A Kúria Bfv.393/2013/16. számú precedensképes határozata közokirat-hamisítás bűntette tárgyában. Bírók: Csák Zsolt, Mészár Róza, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Hatályában fenntartás társadalomra veszélyességben való tévedés okán hozott felmentő ítéletnek.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Járásbíróság B.950/2009/73., Székesfehérvári Törvényszék Bf.18/2012/10., *Kúria Bfv.393/2013/16.* (BH 2014.1.1)

***********

KÚRIA

Bfv.I.393/2013/16. szám

A Kúria a Budapesten, a 2013. év szeptember hó 17. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A közokirat-hamisítás bűntette miatt vádlott neve ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fejér Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Székesfehérvári Városi Bíróság 14.B.950/2009/73. számú ítéletét, valamint a Székesfehérvári Törvényszék 1.Bf.18/2012/10. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

A Székesfehérvári Városi Bíróság a 14.B.950/2009/73. számú, 2011. szeptember 14. napján kelt ítéletével vádlott neve terheltet az 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól felmentette.

A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljáró Székesfehérvári Törvényszék a 2012. szeptember 11. napján kelt 1.Bf.18/2012/10. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt elhatározta, hogy S. területén lakóházat építtet, és annak elkészültéig házat bérel magának. Elhatározásának megfelelően a K. u. alatti lakóházat a 2008. július 1. napján kelt szerződéssel határozatlan időre bérbe is vette, azt tervezve, hogy a bérelt házat is felújíttatja.

A szerződés megkötését követő napon, július 2-án ügyvédje kíséretében bement a polgármesteri hivatalba, hogy az általa bérelt ingatlant lakóhelyéül bejelentse. Az angolul folyó beszélgetésnél jelen volt a polgármester és a jegyző, és miután a terhelt nem beszéli jól a magyar nyelvet, a terhelt ügyvédje tolmácsolt. Szándékának közlése után a jegyző átkísérte az ügy intézése érdekében az igazgatási előadóhoz. A lakcím bejelentésére szolgáló nyomtatványt a terhelt adataival a jogi végzettségű igazgatási előadó töltötte ki, és azt a terhelt aláírta; a nyomtatvány szövegét a terhelt számára nem fordították le.

A terheltet arra, hogy bejelentkezése akkor jogszerű, ha az adott lakcímen életvitelszerűen él, senki nem oktatta ki. A terhelt abban a hiszemben írta alá a lakcím bejelentésére szolgáló nyomtatványt, hogy a bejelentkezésnek a tényleges beköltözés nem feltétele.

Ezen okirat alapján a közhitelű nyilvántartásba a terhelt lakcímeként a S. ingatlant 2006. július 2. napján bejegyezték, és július 12. napján ezzel a címmel lakcímet igazoló hatósági bizonyítványt állítottak ki a számára.

A kettős állampolgárságú terhelt a tervezett építkezés, illetve felújítás megkezdése előtt - 2008. szeptemberében - édesapja betegsége miatt I-be utazott, és onnan csak 2009. tavaszán tért vissza. Ezután úgy döntött, hogy az építkezés helyett csak a bérelt ingatlanon végeztet jelentősebb felújítást, ezért az ingatlant annak tulajdonosától megvásárolta 2009. április 23. napján.

A terhelt ebben az ingatlanban soha nem lakott, oda nem költözött be, ott egyetlen éjszakát nem töltött.

A jogi indokolásban emellett azt is rögzítette a városi bíróság, hogy a terhelt - aki meg nem cáfolt előadása szerint a bérelt ingatlanba be akart költözni - abban a téves feltevésben követte el a cselekményt, hogy a lakcímbejelentésről szóló törvény szerint nincs akadálya a bejelentkezésnek a tényleges beköltözés előtt (elsőfokú ítélet 7. oldal hetedik bekezdése, 10. oldal utolsó - 11. oldal első bekezdése).

Az irányadó bírói gyakorlat szerint a tényállás részét képezik az ítélet más részében rögzített tények is; így a tényálláshoz tartozóak ezek az ítélet jogi indokolásában rögzített tények is.

A jogerős bírósági határozatok ellen a Fejér Megyei Főügyészség a Be. 416.§ (1) bekezdés a) pontjára alapozva felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

A főügyészég indítványát azzal indokolta, hogy önmagában a lakcímbejelentéssel kapcsolatos jogszabályok ismeretének hiánya - miután megismerésük a terheltnek is módjában állt volna - nem zárta ki a büntetőjogi felelősséget, és a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a téves jogi tájékoztatás is csak akkor alapozta volna meg a büntethetőséget kizáró okot, ha az az adott kérdésben illetékes szervtől vagy személytől származott volna. Az irányadó tényállás szerint ugyan a polgármester, a jegyző és az ügyintéző nem oktatta ki a terheltet a lakcím bejegyeztetésének feltételeiről, azonban álláspontja szerint ilyen kötelezettségük nem is volt; így a téves kioktatás vagy a kioktatás elmaradása nem szolgálhatott alapul a tévedés megállapításához, ahogy az sem, hogy a terheltnek az általa megbízott ügyvéd téves felvilágosítást adott, mivel a kioktatás tekintetében ő sem tekinthető illetékesnek.

Emellett arra utalt, hogy ugyan a keretdiszpozíciók esetében az azokat kitöltő jogszabályi rendelkezések ismeretének hiánya vagy a tartalmukban való tévedés megalapozhatja a társadalmi veszélyességben való tévedést, azonban a vád tárgyává tett bűncselekmény - a közokirat-hamisítás bűntette - nem keretdiszpozíció.

Emellett az indítvány szerint a terhelt tisztában volt azzal, hogy az ingatlan, amibe bejelentkezett, a felújításig lakás céljára nem alkalmas, így azzal is, hogy valótlan tényt állít; a valótlan tényállítás pedig erkölcsileg egyértelműen és általánosan elítélendő magatartás, és ennek a terhelt is tudatában volt. Így megítélése szerint az eljárt bíróságok anyagi jogszabály téves értelmezésével jutottak arra a következtetésre, hogy a terhelt tévedett a cselekménye társadalmi veszélyességében, és erre a tévedésre alapos oka volt; ezért törvénysértően került sor felmentésére.

Erre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokon eljárt törvényszéket új eljárásra.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, s azzal egyezően a másodfokú határozat hatályon kívül helyezésére és a törvényszék új eljárásra utasítására tett indítványt (BF.788/2013.).

A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen ezt kiegészítve arra is utalt, hogy álláspontja szerint a felvilágosítás az adott ügyben az igazgatási ügyintéző feladata lett volna, aki azonban semmilyen felvilágosítást nem adott a terheltnek, a polgármester pedig - aki a tanúként tett vallomása szerint adott ilyen tájékoztatást - nem volt ügyintéző; így nem volt olyan személy, aki a téves felvilágosítással jogilag releváns módon ejtette tévedésbe a terheltet.

A nyilvános ülésen a terhelt védője a felülvizsgálati indítvány elutasítását kérte, utalva az elsőfokú ítélet 7. oldalának alulról a harmadik bekezdésében rögzített azon megállapításra, amely szerint nem cáfolta semmi a terhelt azon előadását, amely szerint neki szándékában állt beköltözni a bérelt házba és a szükséges felújítás után ott életvitelszerűen akart élni.