A Debreceni Ítélőtábla Pf.20003/2017/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 196. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 111. §, 113. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 206. §, 2014. évi XL. törvény (DH2. törvény) 37. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Nagyné dr. Kocsán Annamária

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.003/2017/4. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Mészáros Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csikász Levente ügyvéd, címe) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a dr. Perédi Tamás ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 21.P.20.581/2016/11. számú ítélete ellen az I-II. rendű alperesek részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az I-II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a felpereseknek mint együttes jogosultaknak 15 napon belül 6350 (Hatezer-háromszázötven) forint összegű másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperesek mint adósok és az I-II. rendű alperesek mint hitelezők között 2006. február 23-án, .... ügyletazonosítóval ellátott, devizában nyilvántartott lakáshitel kölcsönszerződés jött létre. A felek kölcsönszerződését dr. M. M. közjegyző .... ügyszám alatt közokiratba foglalta.

A kölcsön összege 6 300 000 forint, az induló teljes hiteldíjmutatója évi 6,13%, induló ügyleti kamata 1,99%, kezelési költsége évi 3,00%, futamideje 240 hónap volt.

A kölcsön célja lakásvásárlás, annak biztosítékául a finanszírozással érintett, m-i/x1. hrsz. alatt nyilvántartott "lakás" megjelölésű, a természetben ..... szám alatti lakóingatlan szolgált.

A szerződésnek a kölcsön törlesztéséről szóló III. pontjában az adósok vállalták, hogy a devizában nyilvántartott kölcsön - esetleges árfolyamváltozások figyelembevételével megállapított - forint ellenértékének megfelelő összeget, valamint annak járulékait az esedékességkor megfizetik a hitelezőnek. Ugyancsak a szerződés III. pontjában rögzítették a felek, hogy: "A Szerződő felek megállapodnak abban, hogy a jelen közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján az Adósok terhére mindenkor fennálló kölcsön- és járuléktartozás tekintetében, annak közokirati tanúsításaként, az Adósoknak a Hitelezőknél vezetett számlái és a Hitelezők vonatkozó bizonylatai alapján készített közjegyzői ténytanúsítványt fogadják el. Az Adósok és a Zálogkötelezettek alávetik magukat annak, hogy a jelen közjegyzői okirat alapján az Adósok terhére fennálló kölcsön- és egyéb járuléktartozás összegét, esetleges végrehajtási eljárás kezdeményezése esetén is, a Hitelezők felkérésére a fenti módon közjegyző tanúsítsa."

A kölcsönszerződést az alperesek a perindítást megelőzően felmondták, a követelést az Y Zrt.-re engedményezték.

A felperesek kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés III. pontjának fentebb idézett szövegrésze tisztességtelen, ezáltal részlegesen érvénytelen. Hivatkoztak arra, hogy e szerződéses kikötés a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 1. §-ának a), b) és j) pontjába ütközik.

Az I-II. rendű alperesek érdemi ellenkérelmükben a módosított kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 11. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a peres felek által 2006. február 23. napján kötött, .... számú közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés III. pontjának fentebb idézett rendelkezése érvénytelen. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 74 100 forint perköltséget.

Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a szerződés a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH.1. tv.) és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH.2.tv.) hatálya alá tartozik. A felperes azonban a DH.2.tv. 37. §-ának (1) bekezdése szerinti - jogkövetkezményekre is kiterjedő, összegszerűen meghatározott - kereseti kérelem előterjesztésére nem köteles, minthogy a perbeli szerződéses kikötés alapján vagyonmozgásra nem került sor. A felperesek az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 239/A. §-ának (1) bekezdése alapján jogosultak a szerződés egyes rendelkezései érvénytelenségének a megállapítását kérni.

Felhívta és a jelen perre is irányadónak tekintette a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.385/2015/6. számú ítéletében tett azon megállapítását, miszerint tisztességtelen a fogyasztói szerződés azon kikötése, amely alapján a fogyasztó mindenkori tartozását a vele szerződő fél egyoldalú közlése alapján a közjegyző által kiállított közokirat tanúsítja.

Rámutatott arra, hogy a jogszabályi rendelkezések valóban kötelezik a bankot, hogy kintlévőségeiről korrekt és átlátható elszámolást tartalmazó adatbázist hozzon létre, és ez alapján időszakonként visszatérően tájékoztatást nyújtson az adós számára, illetve az adósokat megillető kifogásolás jogát sem zárták ki. A támadott kikötésben azonban az adós nem pusztán a tartozása tanúsításának formáját ismerte el, hanem azt fogadta el, hogy tartozása mértékét a bank közlése alapján tanúsítsa a közjegyző. Az adós tehát a bank által kimunkált tartozásról tesz közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot. Ez pedig magában foglalja, hogy a hitelező dönt az adós szerződésszerű teljesítéséről, a kikötés a bizonyítási terhet a fogyasztó hátrányára megváltoztatja.

A perköltségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján határozott, és kötelezte a pervesztes alpereseket a felperesek által lerótt 36 000 forint összegű eljárási illeték, valamint a jogi képviseletükkel felmerült 38 100 forint összegű ügyvédi munkadíj megfizetésére.

Az ítélet ellen az I-II. rendű alperesek éltek fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a kereset teljes elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását kérték.

Hangsúlyozták, hogy a közokirati ténytanúsítványra vonatkozó kikötéssel a felek a bankot terhelő bizonyítási kötelezettség teljesítésének módjában állapodtak meg. A Hpt. 283. §-ának (1) és (3) bekezdései szerint a bank a felmondás előtt köteles a követelését részletesen bemutató forgalmi összesítőt készíteni, és azt az adós rendelkezésére bocsátani, ezzel a jogalkotó a hitelnyújtó pénzügyi intézményre telepítette a követelés bizonyítására vonatkozó kötelezettséget. Az alperesek szerint a közjegyzői ténytanúsítvány a fizetési felszólításban szereplő követelésnek az alperesi nyilvántartásokkal való összhangját igazolja.