62020CJ0350[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2021. szeptember 2. O.D. és társai kontra Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS). A Corte costituzionale (Olaszország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2011/98/EU irányelv - Az összevont engedéllyel rendelkező, harmadik országból származó munkavállalók jogai - 12. cikk - Egyenlő bánásmódhoz való jog - Szociális biztonság - 883/2004/EK rendelet - A szociális biztonsági rendszerek koordinálása - 3. cikk - Anyasági és apasági ellátások - Családi ellátások - Valamely tagállam olyan szabályozása, amely az összevont engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokat kizárja a szülési és anyasági támogatásokra való jogosultságból. C-350/20. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2021. szeptember 2. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - 2011/98/EU irányelv - Az összevont engedéllyel rendelkező, harmadik országból származó munkavállalók jogai - 12. cikk - Egyenlő bánásmódhoz való jog - Szociális biztonság - 883/2004/EK rendelet - A szociális biztonsági rendszerek koordinálása - 3. cikk - Anyasági és apasági ellátások - Családi ellátások - Valamely tagállam olyan szabályozása, amely az összevont engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokat kizárja a szülési és anyasági támogatásokra való jogosultságból"

A C-350/20. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) a Bírósághoz 2020. július 30-án érkezett, 2020. július 8-i határozatával terjesztett elő az

O. D.,

R. I. H. V.,

B. O.,

F. G.,

M. K. F. B.,

E. S.,

N. P.,

S. E. A.

és

az Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS)

között,

a Presidenza del Consiglio dei Ministri

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: K. Lenaerts elnök, R. Silva de Lapuerta elnökhelyettes, A. Prechal, M. Vilaras, E. Regan, A. Kumin és N. Wahl tanácselnökök, T. von Danwitz, C. Toader, M. Safjan, D. Šváby, S. Rodin, L. S. Rossi, I. Jarukaitis (előadó) és N. Jääskinen bírák,

főtanácsnok: E. Tanchev,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- O. D., R. I. H. V., B. O., F. G., M. K. F. B., E. S. és S. E. A. képviseletében A. Guariso, L. Neri, R. Randellini, E. Fiorini és M. Nappi avvocati,

- N. P. képviseletében A. Andreoni és V. Angiolini avvocati,

- az Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) képviseletében M. Sferrazza és V. Stumpo avvocati,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében C. Cattabriga és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 34. cikkének, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) 3. cikke (1) bekezdése b) és j) pontjának, és a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 343., 1. o.) 12. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet az O. D., R. I. H. V., B. O., F. G., M. K. F. B., E. S., N. P. és S. E. A., összevont engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárok és az Istituto Nazionale della Previdenza Sociale (INPS) (országos társadalombiztosítási intézet, Olaszország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő, hogy e személyektől megtagadták a szülési támogatásban és anyasági támogatásban való részesülést.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2011/98 irányelv

3 A 2011/98 irányelv (20), (24) és (31) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: [...] [...]

"(20) Valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgárnak, aki jogszerűen tartózkodik és vállal munkát valamely tagállamban, a befogadó tagállam állampolgáraival való egyenlő bánásmód alapján legalább ugyanazokat a közös jogokat kell biztosítani, függetlenül a tartózkodás engedélyezésének eredeti céljától vagy annak alapjától. Az ezen irányelvben meghatározott területeken az egyenlő bánásmódhoz való jogot nemcsak azon harmadik országbeli állampolgároknak kell biztosítani, akiknek tartózkodását munkavállalás céljából engedélyezték valamely tagállamban, hanem azoknak is, akiknek tartózkodását más célból engedélyezték, de az uniós vagy nemzeti jog egyéb rendelkezéseivel összhangban hozzáférést biztosítottak nekik az adott tagállam munkaerőpiacához, beleértve a harmadik országból származó munkavállalók azon családtagjait, akiknek tartózkodását a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelv [(HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.)] alapján engedélyezték a tagállam területén; azon harmadik országbeli állampolgárokat, akik a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13-i 2004/114/EK tanácsi irányelv [(HL 2004. L 375., 12. o.)] alapján jogosultak a tagállamban való tartózkodásra; valamint azokat a kutatókat, akik a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv [(HL 2005. L 289., 15. o.)] alapján jogosultak a tagállamban való tartózkodásra.

(24) A harmadik országból származó munkavállalóknak a szociális biztonság tekintetében egyenlő bánásmódban kell részesülniük. A szociális biztonság ágait a [883/2004] rendelet határozza meg. Ezen irányelvnek a szociális biztonság területén alkalmazott egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseinek azon munkavállalókra is vonatkozniuk kell, akik számára közvetlenül egy harmadik országból érkezve engedélyezik a tartózkodást valamely tagállamban. [...]

(31) Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja [a Chartában] elismert elveket az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban."

