A Kúria Pfv.21771/2013/5. számú precedensképes határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §] Bírók: Kollár Márta, Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A szerződés teljesítése iránti követelés érvényesítésére nyitóváll határidő nyugszik, amíg a fél által szerződéssel elidegenített vagyontárgy tulajdonjoga visszaszerzése iránt indított per folyamatban van és a fél bízhat annak eredményességében.

Kapcsolódó határozatok:

Kúria P.20382/2012., Zalaegerszegi Törvényszék P.20382/2012/4., Pécsi Ítélőtábla Pf.20706/2012/3., *Kúria Pfv.21771/2013/5.* (BH 2015.3.64)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.VI.21.771/2013/5.szám

A Kúria a dr. Pusztai Ildikó ügyvéd által képviselt I. r. és II. r. felpereseknek a hozzátartozó által képviselt alperes ellen szerződés semmisségének a megállapítása iránt a Bíróságon 5.P.20.382/2012. szám alatt folyamatban volt és az Ítélőtábla Pf.IV.20.706/2012/3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes 2000. május 10-én a II. r. felperesnek, vállalkozása beindításához - négy hónapra - 14.000.000 forint kölcsönt adott havi 1.400.000 forint kamatra. A visszafizetés biztosítására a felperesek 2000. május 10-én visszavásárlási joguk, 2000. május 12-én pedig vételi joguk fenntartásával eladták a /66 hrsz. alatti ingatlanukat 18.200.000 forint vételáron az alperesnek. A kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg a felperesek kifizették az első havi kamatot és megállapodtak abban, hogy a kölcsönből 3.425.543 forintot az ingatlan tehermentesítésére fordítanak. A felperesek 2000. július 19-én és augusztus 10-én két alkalommal 1.400.000 forintot fizettek az alperesnek a kamatra, de a kölcsönt nem tudták visszafizetni.

A peres felek ezt követően még több adásvételi szerződést is készítettek, végül a 2001. február 17-én kelt szerződésükben a vételárat 24.000.000 forintban határozták meg azzal, hogy annak átvételét a felperesek elismerték és hozzájárultak az alperes tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez. Az előző szerződésekhez hasonlóan ez a szerződés is ügyvédi letétbe került, de mivel a felperesek az újabb határidő leteltéig, 2001. március 14-ig sem fizették vissza a tartozásukat, a letétkezelő az okiratot kiadta és annak alapján az alperes tulajdonjogát bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperesek 2001. augusztusában keresetet terjesztettek elő az alperes ellen, amelyben kérték az adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását. 2006. április 25. napján a kereset jogerős ítélettel elutasításra került.

A felperesek az ügyben meghozott részítéletet követően keresetükben kérték a kölcsön és az adásvételi szerződés jóerkölcsbe és jogszabályba ütköző volta miatti semmisségének a megállapítását. Előadták továbbá, hogy az alperes - figyelembe véve a felperesek által visszafizetett összeget - a vételárból csak 8.761.423 forintot teljesített, így 15.238.577 forint hátralék terheli. Kérték ezért másodlagosan ennek az összegnek és a 2001. február 17-től járó késedelmi kamatának a megfizetésére kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperesek a kölcsön felvételekor nem voltak kényszerhelyzetben, a szerződés megkötésére komoly mérlegelést követően, üzleti haszonszerzés érdekében került sor. Tény, hogy az alperest is haszonszerzés motiválta, de a kölcsön nagy kockázatú volt és a jelentős összeget az alperes rövid futamidőre biztosította, ami okot adott az ilyen mértékű kamat kikötésére. Nem látott ezért alapot az elsőfokú bíróság a kamat mérséklésére sem.

A kölcsön nyújtása - ügyleti kamat kikötése mellett - önmagában nem ütközik a jóerkölcsbe, és ezt a felperesek az eljárás során egyéb módon sem tudták bizonyítani. Nem volt megállapítható a szerződés jogszabályba ütköző volta sem, mert az alperes magatartása nem érte el azt a szintet, hogy az jogosulatlan pénzügyi tevékenységnek minősült volna.

A szerződés teljesítése iránti kereset az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem évült el, mert amíg a korábbi érvénytelenségi keresetet el nem bírálták, az elévülési idő nyugodott. Ezen túlmenően azonban a büntető feljelentés - amelyben polgári jogi igényt is érvényesítettek a felperesek - az elévülési időt megszakította.