62011CC0546[1]

Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2013. február 7. Dansk Jurist- og Økonomforbund kontra Indenrigs- og Sundhedsministeriet. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Højesteret - Dánia. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma - 2000/78/EK irányelv - A 6. cikk (1) és (2) bekezdése - Rendelkezésre állási díj 65 évet betöltött és öregségi nyugdíjra jogosult köztisztviselők részére történő folyósításának megtagadása. C-546/11. sz. ügy

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. február 7. ( 1 )

C-546/11. sz. ügy

Az Erik Toftgaard érdekében eljáró Dansk Jurist- og Økonomforbund

kontra

Indenrigs- og Sundhedsministeriet

(A Højesteret [Dánia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód - 2000/78/EK irányelv - Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma - Nemzeti rendelkezés, amely a köztisztviselő munkakörének megszűnése esetén az illetmény három éven keresztül történő továbbfolyósítását írja elő, ha a köztisztviselő nem töltötte be 65. életévet - Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel - Foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek - A kivétel hatálya - Az eltérő bánásmód igazolása az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján"

I - Bevezetés

1. Dániában a munkakörük megszűnése miatt elbocsátott köztisztviselők három éven keresztül továbbra is megkapják eredeti illetményüket. A 65. életévüket betöltött köztisztviselők mindazonáltal, akik így nyugállományba vonulhatnak, de nem kötelesek erre, nem jogosultak e rendelkezésre állási díjra. A jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy e korlátozás a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel ( 2 ) ellentétes, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek tekintendő-e.

2. Ennek kapcsán először fordultak a Bírósághoz azzal, hogy vizsgálja meg a 6. cikk (2) bekezdésében a hátrányos megkülönböztetés tilalma alól a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek számára biztosított kivétel hatályát. ( 3 )

II - Jogi háttér

A - Az uniós jog

3. A 2000/78 irányelv hatályát annak 3. cikke határozza meg: "(1) A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is a következőkre tekintettel: [...] [...] (3) Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni semmilyen állami rendszerek vagy azzal egyenrangú [helyesen: azzal egy tekintet alá eső] egyéb rendszerek kifizetéseire, beleértve az állami szociális biztonsági és a szociális védelmi rendszereket is. [...]"

c) alkalmazási és munkakörülmények, beleértve az elbocsátást és a díjazást;

4. A 2000/78 irányelvnek "[a]z életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolás[át]" szabályozó 6. cikke értelmében: "(1) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha - a nemzeti jog keretein belül - egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek. Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között: [...] (2) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság - beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését - és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést."

a) a foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;

b) a foglalkoztatáshoz vagy bizonyos foglalkoztatáshoz kapcsolódó előnyökhöz való hozzájutás minimumkorhatárhoz, szakmai tapasztalathoz vagy szolgálatban eltöltött időhöz kötését;

B - A nemzeti jog

5. A 2000/78 irányelvet Dániában a Lov om forbud mod forskelsbehandling på arbejdsmarkedet m.v. ( 4 ) ültette át. Az említett törvény 6a. §-a a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének átültetését szolgálja. E rendelkezés lehetővé teszi a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekbe történő belépés korhatárhoz kötését ( 5 ) és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használatát.

6. A Tjenestemandslov (a köztisztviselők jogállásáról szóló dán törvény) 32. §-a (1) és (4) bekezdésének Erik Toftgaard elbocsátásakor hatályos szövege ( 6 ) a következőket írta elő: "Az a köztisztviselő, akit azért bocsátanak el, mert munkaköre a közigazgatás szervezetének vagy működésének módosítása miatt megszűnt, a (3)-(5) bekezdés rendelkezéseire is figyelemmel három éven át jogosult marad az illetményére. [...] A rendelkezésre állási díjra nem jogosult:

l) akit más olyan munkakörbe helyeznek vagy áthelyeznek, amelynek elfogadására a 12. és a 13. § alapján köteles;

2) aki a 65. életévét betöltötte;

3) aki az adott munkakörre megállapított nyugdíjkorhatárt elérte; vagy

4) aki az elbocsátás időpontjában betegség miatt vagy szakmai jártasság hiánya folytán nem alkalmas olyan munkakör betöltésére, amelynek elfogadására a 12. és a 13. § alapján köteles lenne."

7. A rendelkezésre állási díjat a kinevező szerv fizeti ki, és a köztisztviselő köteles a szerv rendelkezésére állni arra az időszakra, amíg a rendelkezésre állási díjra jogosult. Ha a kinevező szerv megfelelő munkakört jelöl meg számára, a köztisztviselő köteles azt elfogadni. Ha a köztisztviselő nem tesz eleget e kötelezettségnek, elveszíti a rendelkezésre állási díjra való jogosultságot.

8. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 29. §-a általános nyugdíjba vonulási kötelezettséget írt elő a 70. életévüket betöltő köztisztviselők számára, de ezt 2008. június 19-én, azaz E. Toftgaard nyugdíjba vonulása után, hatályon kívül helyezték.