4 Ezen irányelv "Fogalommeghatározások" című 2. cikke a következőképpen rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...]"

a) »harmadik országbeli állampolgár«: olyan személy, aki az EUMSZ 20. cikke (1) bekezdésének értelmében nem minősül uniós polgárnak;

b) »harmadik országból származó munkavállaló«: olyan harmadik országbeli állampolgár, akinek valamely tagállam területén való tartózkodását engedélyezték, ott jogszerűen tartózkodik, és a nemzeti joggal vagy gyakorlattal összhangban abban a tagállamban fizetett jogviszony keretében munkát vállalhat;

c) »összevont engedély«: valamely tagállam hatóságai által kiállított olyan tartózkodási engedély, amely feljogosítja a harmadik országbeli állampolgárt a tagállam területén munkavállalás céljából való jogszerű tartózkodásra;

5 Az említett irányelv "Hatály" című 3. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő: "(1) Ezt az irányelvet a következő személyekre kell alkalmazni: [...] (2) Ez az irányelv nem alkalmazandó azon harmadik országbeli állampolgárokra, [...] [...]"

b) olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiknek tartózkodását valamely tagállamban az uniós vagy nemzeti jog alapján munkavállalástól eltérő célra engedélyezték, akik munkát vállalhatnak, és akik [a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló, 2002. június 13-i 1030/2002/EK tanácsi rendelettel (HL 2002. L 157., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 3. o.)] összhangban tartózkodási engedéllyel rendelkeznek; valamint

c) olyan harmadik országbeli állampolgárok, akiknek tartózkodását valamely tagállamban az uniós vagy nemzeti jog alapján munkavállalás céljából engedélyezték.

i) akik a [harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvvel (HL 2004. L 16., 44. o., magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.)] összhangban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek;

6 Ezen irányelvnek "Az egyenlő bánásmódhoz való jog" című 12. cikke értelmében: "(1) A 3. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, harmadik országból származó munkavállalók a következők tekintetében egyenlő bánásmódban részesülnek a lakóhelyük szerinti tagállam állampolgáraival: [...] [...] (2) A tagállamok a következő módon korlátozhatják az egyenlő bánásmódot: [...] Ezenkívül a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1) bekezdés e) pontja a családi ellátások tekintetében nem vonatkozik azon harmadik országbeli állampolgárokra, akik számára hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezték valamely tagállam területén a munkavállalást, olyan harmadik országbeli állampolgárokra, akiknek valamely tagállamban való tartózkodását tanulmányok folytatása céljából engedélyezték, valamint olyan harmadik országbeli állampolgárokra, akik számára a munkavállalás vízum alapján engedélyezett. [...]"

e) a szociális biztonság ágai a [883/2004] rendeletben meghatározottak szerint;

b) az (1) bekezdés e) pontja tekintetében korlátozhatják a harmadik országból származó munkavállalókat a szóban forgó pont alapján megillető jogokat, de nem korlátozhatják ezeket a jogokat az olyan harmadik országból származó munkavállalók esetében, akik alkalmazásban állnak, illetve akik legalább hat hónapig alkalmazásban álltak, majd munkanélküliként nyilvántartásba vették őket.

7 Ezen irányelv 16. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2013. december 25-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal."

A 883/2004 rendelet

8 A 883/2004 rendelet 1. cikkének z) pontja értelmében "családi ellátás" minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az I. mellékletben említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével.

9 Az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ezt a rendeletet a következő szociális biztonsági ágakra vonatkozó valamennyi jogszabályra kell alkalmazni: [...] [...]

b) anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások;

j) családi ellátások."

10 A 883/2004 rendelet "Tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési és örökbefogadási támogatások" című I. mellékletének II. része tartalmazza a különleges szülési és örökbefogadási támogatások listáját tagállamonkénti lebontásban. Az Olasz Köztársaság soha nem szerepelt az I. melléklet e II. részében.

Az olasz jog

11 A 2014. december 23-i legge n. 190 - Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (legge di stabilità 2015) (az állam éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 190. sz. törvény [a 2015. évi költségvetési törvény]; a GURI 2014. december 29-i 300. száma, a GURI 99. számú rendes melléklete; a továbbiakban: 190/2014. sz. törvény) bevezeti a minden egyes, megszületett vagy örökbe fogadott gyermek után járó, havonta folyósított szülési támogatást (a továbbiakban: szülési támogatás), hogy támogassa a szülést és "hozzájáruljon az annak támogatásával kapcsolatos kiadásokhoz".

12 E rendelkezés azt írja elő, hogy a 2015. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakban született vagy örökbe fogadott minden egyes gyermek esetében évi 960 euró összegű, a születés vagy örökbefogadás hónapjától kezdve havonta folyósított támogatás jár, amelynek folyósítása a gyermek harmadik életévének betöltéséig vagy az örökbefogadása után a háztartás részévé válását követő harmadik év végéig tart. A támogatást az INPS folyósítja azzal a feltétellel, hogy a támogatást kérelmező szülő háztartásának a gazdasági helyzete a 2013. december 5-i decreto del Presidente del Consiglio dei Ministri n. 159 - Regolamento concernente la revisione delle modalitá di determinazione e i campi di applicazione dell'Indicatore della situazione economica equivalente (ISEE) (a miniszterek tanácsa elnökének az egyenértékű gazdasági helyzet mutatója (ISEE) meghatározására szolgáló módszerek és alkalmazási módszerek felülvizsgálatáról szóló 159. sz. rendelete; a GURI 2014. január 24-i 19. száma) értelmében meghatározott, egyenértékű gazdasági helyzet mutatója (ISEE) alapján nem halad meg egy bizonyos értéket.

