EH 2002.777 I. A fizetésképtelenség megállapítása tárgyában a bíróság nem tárgyalást, hanem meghallgatást tart. A meghallgatáson hozott végzést kézbesítés útján kell a felekkel közölni. A meghallgatáson történt kihirdetéssel a fellebbezési határidő nem nyílik meg [Pp. 130. § (1) bek. a)-h) pontjai, 157. § a) pont, 212. § (1) bek., 219. § (1) bek., 228. § (1) bek., 237. §].
II. Az adós fizetésképtelenségének megállapítása körében irányadó szempontok [1993. évi LXXXI. tv.-nyel és az 1997. évi XXVII. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 27. § (1) és (2) bek., 27/A. §, Pp. 130. § (1) bek. a)-h) pontjai, 157. § a) pont, 2/1999. PJE].
Az adós korlátolt felelősségű társaság elleni, a hitelező 2000. január 7-i kérelmére indult felszámolási eljárás során az elsőfokú bíróság a 2000. március 30-án megtartott személyes meghallgatáson a 9. sorszámú végzésével az adós felszámolására irányuló eljárást megszüntette. Tájékoztatta a feleket, hogy a kihirdetéstől számított 15 napon belül a végzés ellen fellebbezésnek van helye.
A végzés indokolása szerint a hitelező azért kérte az adós felszámolását, mert 17 500 000 Ft 60 napon túli esedékességű adótartozását nem fizette meg. A végrehajtás nem járt eredménnyel. Az első fokon eljárt bíróság az eljárást a többször módosított 1991. évi IL. törvény 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, figyelemmel a 130. § (1) bekezdésére megszüntette, mert az adós gazdálkodó szervezet a kérelemben foglaltakat vitatta.
E végzés ellen a hitelező élt 10. sorszám alatt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra történő kötelezését kérte.
A fellebbezési álláspont szerint az adóhatóság 16 735 000 Ft összegű adóbírsággal sújtotta az adóst jogosulatlan áfa-visszaigénylés miatt. A határozat ellen benyújtott fellebbezést az adós indokolás nélkül visszavonta, így az 1997. január 22-én jogerőre emelkedett. A jogtalan áfa-visszaigénylés ténye nem tehető vitássá, nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a visszaigényelt áfát az adózó nem vette fel. A jogosulatlanul visszaigényelt áfa miatt indított büntetőeljárásnak nincs köze a bírságból és késedelmi pótlékból összetevődő hátralékhoz, és az emiatt indult végrehajtási eljárást követő felszámolási eljáráshoz. Téves ezért az elsőfokú bíróság végzése indokolásának ez a része. A hitelező sérelmezte: nem indokolta a bíróság, hogy a hitelező állításait milyen okok miatt hagyta figyelmen kívül, vagy miért mellőzte a hitelező állításaival kapcsolatos bizonyítási eljárás lefolytatását. A végzésnek a Pp. 157. §-ának a) pontjára, mint eljárást megszüntető okra történő hivatkozása törvénysértő, mert e törvényi rendelkezés permegszüntető okként szerepelteti a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjában meghatározott elutasítási okokat. Ezek közül egy sem vonatkozik a jelen esetre. A megszüntetésre vonatkozó jogszabály megjelölése is megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével a hitelező fellebbezését elkésettség miatt elutasította.
A végzés indokolása szerint a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelméről a bíróság értesítette az adós gazdálkodó szervezetet, 2000. március 30-án pedig személyes meghallgatást tartott. Az eljárást a 9. sorszám alatti jegyzőkönyvbe foglalt végzésével megszüntette, és közölte, hogy a kihirdetéstől számított 15 napon belül van lehetőség fellebbezés benyújtására. A hitelező képviselője a személyes meghallgatáson jelen volt, nyilatkozatot tett, tudomást szerzett a bíróság határozatáról. A hitelező a fellebbezését a bírósághoz 2000. május 8-án küldte meg, postára adásra május 5-én került. Megállapítható, hogy a hitelező fellebbezése elkésetten került benyújtásra, ezért a Pp. 237. §-a alapján a bíróság azt elkésettség miatt elutasította.
E végzés ellen 12. sorszám alatt ugyancsak a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a hatályon kívül helyezését kérte.