9. A Tjenestemandspensionslov ( 7 ) értelmében a köztisztviselők a köztisztviselőként töltött időszak arányában jogosultak köztisztviselői nyugdíjra, beleértve azt az időszakot is, amikor rendelkezésre állási díjban részesülnek. Abban az esetben, ha a köztisztviselő elvileg jogosult lenne rendelkezésre állási díjra, de azt a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 65 év alatti köztisztviselőkre vonatkozó korlátozása folytán nem fizették ki neki, nyugdíjra jogosító szolgálati idő azon időszak alatt is keletkezik, amelyben a köztisztviselő az életkori korlátozás miatt nem részesült a rendelkezésre állási díjban.

III - A tényállás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

10. Erik Toftgaard a Vejle megyei közigazgatási hivatal vezetője volt. 2006. május 8-án bocsátották el munkaköréből 2006. december 31-i hatállyal. Ekkortól jogosult volt nyugdíjra, mivel már 66 éves volt. Elbocsátására a munkakörének - a regionális közigazgatás szervezetrendszerének átalakítása miatti - megszűnése okán került sor. E. Toftgaard nem akart nyugdíjba menni, hanem másik, akár kevesebb fizetéssel járó állást kívánt betölteni.

11. Munkáltatója megtagadta E. Toftgaardtól a rendelkezésre állási díj folyósítását, amely díjra a munkakörük megszűnése miatt elbocsátott köztisztviselők voltaképpen három éven keresztül jogosultak. A munkáltató ezt a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ával indokolta, amelynek értelmében a köztisztviselő nem jogosult rendelkezésre állási díjra, ha az elbocsátáskor 65. életévét betöltötte, és ezért köztisztviselői nyugdíjra és állami nyugellátásra jogosult. E. Toftgaard 65 évesen jogosult volt nyugdíjba vonulni, de nem volt köteles arra.

12. E. Toftgaard a rendelkezésre állási díj folyósításának megtagadását az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek tekinti. Ezért - a Dansk Jurist- og Økonomforbund ( 8 ) által képviselve - keresetet indított munkáltatója, az Indenrigs- og Socialministeriet ( 9 ) ellen az Østre Landsret ( 10 ) előtt. E kereset elutasítását követően fellebbezést nyújtott be a Højesterethez (legfelsőbb bíróság). A Højesteret véleménye szerint a jogvita eldöntéséhez a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmezésére van szükség.

13. A Højesteret ezért a Bíróság Hivatalához 2011. október 26-án érkezett 2011. október 7-i végzésével felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

1. Úgy kell-e értelmezni a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállamok csak azt írhatják elő, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés, továbbá az ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése csak akkor nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha e szociális biztonsági rendszerek a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra vonatkoznak?

2. Úgy kell-e értelmezni a foglalkoztatási irányelv 6. cikkének (2) bekezdését, hogy csak a rendszerbe történő belépést lehet korhatárhoz kötni, vagy úgy kell-e értelmezni a rendelkezést, hogy az e rendszerek szerinti ellátás kifizetésére való jogosultságot is lehet korhatárhoz kötni?

3. Ha az 1. kérdésre nemleges válasz adandó: A 6. cikk (2) bekezdésében foglalt "foglalkoztatási biztonsági rendszer" fogalmába tartozhat-e a köztisztviselők jogállásáról szóló dán törvény 32. §-ának (1) bekezdésében foglalt rådighedslønrendszerhez (rendelkezése állási díj) hasonló olyan rendszer, amelynek értelmében a köztisztviselő, a munkaköre megszűnésekor járó végkielégítés esetén, különös védelemként, három éven át jogosult marad az illetményére, és ez az idő is beszámít a nyugdíjra jogosító szolgálati idejébe, feltéve hogy rendelkezésre áll egy másik megfelelő munkakör betöltésére?

4. Úgy kell-e értelmezni a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy nem zárja ki a dán köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-a (4) bekezdésének 2. pontjához hasonló olyan rendelkezést, amelynek értelmében munkakörének megszűnése esetén nem jár rendelkezésre állási díj annak a köztisztviselőnek, aki már betöltötte az állami nyugellátás kifizetéséhez szükséges korhatárt?

14. A Bíróság előtti eljárásban az alapeljárás - DJØF által képviselt - felperese és a Kommunernes Landsforening ( 11 ) mellett a dán kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli és szóbeli észrevételeket. A Danske Regioner a KL-lel közös írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

IV - A jogkérdésről

A - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés

1. A 2000/78 irányelv személyi és tárgyi hatálya

15. Először azt kell megvizsgálni, hogy alkalmazandó-e a 2000/78 irányelv. 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a 2000/78 irányelvet a "Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül [...] minden személyre alkalmazni kell, mind a köz-, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket is [...] [az] alkalmazási és munkakörülmények[re tekintettel], beleértve az elbocsátást és a díjazást".

16. Egy dán területi önkormányzat vezető beosztású köztisztviselőjeként E. Toftgaard a "közszférában", illetve egy "köztestületnél" állt alkalmazásban, így a 2000/78 irányelv személyi hatálya kiterjed rá.

17. Az irányelv (13) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 3. cikkének (3) bekezdéséből egyértelműen kiderül, hogy az irányelv nem alkalmazható a szociális biztonsági és a szociális védelmi rendszerekre, amelyek juttatásait az EUMSZ 157. cikkben szereplő meghatározással ellentétben nem jövedelemként kezelik ( 12 ), sem pedig bármely, a munkához jutást vagy a munkaviszony fenntartását célzó állami támogatásra.