13 A 2017. december 27-i legge n. 205 - Bilancio di previsione dello Stato per l'anno finanziario 2018 e bilancio pluriennale per il triennio 2018-2020 (a 2018. évre vonatkozó költségvetés tervezetéről és a 2018-2020 közötti hároméves időszakra vonatkozó többéves költségvetésről szóló, 205. sz. törvény, a GURI 2017. december 29-i 302. száma, a GURI 62. számú rendes melléklete) 1. cikkének (248) bekezdése előírja, hogy a szülési támogatás a 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakban született vagy örökbe fogadott minden egyes gyermek után jár egy éven át, a gyermek első életévének betöltéséig vagy az örökbefogadása után a háztartás részévé válását követő első év végéig.

14 A 2018. december 17-i 136. sz. törvény révén módosításokkal törvénnyé átalakított, 2018. október 23-i decreto legge no 119 - Disposizioni urgenti in materia fiscale e finanziaria (a sürgős adózási és pénzügyi rendelkezésekről szóló, 119. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet, a GURI 2018. október 23-i 247. száma) 23quater. cikkének 1. bekezdése a 2019. január 1. és december 31. között született vagy örökbe fogadott minden egyes gyermekre kiterjesztette a szülési támogatásra való jogosultságot az első életév betöltéséig vagy az örökbefogadás után a háztartás részévé válást követő első év végéig, azzal, hogy az összeg az első gyermeket követő minden további gyermek esetében 20%-kal nő.

15 A 2019. december 27-i legge n. 160 - Bilancio di previsione dello Stato per l'anno finanziario 2020 e bilancio pluriennale per il triennio 2020-2022 (a 2020. évre vonatkozó költségvetés tervezetéről és a 2020 és 2022 közötti hároméves időszakra vonatkozó többéves költségvetésről szóló 160. sz. törvény, a GURI 2019. december 30-i 304. száma, a GURI 45. számú rendes melléklete) 1. cikkének (340) bekezdése a szülési támogatásra való jogosultságot kiterjesztette a 2020. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban született vagy örökbe fogadott minden egyes gyermekre, a gyermek első életévének betöltéséig vagy az örökbefogadása után a háztartás részévé válását követő első év végéig, mindamellett hogy a támogatás a háztartás gazdasági körülményei alapján, a jelen ítélet 12. pontjában említett mutató szerint változó összegű, és a támogatás összege az első gyermeket követő minden további gyermek esetében 20%-kal nő.

16 A 190/2014. sz. törvény 1. cikkének (125) bekezdése értelmében ezen ellátásra jogosultak az olasz állampolgárok és más tagállamok állampolgárai, illetve azon harmadik országbeli állampolgárok, akik az 1998. július 25-i decreto legislativo n. 286 - Testo unico delle disposizioni concernenti la disciplina dell'immigrazione e norme sulla condizione dello straniero (a beutazásról és a külföldiek jogállásáról szóló rendelkezések egységes szerkezetbe foglalt szövegét magában foglaló 286. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 1998. augusztus 18-i 191. száma, a GURI 139. számú rendes melléklete) 9. cikkében meghatározott huzamos tartózkodási engedéllyel, és Olaszországban lakóhellyel rendelkeznek.

17 A 2001. március 26-i decreto legislativo n. 151 - Testo unico delle disposizioni legislative in materia di tutela e sostegno della maternità e della paternità, a norma dell'articolo 15 della legge 8 marzo 2000, n. 53 (a 2000. március 8-i 53. sz. törvény 15. cikkében szereplő anyaság és apaság védelme, illetve támogatása területére vonatkozó jogszabályi rendelkezések egységes szövegéről szóló 151. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 2001. április 26-i 96. száma, a GURI 93. számú rendes melléklete) 74. cikke alapján anyasági támogatás (a továbbiakban: anyasági támogatás) jár a 2001. január 1-jén vagy azt követően született minden egyes gyermek, vagy e napon, illetve azt követően örökbefogadás céljából elhelyezett vagy elhelyezés nélkül örökbe fogadott kiskorú gyermek után az olasz állampolgár vagy valamely uniós tagállam állampolgárságával, illetve huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező, Olaszországban tartózkodó nő számára. E támogatás olyan nőknek jár, akik nem részesülnek alkalmazotti vagy önálló vállalkozói jogviszony, illetve szabadfoglalkozás folytatása esetén járó anyasági juttatásban, továbbá azzal a feltétellel, hogy a háztartás gazdasági erőforrásai nem haladják meg az 1998. március 31-i decreto legislativo n. 109 - Definizioni di criteri unificati di valutazione della situazione economica dei soggetti che richiedono prestazioni sociali agevolate, a norma dell'articolo 59, comma 51, della legge 27 dicembre 1997, n. 449 (az 1997. december 27-i 449. sz. törvény 59. cikkének (51) bekezdése értelmében a támogatott szociális ellátást kérelmező jogalanyok gazdasági helyzetének értékelésére vonatkozó egységes szempontok meghatározásáról szóló 109. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 1998. április 18-i 90. száma) szerint meghatározott gazdaságihelyzet-mutató (ISE) alapján számított bizonyos összeget.

