedig önálló piaci tényezővé, vagyoni forgalom tárgyává nem válhat, nem ruházható át és nem örökölhető, annak a tag általi érvényesíthetősége a tagsági viszony vagy a társaság megszűnése esetére korlátozott.