18. Az irányelv alkalmazhatósága a jelen ügyben vagy abból fakadhat, hogy a rendelkezésre állási díj az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése értelmében vett díjazásnak tekintendő, vagy hogy azt az elbocsátási körülmények fogalma alá kell sorolni. Véleményem szerint az első megközelítés a helyes.

19. Az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése értelmében vett "díjazás" fogalmába a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamennyi, készpénzben vagy természetben adott vagy a jövőben adandó juttatás beletartozik, feltéve hogy - akár közvetetten - azt a munkavállalónak a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyára tekintettel biztosítja. ( 13 )

20. E fizetési kötelezettség kizárólag a munkaviszonyból fakad. A rendelkezésre állási díjat három éven keresztül havi rendszerességgel folyósítják, és összege a köztisztviselő által a rendelkezési állományba helyezése előtt kapott illetmény összegének felel meg. ( 14 ) E rendelkezésre állási díjat elsősorban ugyan nem a munkáltatónál végzett tényleges tevékenység ellenében folyósítják, a köztisztviselőnek azonban rendelkezésre kell állnia, és köteles a munkáltatója által számára felkínált alkalmas állást elfogadni. Ha a köztisztviselő nem fogadja el az állást, elveszíti a rendelkezésre állási díjat.

21. A kifizetésre a munkaviszony alapján kerül sor. Az a tény is a munkaviszony fennmaradására utal, hogy a rendelkezésre állási díj folyósításának idejét beszámítják a köztisztviselő nyugdíjhoz szükséges szolgálati éveibe. A rendelkezésre állási díj ezért különbözik a végkielégítéstől, amelynek esetében véglegesen megszűnik a munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony, és a munkavállaló távozásakor egyszeri végkielégítés kifizetésére kerül sor.

22. A rendelkezésre állási díj esetében a munkához jutást vagy a munkaviszony fenntartását célzó - a (13) preambulumbekezdés értelmében vett - állami támogatásról sincs szó. A jelen esetben ugyanis az állam mint a közjog hatálya alá tartozó munkáltató rendelkezésre állási díjat fizet.

23. A jelen ügyre tehát a 2000/78 irányelv tárgyi hatálya is kiterjed. A következőkben ezért azt kell megvizsgálni, hogy megvalósul-e az életkoron alapuló eltérő bánásmód.

2. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megkülönböztetés

24. A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke értelmében megtiltja az életkor alapján történő hátrányos megkülönböztetést a foglalkoztatás és munkavégzés során. Hátrányos megkülönböztetés minden olyan eltérő bánásmód, amely nem igazolt.

25. Az irányelv 1. cikkével összefüggésben értelmezett 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében az életkoron alapuló közvetlen megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az életkor alapján.

26. Mivel a rendelkezésre állási díj nem illeti meg a 65. életévüket betöltött köztisztviselőket, hanem ők ilyen esetben csak kisebb összegű nyugdíjban részesülnek, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ához hasonló szabályozás az életkoron alapuló eltérő bánásmódot eredményez.

27. A KL és a dán kormány úgy véli, hogy ezen eltérő bánásmód igazolható az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján.

3. A 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján történő igazolás

28. Az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének német nyelvi változata lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy úgy rendelkezzenek, "hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság - beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését - és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést" ( 15 ).

29. A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése e kivétel hatályára vonatkozik. Csak a nyugdíjra és a rokkantságra vonatkozó foglalkoztatási rendszerek tartoznak a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, vagy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek minden fajtája (például a betegségre vagy munkanélküliségre vonatkozóak is)? E kérdést az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének dán nyelvi változata indokolja. E változat csak a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszereket említi, a nyugdíj és a rokkantság fogalma nem szerepel benne. ( 16 ) Minden más nyelvi változatban szerepel ellenben a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való hivatkozás.

30. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezéseket egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Európai Unió valamennyi nyelvén készült változat figyelembevételével. ( 17 ) Valamely nyelvi változat megfogalmazása nem szolgálhat valamely rendelkezés értelmezésének kizárólagos alapjául az érintett országban, illetve e tekintetben nem élvezhet elsőbbséget más nyelvi változatokkal szemben. Ez összeegyeztethetetlen lenne az uniós jog egységes alkalmazásának követelményével. ( 18 )

31. Az uniós szövegek egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi. ( 19 )

32. Az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a dán kivételével valamennyi nyelvi változat szövege alapján nem minden foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerre vonatkozik, hanem csak az öregségi és a rokkantsági nyugdíjra.

33. Ha az uniós jogalkotó az irányelv 6. cikkének (2) bekezdésével általánosságban valamennyi foglalkoztatási rendszerre kívánt volna utalni, amint ezt a dán kormány véli, akkor nem jelölt volna meg minden más nyelvi változatban kifejezetten két konkrét rendszert, mivel még a "különösen" szóhoz hasonló kifejezést sem használt, ami példálózó jellegű felsorolásra utalna.