18 A 2011/98 irányelvet a belső jogba a 2014. március 4-i decreto legislativo n. 40 - Attuazione della direttiva 2011/98/UE relativa a una procedura unica di domanda per il rilascio di un permesso unico che consente ai cittadini di Paesi terzi di soggiornare e lavorare nel territorio di uno Stato membro e a un insieme comune di diritti per i lavoratori di Paesi terzi che soggiornano regolarmente in uno Stato membro (a 2011/98 irányelv átültetéséről szóló 40. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet, a GURI 2014. március 22-i 68. száma) ültette át, amely bevezette az "összevont munkavállalási engedélyt".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

19 Az INPS harmadik országok Olaszországban jogszerűen tartózkodó és kizárólag a 2011/98 irányelvet átültető 40. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletben előírt összevont munkavállalási engedéllyel rendelkező állampolgárai esetében megtagadta, hogy szülési támogatásban részesüljenek, azzal az indokkal, hogy nem rendelkeznek huzamos tartózkodási engedéllyel. Az érdemben eljáró bíróságok, amelyek előtt e megtagadást vitatták, a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában foglalt egyenlő bánásmód elvét alkalmazva helyt adtak e személyek kérelmeinek.

20 A több fellebbviteli bíróság határozata ellen benyújtott fellebbezésekről határozni hivatott Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) megállapította, hogy a szülési támogatás ezen rendszere sérti az olasz alkotmány több - a Charta 20., 21., 24., 33. és 34. cikkével összefüggésben értelmezett - rendelkezését, és a 190/2014. sz. törvény 1. cikke (125) bekezdésének alkotmányosságára vonatkozóan kérdéseket terjesztett a Corte costituzionaléhoz (alkotmánybíróság, Olaszország), tekintettel arra, hogy e rendelkezés a harmadik országbeli állampolgárok esetében a szülési támogatás nyújtását a huzamos tartózkodási engedéllyel való rendelkezés feltételéhez köti.

21 A Corte costituzionale (alkotmánybíróság) előtt az előző eljárások felperesei a szóban forgó rendelkezés alkotmányellenességére hivatkoznak, és azt állítják, hogy e rendelkezés ellentétben áll a 2011/98 irányelv 12. cikkével. Az INPS az előző eljárások alpereseként ezzel szemben az alkotmányossági kérdések elutasítását kéri, és azzal érvel, hogy a szülési támogatás nem tartozik a szociális biztonsági ágazatba, mivel premizáló jellegű, és nem a személy elsődleges és halaszthatatlan szükségleteinek kielégítését szolgálja. Hozzáteszi, hogy a tagállamok ezen irányelv alapján mérlegelési mozgásterük gyakorlása révén a szóban forgó ellátásokból - a rendelkezésre álló pénzügyi források korlátaira tekintettel - kizárhatják a harmadik országok azon állampolgárait, akik nem bírnak huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállással. A Presidente del Consiglio dei Ministri (a miniszterek tanácsának elnöke, Olaszország) az előző eljárásokban beavatkozó félként azt kéri, hogy az alkotmányossági kérdéseket mint elfogadhatatlanokat, vagy másodlagosan mint nyilvánvalóan megalapozatlanokat utasítsák el. Azt állítja, hogy a szülési támogatás nem a személy alapvető szükségleteinek kielégítését szolgálja, és az uniós jog szempontjából is csak akkor tekinthető a harmadik országbeli állampolgár az uniós polgárral a szociális ellátások terén egyenértékűnek, ha a huzamosan tartózkodó személy jogállásával rendelkezik.

22 Ugyanazon okok miatt, mint amelyek a szülési támogatásra vonatkoznak, a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) alkotmányossági kérdéssel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz a 2001. március 26-i 151. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet anyasági támogatásra vonatkozó 74. cikkét illetően is. A kérdést előterjesztő bíróság előtt az előző eljárások felperesei e rendelkezés alkotmányellenességére hivatkoznak, míg a miniszterek tanácsának elnöke az alkotmányossági kérdés elfogadhatatlanként vagy másodlagosan nyilvánvalóan megalapozatlanként történő elutasítását kéri.

23 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmének alátámasztására a kérdést előterjesztő bíróság többek között kifejti, hogy hatáskörrel rendelkezik a nemzeti rendelkezéseknek a Chartában foglalt jogokkal és elvekkel való esetleges összeegyeztethetetlenségének elbírálására. Megjegyzi, hogy amennyiben előzetes döntéshozatal keretében e jogokra és elvekre vonatkozó alkotmányossági kérdéssel fordulnak hozzá, nem tekinthet el annak vizsgálatától, hogy a szóban forgó rendelkezés sérti-e az alkotmányos jogokat és elveket, illetve a Chartában rögzített jogokat és elveket, mivel az olasz alkotmányban előírt garanciákat kiegészítik a Charta által biztosított garanciák. Az EUMSZ 267. cikk értelmében vett nemzeti bíróságként minden olyan esetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé, ha ez a Charta rendelkezései jelentésének és joghatásainak tisztázásához szükséges, és ezen értékelést követően megállapíthatja a vitatott rendelkezés alkotmányellenességét, ezáltal erga omnes hatállyal kizárva azt a nemzeti jogrendből.

24 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Corte suprema di cassazione (semmítőszék) által említett alkotmányos jogok és elvek, illetve a Chartában rögzített - a másodlagos jog által gyarapított - jogok és elvek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, kiegészítik egymást, és összhangban állnak egymással, továbbá hogy az olasz alkotmány által biztosított önkényes megkülönböztetés tilalmát, illetve az anyaság és a gyermekek védelmét az uniós jog kötelező erejű rendelkezéseire tekintettel kell értelmezni.

