BH 1999.8.366 Tartási szerződéssel kapcsolatban állított érvénytelenségi okok vizsgálatánál irányadó körülmények [Ptk. 17. §, 18. §, 200. § (2) bek., 201. §, 202. §, 586. § (1) és (2) bek., 658. § (1) bek., 1991. évi XLI. tv. 117. § (3) bek., Ptké. 38. § (3) bek., Pp. 206. §].

A felperes néhai H. J.-né eltartottnak a testvére, a törvényes öröklés rendje szerinti örököse, az alperesek az eltartott szomszédai voltak. Az eltartott J.-n a felperes pedig B.-n élt, a felperes évente két-három alkalommal látogatta meg testvérét.

Az eltartott havi 14.000 forint nyugdíjjal rendelkezett, 1994 őszéig önmagáról gondoskodott, tartásra és gondozásra nem szorult. 1994. október 14-én tüdőgyulladást kapott, melyből felgyógyult, majd október 28-án érsebészeti problémával került kórházba, ahol 1994. november 13-ig állott kezelés alatt. Ezt követően már ágyban fekvő beteg volt, ügyeit a részére már korábban is segítséget nyújtó alperesek intézték, a II. rendű alperes várta haza a kórházból, majd az alperesek gondozták, ápolták és teljes körű ellátást nyújtottak a részére.

1994. november elején az eltartott az alperesekkel tartási szerződést kívánt kötni. A helyi polgármesteri hivatal tanácsára a tartási szerződés elkészítése érdekében őt dr. K. K. ügyvéd a titkárnőjével felkereste, az eltartottal elbeszélgetett, ennek alapján meggyőződött arról, hogy az eltartott szellemi állapota megfelelő. Kioktatta őt a tartási szerződés lényegéről, majd a szerződés írásba foglalása után észlelte, hogy az eltartott aláírása olvashatatlan, ezért annak elkészítését nem vállalta, közölte, hogy a szerződés elkészítéséhez közjegyző közreműködése szükséges.

1994. november 14-én dr. B. G. közjegyző kereste fel az eltartottat a lakásán, aki szintén azt állapította meg, hogy az eltartott tudata tiszta, de látásromlása miatt nevének aláírására és olvasására képtelen, ezért a tartási szerződést írásba foglalása után az eltartott előtt felolvasta, majd az eltartott kinyilvánított egyetértése után azt két tanú jelenlétében aláírta.

A tartási szerződés tartalma szerint az alperesek vállalták, hogy az eltartottat élete végéig élelmezik, ápolják, gyógykezeltetik, ruházatát és lakását tisztán tartják, végül illően eltemettetik. Ezzel szemben az eltartott rájuk ruházta a tulajdonában álló házas ingatlant, mezőgazdasági ingatlanát, értékpapírjait és ingóságait.

1994. december 28-án az eltartott meghalt.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az eltartott és az alperesek között létrejött tartási szerződés a Ptk. 17. és 18. §-ai alapján, illetve a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése és 202. §-a alapján semmis. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az eltartott a szerződés megkötésekor cselekvőképes volt, ezt tanúként igazolták dr. K. K., dr. B. G., továbbá a szerződéskötéskor jelen volt J. A.-né, aki a közjegyző titkárnője volt, valamint dr. K. K., az eltartott háziorvosa, de ezt a következtetést lehetett levonni a felperes fiának: J. I.-nek a tanúvallomásából is.

A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésében írt semmisségi okkal kapcsolatban a bíróság kifejtette, hogy a szerződés nem ütközött a jó erkölcsbe, mert a felperes levelei már a korábbi évekre visszamenően is bizonyították az alpereseknek az eltartotthoz fűződő jó viszonyát és az általuk nyújtott segítséget, továbbá az orvos szakértői vélemény sem tartalmaz olyan megállapítást, hogy az alperesek a szerződés megkötésének időpontjában az eltartott közeli halálának bekövetkeztére számíthattak volna. Alaptalannak ítélte a felperesnek a Ptk. 202. §-ában foglalt uzsorás szerződésre való hivatkozását is, figyelemmel arra, hogy a tartási szerződés ún. "szerencse jellegű" szerződés, melyben a szolgáltatások egyenértékűsége, az arányosság kérdése a szerződés érvényességét nem befolyásolja. Végül alaptalannak minősítette a felperesnek azt a kereseti kérelmét is, hogy a szerződés megkötése a kötelező alakiság megsértésével történt, mert a Ptké. 38. §-ának (3) bekezdése szerint a közokirat minden más alapszerűséget pótol, így a tartási szerződés közokiratba foglalása a szerződés érvényességéhez szükséges alakisághoz képest többletgaranciát tartalmaz. Ezzel kapcsolatban arra is rámutatott, hogy az eltartott szerződési akaratát a közjegyző nem befolyásolta, hiszen a tartási szerződés megkötésére irányuló szándékát az eltartott már korábban, ügyvéd előtt is egyértelműen kifejezésre juttatta.