34. Azt, hogy a két konkrét szociális biztonsági rendszer megjelölésére nem csak példálózó jelleggel kerül sor, különösen egyértelművé teszi például a francia nyelvi változat. E nyelvi változat a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszereket vesszővel elválasztott közbevetésként tartalmazza, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az öregségi és rokkantsági nyugdíj említése kimerítő jelleggel bír. ( 20 )

35. A kifejezetten említett szociális biztonsági rendszereken kívüli rendszerek kivételként történő megjelölése esetében elvárható lett volna, hogy az irányelv kifejezetten felsorolja az érintett szociális biztonsági rendszereket. Így a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódnak a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006/54 megkülönböztetésellenes irányelv ( 21 ) kifejezetten megjelöli az érintett rendszereket. Egy ilyen felsorolás feleslegessé válik mindazonáltal akkor, ha a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya egyébként is csak az e rendelkezésben kifejezetten említett két rendszerre, mégpedig az öregségi és rokkantsági nyugdíjra terjed ki.

36. A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének megszorító értelmezése mellett szólnak különösen a teleologikus érvek és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés magasabb rendű tilalma.

37. Az irányelv konkretizálja az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amelyet az uniós jog általános elvként ismer el ( 22 ), és amelyet az Alapjogi Charta 21. cikkének (1) bekezdése rögzít. Az Alapjogi Charta az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése alapján 2009. december 1-jétől ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alóli eltérést megszorítóan kell értelmezni ( 23 ). Ezért sem értelmezhető tágan az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése oly módon, hogy annak hatálya a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek minden fajtájára kiterjed.

38. A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya tehát csak az öregségi és rokkantsági ellátás rendszereire terjed ki. Mivel a dán rendelkezésre állási díjhoz hasonló ellátás esetében sem öregségi, sem rokkantsági ellátásról nincs szó, a jelen ügyben nem alkalmazható a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése.

4. Közbenső következtetés

39. A 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerinti kivétel csak a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra vonatkozó foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre alkalmazható.

B - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés

40. A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével arra vár választ, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján csak a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerbe történő belépést lehet-e korhatárhoz kötni, vagy az e rendszerek szerinti ellátás kifizetésére való jogosultságot is.

41. Az első kérdésre adott válaszomra tekintettel, amely szerint a rendelkezésre állási díjhoz hasonló ellátás már eleve nem tartozik a 6. cikk (2) bekezdésének hatálya alá, e kérdésre felesleges válaszolni.

C - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés

42. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés kizárólag arra az esetre vonatkozik, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre nemleges választ kell adni, és az első kérdésre adott válaszra tekintettel ezért azt szintén nem kell megvizsgálni. Mivel a rendelkezésre állási díj azon tényre tekintettel, hogy az sem az életkorhoz, sem a rokkantsághoz nem kapcsolódik, nem tartozik az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, nem kell választ adni arra a kérdésre, hogy annak esetében egyáltalán valamely foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer ellátásáról van-e szó.

D - Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés

43. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés arra vonatkozik, hogy igazolható-e az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján a dán rendelkezésre állási díjhoz hasonló ellátás folyósításával összefüggő életkoron alapuló eltérő bánásmód.

1. Az eltérő bánásmódnak az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján történő igazolása

44. A 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, "ha - a nemzeti jog keretein belül - egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő-piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek".

45. Az irányelv e megfogalmazással végső soron az arányosság elvét mint az eltérő bánásmód igazolásával szemben támasztott, az uniós jogban elismert követelményt írja körül. Összegezve az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti közvetlen eltérő bánásmód igazolásához tehát az szükséges, hogy az eltérő bánásmódot megvalósító intézkedés törvényes célon alapuljon, és az arányossági vizsgálat során arányosnak bizonyuljon. ( 24 )

a) Törvényes cél

46. A 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett törvényes célok, bár az e rendelkezésben felsorolt jogszerű célok listája nem kimerítő jellegű, a szociálpolitika területére tartozó célok, mint például a foglalkoztatáspolitikával, a munkaerőpiaccal vagy a szakképzéssel kapcsolatos célok. ( 25 )

47. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-a által követett célokról a törvény szövege nem ad felvilágosítást. Abból nem derül ki, hogy a 65. életévüket már betöltött és nyugdíjra jogosult köztisztviselők miért vannak kizárva a rendelkezésre állási díj folyósításából. Más, a törvényi szabályozás általános összefüggéséből adódó körülmények is lehetővé tehetik azonban a szabályozás mögött rejlő cél meghatározását. ( 26 )

48. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ának célkitűzéséről a jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben ismertetett törvény-előkészítő anyagok szolgálnak felvilágosítással.

49. A rendelkezésre állási díj története 1919-re nyúlik vissza, amikor is azt még "nem aktív státuszra vonatkozó díjnak" nevezték. A rendelkezésre állási díj célja a köztisztviselők függetlenségének a személyi és politikai befolyással szembeni biztosítása, valamint a köztisztviselőknek a körülményeik túl mélyreható megváltoztatásával szembeni védelme. 1969-ben módosították a rendelkezésre állási díj intézményét. Többek között három évre korlátozták folyósításának időtartamát, és az ezentúl legkésőbb az állásra megjelölt korhatár eléréséig volt folyósítható. A törvény-előkészítő anyagok egyrészről a közigazgatás felépítésének és korszerűsítésének állami szükséglete, másrészről pedig a köztisztviselők függetlenségének védelme közötti egyensúly megteremtésével indokolták a módosítást.