25 A 2011/98 irányelv 12. cikkére és a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy meg kell vizsgálnia az egyenlő bánásmódhoz való jogot a 883/2004 rendeletben meghatározott szociális biztonsági ágak tekintetében, és pontosítja, hogy az összevont engedélyezési rendszer bevezetésével az Olasz Köztársaság nem élt kifejezetten az ezen irányelvben előírt eltérések bevezetésének lehetőségével. A Corte suprema di cassazione (semmítőszék) által felvetett alkotmányossági kérdésekről való döntés előtt szükségesnek tartja, hogy a Bírósághoz forduljon az uniós jog azon rendelkezéseinek értelmezésével kapcsolatban, amelyek befolyásolják az e kérdésekre adandó választ.

26 E tekintetben megjegyzi, hogy a szülési támogatás, különösen az utóbbi években bevezetett jelentős módosítások miatt, a Bíróság által már megvizsgált családi ellátásokhoz képest eddig nem vizsgált szempontokat tükröz. E tekintetben kiemeli, hogy bár ez az ellátás a törvényben meghatározott objektív kritériumokhoz kapcsolódik, és bár a szociális biztonsági ellátások kategóriájába tartozik, több funkcióval is rendelkezik, ami bizonytalanná tehetik a családi ellátásként való minősítését.

27 Egyrészt a szülési támogatás a szülés támogatását célzó premizáló szerepet tölt be, amely célt megerősíti a szabályozás változása is, azáltal hogy egyetemes ellátást vezet be, és az első gyermeket követő minden további gyermek esetén a támogatás összegének növelését írja elő. Másrészt úgy tűnik, hogy a 190/2014. sz. törvény 1. cikke (125) bekezdésének eredeti szövege - azáltal, hogy e támogatás nyújtását jövedelmi küszöbhöz köti - jelentőséget tulajdonít az ellátásban részesülő család rászorultságának is. Az említett támogatás célja tehát a hátrányos gazdasági körülmények között élő háztartások támogatása és az alapvető ellátások kiskorú gyermekek részére történő biztosítása. Ez utóbbi célt megerősítik a közelmúltbeli jogszabálymódosítások is, amelyek bár egyetemes ellátásként határozták meg a szülési támogatást, a különböző jövedelmi küszöbök, tehát a rászorultság eltérő foka alapján állapították meg annak összegét.

28 Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az anyasági támogatást a Charta 34. cikkében biztosított ellátások közé kell-e sorolni azon másodlagos jog fényében, amelynek célja, hogy a fogadó tagállam állampolgáraival való egyenlő bánásmód alapján ugyanazokat a közös jogokat biztosítsa valamennyi olyan harmadik országbeli állampolgárnak, aki jogszerűen tartózkodik és vállal munkát valamely tagállamban.

29 E körülmények között határozott úgy a Corte costituzionale (alkotmánybíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a [Charta] 34. cikkét, hogy annak hatálya kiterjed a szülési és anyasági támogatásra a [2011/98] irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontja által hivatkozott, a [883/2004] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) és j) pontja alapján, következésképpen úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EU tartózkodási engedélyével rendelkező külföldieknek már megadott, fent említett ellátásokat nem terjeszti ki az irányelv értelmében összevont engedéllyel rendelkező külföldiekre?"

A Bíróság előtti eljárás

30 A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyet az eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése szerinti gyorsított eljárásban bírálja el.

31 Kérelmének alátámasztására arra hivatkozik, hogy a jelen előzetes döntéshozatalra utalás keretében előterjesztett kérdést az olasz bíróságok széles körben megvitatták, ami a Bíróság elé terjesztendő számos előzetes döntéshozatal iránti kérelemre adhat okot. Az e kérdéssel kapcsolatos jogvita terjedelme ugyanis bizonytalanságokat eredményezett az uniós jog értelmezését illetően egyrészt a szóban forgó támogatások nyújtására hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerv, másrészt pedig az olasz bíróságok között, mivel kizárólag ez utóbbiak tulajdonítanak közvetlen hatályt a 2011/98 irányelv 12. cikkének.

32 A Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően dönthet úgy, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében az említett eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárást alkalmaz, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

33 A jelen ügyben 2020. szeptember 17-én a Bíróság elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy elutasítja a kérdést előterjesztő bíróságnak a jelen ítélet 30. pontjában felidézett kérelmét, mivel nem teljesültek az e kérelem engedélyezésének feltételei, különösen pedig a rendkívüli körülmények fennállása.

34 Egyrészt ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy önmagában az a tény, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló bíróságnak a Bírósághoz fordulást követően meghozni szükséges határozata esetlegesen sok személyt vagy számos jogviszonyt érint, nem minősülhet a gyorsított eljárás alkalmazásának indokolására alkalmas rendkívüli körülménynek (2020. december 8-iStaatsanwaltschaft Wien [Hamisított átutalási megbízások] ítélet, C-584/19, EU:C:2020:1002, 36. pont).

35 Másrészt a Bíróság kimondta, hogy az eltérő - jóllehet jogszerű - nemzeti ítélkezési gyakorlat egységesítésének szükségessége önmagában nem elegendő a gyorsított eljárás alkalmazásának igazolásához (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2018. április 30-iOro Efectivo végzése, C-185/18, nem tették közzé, EU:C:2018:298, 17. pont).