Előadta: a 2000. április 26-án kézhez vett és indokolt végzésen alapult a 10. sorszámú fellebbezése, mert ebből ismerte meg a megszüntető végzés indokait. A kihirdetés időpontjában a megszüntetés indokait nem ismerte, így a fellebbezés bejelentésére nem volt lehetősége. A Pp. 212. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a per érdemében ítélettel, a permegszüntetés kérdésében végzéssel dönt. A permegszüntető végzés a folyamatban lévő eljárás érdemi befejezését jelenti, jogi következménye azonos az ítélettel. Ebből következően a permegszüntető végzésre az ítéletre vonatkozó kézbesítési szabályok vonatkoznak, a kihirdetést követően a permegszüntető végzést kézbesíteni kell. Az elsőfokú bíróság az adott ügyben a permegszüntető végzést kézbesítette, a kézbesített végzés a fellebbezésre lehetőséget adott. A fellebbezést azonban a kihirdetéstől számított 15 napon belül tette lehetővé, ami a Pp. 228. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellenkezik. A Pp. 219. §-ának (1) bekezdése közlésnek a kézbesítést tekinti, és tételesen felsorolja, hogy milyen bírói döntést kell kézbesítés útján közölni. Ilyen az ítélet és a 212. § (1) bekezdésében meghatározott permegszüntető végzés is. Az elsőfokú bíróság az önállóan fellebbezhető pervezető végzés jogi következményeit fűzte az ítélettel azonosan viselkedő permegszüntető végzéshez, ami azért törvénysértő, mert a felszámolási eljárás nem peres, hanem peren kívüli eljárás, amelyben fogalmilag kizárt a pervezető végzés alkalmazása. A permegszüntető végzés sem tekinthető pervezető végzésnek, így a fellebbezési határidő nem kezdődhet a kihirdetéssel. A végzés kihirdetésekor a hitelező egyébként sem volt abban a helyzetben, hogy a fellebbezés tényét bejelentse, mert a kihirdetett végzés szóban történő indokolása ennek eldöntésére nem volt elégséges. A hitelező a fellebbezését a kihirdetéstől számított 15 napon belül azért sem tudta bejelenteni, mert ennek előfeltételét képezi a Pp. 219. §-ának (2) bekezdése, mely szerint a határozatot annak meghozatalától számított 8 napon belül írásba kell foglalni. A jelen esetben ez nem történt meg. A végzés kihirdetése és postára adása között 22 nap telt el. A kihirdetéstől számított 15 napos határidőt tehát az írásba foglalás hiánya miatt sem tudta volna a hitelező betartani. Az írásba foglalt végzés április 26-án érkezett meg, amely ellen május 3-án, tehát törvényes határidőn belül adta postára a fellebbezést.
Az adós a fellebbezésekre nem tett észrevételt.
A fellebbezések az alábbiak miatt alaposak.
A jelen eljárásban alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 6. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően a felszámolási eljárás olyan nemperes eljárás, melyre a Pp. rendelkezéseit, a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel megfelelően alkalmazni kell. A Pp. 218. §-ának (1) bekezdése értelmében a tárgyalás folyamán hozott végzéseket, és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni. A Pp. 219. §-ának (1) bekezdése pedig kimondja, hogy kézbesítés útján kell közölni a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel [d) pont].
A fizetésképtelenség tárgyában a bíróság nem tart tárgyalást, hanem csak meghallgatást. Ebből következően az adott ügyben a 2000. március 30-án tartott meghallgatás - melyet a jegyzőkönyv helyesen maga is így jelöl -, tárgyalásnak nem minősül.
Az idézett rendelkezésekből következően a meghallgatáson hozott végzést a felekkel joghatályosan kézbesítés útján kell közölni. A meghallgatáson történt kihirdetés nem szabályszerű, így a fellebbezés határideje meg sem nyílik. A fellebbezési határidő a kézbesítés napjától - a jelen ügyben a tértivevény szerint 2000. április 25-étől - számított 15 nap, ezért a 2000. május 8-án bíróságra érkezett fellebbezés nem tekinthető elkésettnek. Ekként foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az Fpk. VI. 31.708/1999/2. számú határozatában is.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság 11. sorszámú végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a 10. sorszámú fellebbezés érdemi felülbírálatát rendelte el.
Az ügy érdemében tévedett az elsőfokú bíróság akkor, amikor az eljárást fizetésképtelenség hiányában megszüntette. A többször mód. Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése értelmében, amennyiben az adós gazdálkodó szervezet vonatkozásában a fizetésképtelenség három törvényi feltétele közül legalább egy bizonyításra kerül és az adós esetleges kérelmére a bíróság által engedélyezett 30 napos fizetési haladék eredménytelen marad, a bíróságnak meg kell állapítania a fizetésképtelenség tényét.
A Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE számú jogegységi határozata szerint az a hitelező, akinek az adóssal szembeni jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton alapuló követelése van, a törvény 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján kérheti az eljárás lefolytatását akkor, ha a végrehajtás eredménytelenségét igazolja. Az egységes bírói gyakorlat a végrehajtás körében az azonnali beszedési megbízás sikertelenségének igazolását kívánja meg.
Az adott ügyben a hitelező jogerős hatósági határozat alapján kérte a fizetésképtelenség megállapítását, igazolta, hogy az azonnali beszedési megbízás, majd a végrehajtás nem járt eredménnyel. Az adós fizetésképtelensége tehát fennáll a többször mód. Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján. E körben nincs jelentősége annak, hogy az adós a tartozását vitatta. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott 9. sorszámú végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, s az adós fizetésképtelenségét megállapítva, a többször mód. Cstv. 27. §-ának (1) bekezdése alapján elrendelte a felszámolását. A felszámoló kijelöléséről viszont az elsőfokú bíróságnak kell rendelkeznie, ezért a Legfelsőbb Bíróság felhívta, hogy a többször mód. Cstv. 27/A. §-ában szabályozottak alapján eljárva határozzon e tárgyban. (Legf. Bír. Fpk. VIII. 32.212/2000. sz.)