50. Egy 1991. évi törvénymódosítás akként korlátozta a rendelkezési állási díjra való jogosultságot, hogy a 67. életévüket (később 65. életévüket) betöltött személyek már nem részesülhettek abban.

51. A törvényhez fűzött magyarázat e korlátozást azzal az általános vélelemmel igazolta, hogy nem lenne lehetséges új állásban újra alkalmazni a nyugdíjkorhatárt betöltött köztisztviselőket. E köztisztviselők ezért nem felelnek meg a rendelkezésre állási díjra való jogosultság azon általános feltételének, hogy rendelkezésre álljanak egy új állás betöltésére. A 60. életévét régen betöltött köztisztviselő esetében rendkívül valószínűtlen, hogy új állást kívánna betölteni a szükséges alkalmazkodással együtt. Sokkal természetesebb, hogy az ilyen köztisztviselő nyugállományba vonul.

52. A dán kormány hangsúlyozta azon - jogos - állami igény jelentőségét, hogy az állam átalakíthassa és hatékonyabban szervezhesse meg a közigazgatást. A közigazgatásnak a köztisztviselő új állás betöltésére való rendelkezésre állásához kötődő jogos elvárása azonban rendszerint már nem áll fenn egy nyugdíjra jogosult köztisztviselő esetében. A kormány hangsúlyozta ezenkívül a köztisztviselők védelmének szükségességét is, amelyre a rendelkezésre állási díj révén fordítanak figyelmet. E védelmi szükséglet azonban már nem áll fenn, ha a köztisztviselő egyébként biztonságot élvez a nyugdíj folyósítása révén.

53. A rendelkezésre állási díjjal a dán jogalkotó kétségtelenül szociálpolitikai célt követ: a köztisztviselők személyi és politikai befolyással szembeni függetlensége védelmének célját a közszolgálaton belüli munkakör-megszüntetések és átalakítások szociális szempontból elviselhető elvégzése révén.

54. A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy az igazolhatóság vizsgálata keretében nem az általánosságban a rendelkezésre állási díjjal követett cél - a közigazgatás rugalmassága és a köztisztviselők védelme - bír döntő jelentőséggel. Sokkal inkább a korlátozás célját kell alapul venni. A korlátozás célja általános jelleggel annak kizárása, hogy az új állás betöltésére nem rendelkezésre álló köztisztviselők is rendelkezésre állási díjban részesüljenek. E cél kizárólag a munkáltató belső érdekeihez kötődik, és ezért nem tekinthető a 6. cikk (1) bekezdése értelmében vett közérdekű szociálpolitikai célnak.

55. E szempont azonban az intézkedés alkalmasságához, illetve szükségességéhez kapcsolódik ( 27 ), amelynek vizsgálatára a következőkben kerül sor.

b) Nem nyilvánvalóan alkalmatlan intézkedés

56. A Bíróság elismerte, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a szociál- és foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában. ( 28 ) Ez azt jelenti, hogy az alkalmazott intézkedés csak nyilvánvalóan alkalmatlan nem lehet a kitűzött cél elérésére. ( 29 )

57. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ához hasonló szabályozás biztosítja, hogy csak olyan köztisztviselők részesüljenek rendelkezésre állási díjban, akik még nem jogosultak nyugdíjra. A rendelkezésre állási díjra tehát csak azok a személyek jogosultak, akik esetében nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy ténylegesen is rendelkezésre állnak valamely új állás betöltésére. Az intézkedés célja a közigazgatás átalakításának egyszerűsítése a köztisztviselők függetlenségének megőrzése mellett, az adott köztisztviselő védelmének konkrét szükségességére tekintettel. A jelen ügyben szóban forgó intézkedés nem nyilvánvalóan alkalmatlan az intézkedés e céljának elérésére.

c) Szükségesség

58. Az intézkedés akkor tekinthető "szükségesnek", ha a kitűzött törvényes cél egy enyhébb, ugyanúgy alkalmas eszközzel nem érhető el.

59. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-a általános jelleggel kizárja a rendelkezésre állási díjra való jogosultságból a nyugdíjra ténylegesen jogosult köztisztviselőket. Az említett rendelkezés nincs figyelemmel arra, hogy a köztisztviselők ténylegesen is nyugdíjba kívánnak-e vonulni, vagy inkább egy új állás betöltésére kívánnak rendelkezésre állni. A köztisztviselők ugyanis 65 évesen csak jogosultak arra, hogy nyugdíjba vonuljanak. Erre azonban nem kötelesek. A nyugdíjba vonulás e kötelezettsége 2008-ig a 70. életévvel állt be. A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint időközben még e korhatárt is eltörölték.

60. A nyugdíjra jogosult köztisztviselők rendelkezésre állásának egyedi vizsgálata kétségtelenül enyhébb eszköz lenne.

61. Amint már szó volt róla, a tagállamok azonban széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a szociál- és foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában ( 30 ).