36 Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 16. cikke harmadik bekezdésének megfelelően az Olasz Köztársaság azt kérte a Bíróságtól, hogy a jelen ügyet nagytanácsban bírálja el.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés anyasági támogatásra vonatkozó részének elfogadhatóságáról

37 A Bizottság kétségeit fejezi ki a kérdés anyasági támogatásra vonatkozó részének elfogadhatóságát illetően, mivel a Corte suprema di cassazione (semmítőszék), amikor a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Corte costituzionaléhoz (alkotmánybíróság) fordult, kifejtette, hogy az alapügy tényállása a 2011/98 irányelv átültetésére az irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében előírt határidő lejárta, azaz 2013. december 25. előtt valósult meg. Az olasz kormánynak kétségei vannak afelől, hogy az alapeljárás felperesei összevont munkavállalási engedéllyel rendelkeznének, és megjegyzése szerint úgy tűnik, hogy más jogcímen rendelkeznek tartózkodási engedéllyel. Előadja többek között, hogy e juttatás azon személyek számára van fenntartva, akik nem minősíthetők "munkavállalónak". Márpedig a 2011/98 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése csak az ilyen minőséggel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó.

38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélete meghozatalához szükség van-e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak-e. Következésképpen, ha a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2018. november 13-iČepelnik ítélet, C-33/17, EU:C:2018:896, 20. pont).

39 Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján - amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja - az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog értelmezése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hatékonyan megválaszolja (2018. november 13-iČepelnik ítélet, C-33/17, EU:C:2018:896, 21. pont).

40 A jelen ügyben kétségtelen, hogy magánszemélyek nem hivatkozhatnak valamely irányelvre az annak átültetését megelőzően megvalósult tényállás kapcsán az ezen irányelvvel ellentétes korábbi nemzeti rendelkezések alkalmazásának kizárása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2004. február 5-iRieser Internationale Transporte ítélet, C-157/02, EU:C:2004:76, 67. és 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem maga az alapügyek tárgyában közvetlenül eljáró bíróság, hanem egy alkotmánybíróság, amelyhez az ügy érdemében eljáró bíróság előtt felhozott tényektől független, tisztán jogkérdést intéztek, amely kérdést mind a nemzeti jog szabályait, mind pedig az uniós jog szabályait figyelembe véve kell megválaszolnia annak érdekében, hogy ne csupán a hozzá kérdést előterjesztő bíróság, hanem valamennyi olasz bíróság számára olyan erga omnes hatályú elvi döntést adjon, amelyet az alkalmasint eléjük terjesztendő vonatkozó jogvitákban alkalmazniuk kell. E körülmények között az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése összefügg az előtte folyamatban lévő jogvita tárgyával, amely kizárólag a nemzeti rendelkezéseknek az uniós jog fényében értelmezett nemzeti alkotmányjogra tekintettel fennálló alkotmányosságára vonatkozik.

41 Ezenkívül az a kérdés, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése kizárólag a harmadik országok azon állampolgáraira alkalmazandó-e, akik munkavállalás céljából tartózkodási engedéllyel rendelkeznek a fogadó tagállamban, vagy pedig e rendelkezés a harmadik országok azon állampolgáraira is vonatkozik, akik a munkavállalási céltól eltérő célból rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, de e tagállamban jogosultak munkát vállalni, ezen irányelv értelmezésére, ennélfogva a jelen ügy érdemére vonatkozik.

42 Ebből következik, hogy a kérdés elfogadható, ideértve az anyasági támogatásra vonatkozó részét is.

Az ügy érdeméről

43 A kérdést előterjesztő bíróság a Charta 34. cikkének értelmezését kéri a Bíróságtól annak megállapítása érdekében, hogy a szülési támogatás és az anyasági támogatás a Charta hatálya alá tartozik-e, és hogy a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjával ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, amely kizárja az ezen irányelv 2. cikkének c) pontja szerinti összevont engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokat az e támogatásokra való jogosultságból.

44 Meg kell jegyezni, hogy a Charta 34. cikkének (1) bekezdése szerint az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. Ezenkívül a Charta 34. cikkének (2) bekezdése szerint az Unión belül jogszerűen lakóhellyel rendelkező és tartózkodási helyét jogszerűen megváltoztató minden személy jogosult - az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban - szociális biztonsági ellátásokra és szociális előnyökre.

45 Egyébiránt a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontja, amely - a (31) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint - tiszteletben tartja az alapvető jogokat és betartja a Chartában elismert elveket, előírja, hogy az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett, harmadik országból származó munkavállalók a 883/2004 rendeletben meghatározott szociális biztonság ágai tekintetében egyenlő bánásmódban részesülnek a lakóhelyük szerinti tagállam állampolgáraival.

46 Ennélfogva a 883/2004 rendeletre történő ezen utalás folytán meg kell állapítani, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontja konkretizálja a Charta 34. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt, a szociális biztonsági ellátásokhoz való hozzáférés jogát.

47 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a tagállamoknak, amikor a Chartában előírt alapvető jogot konkretizáló irányelv hatálya alá tartozó intézkedéseket fogadnak el, tiszteletben kell tartaniuk ezen irányelvet (lásd ebben az értelemben: 2014. november 11-iSchmitzer ítélet, C-530/13, EU:C:2014:2359, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy az előterjesztett kérdést a 2011/98 irányelvre tekintettel kell megvizsgálni. Ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdése e) pontjának hatályát a 883/2004 rendelet határozza meg.

48 Meg kell állapítani továbbá, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó mind az olyan harmadik országbeli állampolgárokra, akiknek a valamely tagállamban való tartózkodását az uniós vagy nemzeti joggal összhangban munkavállalás céljából engedélyezték, mind pedig azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akiknek a valamely tagállamban való tartózkodását az uniós vagy nemzeti jognak megfelelően munkavállalástól eltérő célból engedélyezték, és akik az 1030/2002 rendeletnek megfelelően tartózkodási engedéllyel rendelkeznek.

49 Amint az ezen irányelv (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelkezés nem korlátozódik arra, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson az összevont munkavállalási engedéllyel rendelkező személyek számára, hanem azokra a tartózkodási engedéllyel rendelkező személyekre is vonatkozik, akiknek tartózkodását nem munkavállalás céljából engedélyezték, de jogosultak arra, hogy a fogadó tagállamban munkát vállaljanak.

50 E körülmények között meg kell állapítani, hogy kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárokat kizárja az e szabályozásban előírt szülési támogatásra és anyasági támogatásra való jogosultságból.

51 Tekintettel arra, hogy - a jelen ítélet 45. pontjában kifejtettek szerint, és amint az a 2011/98 irányelv (24) preambulumbekezdéséből kitűnik - az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt egyenlő bánásmódban részesítéshez az szükséges, hogy a szóban forgó ellátások a 883/2004 rendeletben meghatározott szociális biztonsági ágakba tartozzanak, e kérdés megválaszolásához azt kell megvizsgálni, hogy a szülési támogatás és az anyasági támogatás az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében felsorolt szociális biztonsági ágak hatálya alá tartozó szociális ellátásnak minősül-e.

52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozó, és az abból kizárt ellátások közötti különbségtétel alapvetően az egyes ellátások alkotóelemein alapul, többek között azok célján és megadásának a feltételein, és nem azon, hogy a nemzeti szabályozás szociális biztonsági ellátásnak minősíti-e az ellátást, vagy sem (2017. június 21-iMartinez Silva ítélet, C-449/16, EU:C:2017:485, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 2-iCaisse pour l'avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, C-802/18, EU:C:2020:269, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53 A Bíróság több alkalommal megállapította, hogy valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha egyrészt a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják, és másrészt a 883/2004 rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (2017. június 21-iMartinez Silva ítélet, C-449/16, EU:C:2017:485, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 2-iCaisse pour l'avenir des enfants (A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítélet, C-802/18, EU:C:2020:269, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Így az előző pontban említett első feltételt illetően a Bíróság kimondta, hogy a családoknak automatikusan, a személyes szükségletek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül olyan objektív szempontok alapján nyújtott ellátásokat, mint többek között a család mérete, jövedelme és vagyona, amelyek a családok kiadásainak fedezésére irányulnak, szociális biztonsági ellátásnak kell tekinteni (2017. június 21-iMartinez Silva ítélet, C-449/16, EU:C:2017:485, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. április 2-iCaisse pour l'avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, C-802/18, EU:C:2020:269, 37. pont).

55 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy e feltétellel kapcsolatban a Bíróság már megállapította, hogy amennyiben az ellátást a kedvezményezett jövedelmének figyelembevételével ítélik oda vagy tagadják meg, vagy az összegét erre tekintettel állapítják meg, az ilyen ellátások nyújtása nem függ a kérelmező személyes szükségleteinek egyéni értékelésétől, mivel objektív és jogszabályban meghatározott kritériumról van szó, amelynek teljesülése esetén anélkül nyílik meg az ezen ellátásra való jogosultság, hogy az illetékes hatóság egyéb személyes körülményeket figyelembe vehetne (2020. március 12-iCaisse d'assurance retraite et de la santé au travail d'Alsace-Moselle ítélet, C-769/18, EU:C:2020:203, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56 A Bíróság ezenfelül pontosította, hogy annak megállapításához, hogy az említett feltételnek nem tettek eleget, az ellátás jogosultja személyes szükségletének illetékes hatóság általi diszkrecionális jellegű mérlegélésének mindenekelőtt az ezen ellátáshoz való jog megszerzéséhez kell kapcsolódnia. E megfontolások mutatis mutandis az ellátás jogosultja személyes szükségletének illetékes hatóság általi mérlegelésének egyedi jellegére is alkalmazandóak (2020. március 12-iCaisse d'assurance retraite et de la santé au travail d'Alsace-Moselle ítélet, C-769/18, EU:C:2020:203, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57 Azon kérdést illetően, hogy egy adott ellátás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett családi ellátások körébe tartozik-e, meg kell állapítani, hogy e rendelet 1. cikkének z) pontja szerint a "családi ellátás" minden olyan természetbeni vagy pénzbeli ellátás, amelynek célja a családi kiadások fedezése, az említett rendelet I. mellékletében említett tartásdíj megelőlegezése és különleges szülési juttatások és örökbefogadási támogatások kivételével. A Bíróság megállapította, hogy a "családi kiadások fedezése" fordulatot úgy kell értelmezni, hogy annak célja többek között a családi költségekhez való, a gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulás (2020. április 2-iCaisse pour l'avenir des enfants [A határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, C-802/18, EU:C:2020:269, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 A jelen ügyben a szülési támogatást illetően a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott és a jelen ítélet 11-16., valamint 26. és 27. pontjában ismertetett információkból kitűnik, hogy egyrészt az minden olyan újszülött vagy örökbe fogadott gyermek után jár, akinek szülei Olaszországban rendelkeznek lakóhellyel, és olasz állampolgárok vagy az Európai Unió valamely tagállamának állampolgárai, illetve huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállással rendelkeznek. E támogatást eredetileg azon háztartások számára nyújtották, amelyek forrásai nem haladták meg a törvény által meghatározott bizonyos felső határt, ezt követően ezt a támogatást valamennyi háztartásra jövedelmi feltétele nélkül kiterjesztették oly módon, hogy az ellátás összege a háztartás forrásai szerint változik, és az első gyermeket követő minden további gyermek esetében 20%-kal nő. Úgy tűnik tehát, hogy ez az ellátás automatikusan, a kérelmező személyes szükségletének bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül jár azoknak a háztartásoknak, amelyek megfelelnek bizonyos, jogszabályban meghatározott objektív kritériumoknak. Különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy eredetileg a szülési támogatást a kérelmező szülő háztartása forrásainak figyelembevételével nyújtották, illetve tagadták meg, objektív és jogszabályban meghatározott feltétel, mégpedig az egyenértékű gazdasági helyzet mutatója alapján, anélkül hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság figyelembe vehetett volna más személyes körülményeket. Ezt követően a szülési támogatás a háztartás forrásainak szintjétől függetlenül járt, azzal a pontosítással, hogy annak tényleges összegét lényegében e mutató alapján számítják ki.