62. A dán jogalkotó a korhatárt azzal indokolta, hogy rendszerint abból lehet kiindulni, hogy a nyugdíjra jogosult köztisztviselők nem lesznek hajlandók vagy képesek másik állást betölteni. E személyeknek a rendelkezésre állási díjból történő általános jellegű kirekesztése mögött ezért közigazgatás-egyszerűsítési megfontolások is meghúzódhatnak, mégpedig a köztisztviselő új állás betöltésére való rendelkezésre állásával kapcsolatos konkrét vizsgálatok elkerülése.

63. A tagállamokat megillető mérlegelési jogkör főszabály szerint arra is lehetőséget biztosít számukra, hogy a közigazgatás-egyszerűsítés érdekében eltekintsenek az egyedi esetek vizsgálatától; a jogalkotó az arányosság keretében általános feltételek alapján általánosíthat. ( 31 )

64. A dán szabályozás mindazonáltal konkrét egyedi vizsgálatot ír elő a 65 év alatti köztisztviselők esetében azon kérdés tekintetében, hogy a köztisztviselő rendelkezésre áll-e más állások betöltésére. A kérdést előterjesztő bíróság feladata ebben az esetben annak vizsgálata, hogy pontosan miként néz ki az egyedi vizsgálat a fiatalabb köztisztviselők esetében, és miért éppen a 65 év feletti köztisztviselők tekintetében járna egy ilyen egyedi vizsgálat elviselhetetlen adminisztratív teherrel.

65. A közigazgatás túlzott mértékű teher elkerüléséhez fűződő jogos érdekére tekintettel is akadhatott volna azonban enyhébb eszköz. Enyhébb, a munkáltatót a túlzott mértékű adminisztratív tehertől is megkímélő eszköz lenne ezzel összefüggésben a köztisztviselőkre hárítani a rendelkezésre állásukkal kapcsolatos bizonyítási terhet.

66. A tagállamok mérlegelési mozgástere semmiképpen sem járhat azzal a hatással, hogy megfossza lényegétől az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását. ( 32 ) Az említett elv alkalmazása azonban a jelen esetben lényegét veszti. A köztisztviselőkről szóló törvény 32. §-ához hasonló szabályozás, amely automatikusan mentesíti a munkáltatót a rendelkezésre állási díj folyósításának kötelezettsége alól, ha a köztisztviselő betöltötte 65. életévét, és így jogosulttá vált a nyugdíjra, megalapozza annak veszélyét, hogy a munkáltató kiváltképpen azon köztisztviselők munkakörét szünteti majd meg, akik elérték a nyugdíjkorhatárt. A munkáltató számára pénzügyi szempontból vonzóbbá válik azok elbocsátása, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, tehát meghatározott életkorú személyek elbocsátása.

67. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ához hasonló szabályozás ezért túllépi az annak biztosításához szükséges mértéket, hogy csak az új állás betöltésére rendelkezésre álló köztisztviselőket illesse meg a rendelkezésre állási díj.

d) Az aránytalan korlátozás hiánya

68. Ha az intézkedés nem tekinthető már eleve szükségtelennek, akkor azt kell megvizsgálni, hogy nem minősül-e aránytalannak szűkebb értelemben véve azért, mert túlzott mértékben veszélyezteti a köztisztviselők érdekeit. ( 33 )

69. A dán kormány e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 65 év feletti köztisztviselők a fiatalabb köztisztviselőknél kevésbé szorulnak védelemre, mivel nyugdíjra jogosultak.

70. A köztisztviselőnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy továbbdolgozzon annak ellenére, hogy már nyugdíjra vált jogosulttá. Ennek okai egyrészt anyagi megfontolások (a köztisztviselő még nem szeretne számolni a nyugállománnyal járó jövedelemcsökkenéssel), másrészt személyes megfontolások lehetnek. A dán jogalkotó maga törölte el 2008-ban a 70 éves korhatárt, amelynek elérésével a köztisztviselőnek nyugállományba kellett vonulnia.

71. A munkavállaláshoz való jogot végezetül az Alapjogi Charta 15. cikkének (1) bekezdése is elismeri.

72. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-a legalábbis megnehezíti a további munkavállalást azon köztisztviselők számára, akik már nyugdíjban is részesülhetnének. ( 34 ) Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem derül ki egyértelműen, hogy a korhatár azt is jelenti-e, hogy a köztisztviselő nemcsak rendelkezésre állási díjra nem jogosult, de arra sem, hogy más munkakörben dolgozzon tovább a közszolgálatban.

73. A Bíróság úgy határozott, hogy a hivatalból történő nyugdíjazás bizonyos életkor elérése esetén igazolható lehet. ( 35 ) Ehhez képest enyhébb intézkedésként ezért az új állás keresése esetén nyújtott pénzügyi támogatás megtagadása is igazolható lehet.

74. A Bíróság egyúttal hangsúlyozza azonban, hogy az arányosság elve megkívánja, hogy a célt valóban koherens és szisztematikus módon próbálják elérni. A jelen esetben azonban nem tűnik koherensnek, hogy a dán jogalkotó egyrészt eltörli a 70. életévben meghatározott abszolút nyugdíjkorhatárt, másrészt viszont a munkakör megszűnésének esetére gyakorlatilag egy már 65 évesen elért nyugdíjkorhatárt vezet be. Az abszolút nyugdíjkorhatár eltörlésével ugyanis azt bizonyítja a jogalkotó, hogy egy bizonyos életkor elérését nem tekinti megfelelő kapcsolóelvnek a nyugállományba vonulás kérdése szempontjából.

75. Az Andersen-ügyre vonatkozó indítványomban ( 36 ), amely ügy tárgyát hasonló szabályozás képezte (korhatár a végkielégítés megfizetése tekintetében), azt tekintettem mérvadónak, hogy a munkavállalóknak az említett ügyben vizsgálandó szabályozás miatt a mindenkori maximális összegű nyugdíj milyen mértékű csökkentésével kellett számolniuk előrehozott nyugdíj vagy más levonás címén.

76. Első látásra úgy tűnik, hogy a jelen szabályozás esetében nem ez a helyzet. A köztisztviselők nyugellátásáról szóló törvény értelmében a köztisztviselők a köztisztviselőként töltött időszak arányában jogosultak köztisztviselői nyugdíjra. Az az idő, amely alatt a köztisztviselő rendelkezésre állási díjban részesülne, de abban életkora miatt ténylegesen nem részesül, beleszámít a köztisztviselő nyugdíjhoz szükséges szolgálati éveibe. Azon három év alatt tehát, amelyben fennállna a rendelkezésre állási díjra való elméleti jogosultság, nem csökken a nyugdíjhoz szükséges szolgálati évek száma.

77. Ha mindazonáltal ténylegesen folyósították volna a rendelkezésre állási díjat a köztisztviselőnek három éven keresztül, és számára új állást is felkínáltak volna, ezenfelül további szolgálati éveket szerezhetett volna (eredetileg a 70. életévig és e nyugdíjkorhatár eltörlését követően azon felül is).

78. Jelentős korlátozást képezhet azonban az is, hogy jelentős mértékű a nyugdíj és az egyébként három éven keresztül fizetendő rendelkezésre állási díj közötti különbség. Különösen akkor, ha a nyugdíj és a rendelkezésre állási díj közötti különbözet jelentős összeget tesz ki, vélelmezendő, hogy ez jelentős mértékben veszélyezteti azt a köztisztviselőt, aki személyes pénzügyi tervezése tekintetében még nem állt át a nyugdíjba vonulásra. Ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell végleges jelleggel tisztáznia.

2. Közbenső következtetés

79. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 32. §-ában szereplőhöz hasonló szabályozás nem szükséges az általa elérni kívánt cél eléréséhez. Ezért a szabályozásban foglalt, közvetlen, életkoron alapuló eltérő bánásmód nem igazolható a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján.

V - Végkövetkeztetések

80. Mindezek alapján azt javasolom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbi választ adja:

1. A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv 6. cikkének (2) bekezdése csak a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra vonatkozó foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek tekintetében alkalmazható.

2. Ha a köztisztviselőknek munkakörük megszűnése miatti elbocsátásuk esetén három éven keresztül rendelkezésre állási díjat fizetnek, amennyiben új állás betöltésére rendelkezésre állnak, nem egyeztethető össze a 2000/78/EK irányelv 2. és 6. cikkével e rendelkezésre állási díj azon köztisztviselőktől történő visszatartása, akik közszolgálati jogviszonyuk megszűnése esetén nyugdíjra jogosultak, anélkül hogy figyelembe vennék, hogy az adott köztisztviselő ténylegesen nyugdíjban szeretne-e részesülni, vagy rendelkezésre áll egy új állás betöltésére.

( 1 ) Eredeti nyelv: német.

( 2 ) HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.

( 3 ) A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének egy másik vonatkozása a tárgya a C‑476/11. sz. Kristensen‑ügynek; lásd ezzel kapcsolatban az említett ügyre vonatkozó mai indítványomat.

( 4 ) Forskelsbehandlingslov (az egyenlő bánásmódról szóló törvény), a munkaerőpiacon a megkülönböztetés tilalmáról szóló, 1996. június 12‑i 459. sz. törvény. A 2004. december 22‑i 1417. sz. módosító törvény az életkort és a fogyatékosságot is felvette a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvénybe. A módosító törvény 2004. december 28‑án lépett hatályba.

( 5 ) Kiemelés tőlem.

( 6 ) Lovbekendtgørelse 531. sz., 2004. június 11.

( 7 ) A köztisztviselők nyugellátásáról szóló törvény jelen ügyben alkalmazandó szövege, 2004. március 19‑i 230. sz. törvény.

( 8 ) Jogászok és közgazdászok dán szakszervezete; a továbbiakban: DJØF.

( 9 ) Belügy‑ és Szociális ügyi Minisztérium, jelenleg Indenrigs‑ og Sundhedsminsteriet (Belügy‑ és Egészségügyi Minisztérium).

( 10 ) Keleti regionális bíróság.

( 11 ) A dán helyi önkormányzatok szövetsége (a továbbiakban: KL), amelynek megengedték, hogy az alapeljárásban beavatkozóként járjon el.