59 Másrészt a szülési támogatás az INPS által a kedvezményezetteknek havonta folyósított pénzösszegből áll, és különösen a gyermek születéséből vagy örökbefogadásából eredő költségekhez való hozzájárulásra szolgál. Következésképpen a jelen ítélet 57. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett olyan pénzbeli ellátásról van szó, amelynek célja különösen a családi költségekhez való, az újszülött vagy újonnan örökbe fogadott gyermekek eltartásából eredő kiadásokat mérséklő állami hozzájárulás. Ezenkívül, mivel az Olasz Köztársaság - amint azt a jelen ítélet 10. pontja megemlíti - soha nem szerepelt a 883/2004 rendelet I. mellékletének a különleges szülési és örökbefogadási támogatásokra vonatkozó II. részében, az alapügy tárgyát képező szülési támogatás nem tartozik e melléklet hatálya alá, következésképpen az említett mellékletre tekintettel nem zárható ki a "családi ellátásoknak" a jelen ítélet 57. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett fogalma alól.

60 Ebből következően a szülési támogatás a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének j) pontja értelmében vett családi ellátásnak minősül. E tekintetben irreleváns, hogy ezen ellátás kettős szerepet tölt be, mégpedig - amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi - egyrészt a gyermek születéséből vagy örökbe fogadásából eredő költségekhez való hozzájárulás szerepét, másrészt pedig a szülés támogatását célzó premizáló funkciót, mivel e szerepek egyike az e rendelkezésben meghatározott szociális biztonsági ággal kapcsolatos (lásd ebben az értelemben: 1992. július 16-iHughes ítélet, C-78/91, EU:C:1992:331, 19. és 20. pont; 2001. március 15-iOffermanns ítélet, C-85/99, EU:C:2001:166, 45. pont).

61 Ami az anyasági támogatást illeti, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott és a jelen ítélet 17. pontjában ismertetett információkból kitűnik, hogy az az Olaszországban lakóhellyel rendelkező, az Olasz Köztársaság vagy valamely más tagállam állampolgárságával rendelkező, vagy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező nőknek jár minden újszülött, örökbe fogadott vagy örökbefogadás céljából befogadott gyermek után, feltéve hogy nem részesül alkalmazotti vagy önálló vállalkozói jogviszony, illetve szabadfoglalkozás folytatása esetén járó anyasági juttatásban, továbbá azzal a feltétellel, hogy az anya háztartásának erőforrásai nem haladnak meg egy bizonyos összeget.

62 Úgy tűnik tehát, hogy egyrészt az anyasági támogatás automatikusan, az érintett személyes szükségleteinek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül jár azoknak az anyáknak, akik megfelelnek bizonyos, jogszabályban meghatározott objektív kritériumoknak. Konkrétabban, az anyasági támogatást - a munkaviszony vagy a szabadfoglalkozás gyakorlása esetén járó anyasági juttatás hiányán túl - az anya háztartása erőforrásainak figyelembevételével nyújtják vagy tagadják meg, egy objektív és jogszabályban meghatározott feltétel, mégpedig a gazdasági helyzet mutatója alapján, anélkül hogy az illetékes hatóság figyelembe vehetne egyéb személyes körülményeket. Másrészt az a 883/2004 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti szociális biztonsági ággal kapcsolatos.

63 Ebből következik, hogy a szülési támogatás és az anyasági támogatás azon szociális biztonsági ágak hatálya alá tartozik, amelyek tekintetében a 2011/98 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárok az ezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt egyenlő bánásmódhoz való joggal rendelkeznek.

64 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy - amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutat - az Olasz Köztársaság nem élt a tagállamok számára biztosított azon lehetőséggel, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében korlátozzák az egyenlő bánásmódot.

65 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy nem áll összhangban a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjával az a nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti harmadik országbeli állampolgárokat kizárja a szülési támogatásra és anyasági támogatásra való jogosultságból.

66 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/98 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárokat kizárja az e szabályozásban előírt szülési támogatásra és anyasági támogatásra való jogosultságból.

A költségekről

67 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

A harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett harmadik országbeli állampolgárokat kizárja az e szabályozásban előírt szülési támogatásra és anyasági támogatásra való jogosultságból.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.