( 12 ) Lásd a C-267/06. sz. Maruko-ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2008., I-1757. o.) 41. pontját, a C-147/08. sz. Römer-ügyben 2011. május 10-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-3591. o.) 32. pontját és a C‑124/11. sz. Dittrich‑ügyben 2012. december 6‑án hozott ítélet 31. pontját.

( 13 ) A C-360/90. sz. Bötel-ügyben 1992. június 4-én hozott ítélet (EBHT 1992., I-3589. o.) 12. pontja, a C-167/97. sz., Seymour-Smith és Perez ügyben 1999. február 9-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-623. o.) 29. pontja és a 12. lábjegyzetben hivatkozott Dittrich‑ügyben hozott ítélet 35. pontja.

( 14 ) Lásd ebben az értelemben a 12. lábjegyzetben hivatkozott Maruko‑ügyben hozott ítélet 48. pontját.

( 15 ) Kiemelés tőlem.

( 16 ) A dán nyelvi változatban az ellátásra való "jogosultság" fogalma sem szerepel.

( 17 ) A C-449/93. sz. Rockfon-ügyben 1995. december 7-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4291. o.) 28. pontja, a C-296/95. sz., EMU Tabac és társai ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-1605. o.) 36. pontja és a C-280/04. sz. Jyske Finans ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-10683. o.) 31. pontja.

( 18 ) A C-149/97. sz. Institute of the Motor Industry ügyben 1998. november 12-én hozott ítélet (EBHT 1998., I-7053. o.) 16. pontja.

( 19 ) A C-437/97. sz., EKW és Wein & Co ügyben 2000. március 9-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-1157. o.) 42. pontja és a C-1/02. sz. Borgmann-ügyben 2004. április 1-jén hozott ítélet (EBHT 2004., I-3219. o.) 25. pontja.

( 20 ) "[...] les États membres peuvent prévoir que ne constitue pas une discrimination fondée sur l'âge la fixation, pour les régimes professionnels de sécurité sociale, d'âges d'adhésion ou d'admissibilité aux prestations de retraite ou d'invalidité [...]".

( 21 ) A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5‑i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, HL L 204., 23. o.

( 22 ) A C-555/07. sz. Kücükdeveci-ügyben 2010. január 19-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-365. o.) 21. pontja.

( 23 ) Lásd a C-341/08. sz. Petersen-ügyben 2010. január 12-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-47. o.) 60. pontját.

( 24 ) Lásd ezzel kapcsolatban a C-499/08. sz. Ingeniørforeningen i Danmark ("Andersen"-) ügyben 2010. május 6-án ismertetett indítványom (EBHT 2010., I-9343. o.) 42-47. pontját.

( 25 ) A C-388/07. sz. Age Concern England ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-1569. o.) 46. pontja, a C-88/08. sz. Hütter-ügyben 2009. június 18-án hozott ítélet (EBHT 2009., I-5325. o.) 41. pontja és a C-447/09. sz., Prigge és társai ügyben 2011. szeptember 13-án hozott ítélet (EBHT 2011., I-8003. o.) 80. pontja. A Prigge‑ügyben a Bíróság úgy határozott, hogy az olyan cél, mint a légi közlekedés biztonsága, nem tartozik a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében szereplő célok közé (81. pont).

( 26 ) A C-411/05. sz. Palacios de la Villa ügyben 2007. október 16-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-8531. o.) 56. és 57. pontja, a 25. lábjegyzetben hivatkozott Age Concern England ügyben hozott ítélet 44. és 45. pontja, valamint a 23. lábjegyzetben hivatkozott Petersen‑ügyben hozott ítélet 39. és 40. pontja.

( 27 ) Ugyanígy a 24. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben ismertetett indítványom 51. és 52. pontja, valamint az ugyanezen C-499/08. sz. ügyben 2010. október 12-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-9343. o.) 29. pontja.

( 28 ) A 26. lábjegyzetben hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet 68. pontja, a C-45/09. sz. Rosenbladt-ügyben 2010. október 12-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-9391. o.) 41. pontja és a 22. lábjegyzetben hivatkozott Kücükdeveci‑ügyben hozott ítélet 38. pontja.

( 29 ) Lásd ezzel kapcsolatban a 24. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben ismertetett indítványom 54. pontját.

( 30 ) Lásd a jelen indítvány fenti 56. pontját.

( 31 ) Lásd a 24. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben ismertetett indítványom 62. pontját, valamint a C-19/02. sz. Hlozek-ügyre vonatkozó, 2004. április 1-jei indítványom (EBHT 2004., I-11491. o.) 57. és 58. pontját.

( 32 ) A 25. lábjegyzetben hivatkozott Age Concern England ügyben hozott ítélet 51. pontja, valamint a 27. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben hozott ítélet 33. pontja.

( 33 ) Vö. a 27., illetve a 24. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben hozott ítélettel és az ügyre vonatkozó indítvánnyal.

( 34 ) Lásd ilyen értelemben a 27. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben hozott ítélet 45. pontját.

( 35 ) A 26. lábjegyzetben hivatkozott Palacios de la Villa ügyben hozott ítélet.

( 36 ) A 24. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben hozott ítélet 73. pontja. Lásd a 27. lábjegyzetben hivatkozott Andersen‑ügyben hozott ítélet 46. pontját is.