A Kúria Bfv.1303/2014/6. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 325. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

A tartással elkövetett lőszerrel visszaélés bűntette megvalósul, ha a terhelt házbontás közben világháborús eredetű lőszereket talál, azonban ezt sem a rendőrségnek, sem más hatóságnak nem jelenti, és azokat a rendőrség a nála más bűncselekmény miatt tartott házkutatás során foglalja le.

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság Fk.540/2011/86., Szombathelyi Törvényszék Fkf.72/2013/32., *Kúria Bfv.1303/2014/6.* (BH 2015.11.299), Kúria Bfv.1957/2015/8., Kúria Bfv.1957/2016. (BH 2016.9.237), 3071/2020. (III. 9.) AB végzés, 3173/2021. (IV. 30.) AB végzés

***********

KÚRIA

Bfv.I.1303/2014/6. szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 10. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a IV. rendű terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság 3.Fk.540/2011/86. számú, valamint a Szombathelyi Törvényszék 6.Fkf.72/2013/32. számú ítéletét IV. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A IV. rendű terheltet a Szombathelyi Városi Bíróság a 2012. december 5. napján kihirdetett 3.Fk.540/2011/86. számú ítéletével bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c), valamint d) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés c), valamint d) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül négy évi börtönre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Zalaegerszegi Városi Bíróság B.160/2009/17. számú ítéletével kiszabott nyolc hónapi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igények elbírálásáról, az ezekhez kapcsolódó illetékfizetési kötelezettségről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A védelmi fellebbezés alapján eljárt Szombathelyi Törvényszék a 2013. október 29. napján meghozott 6.Fkf.72/2013/32. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy cselekményeit a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc) és bd) pontjaira figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettének, a Btk. 325. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő lőszerrel visszaélés bűntettének, valamint a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés bc), valamint bd) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette, ezért őt halmazati büntetésül három évi szabadságvesztésre, és mellékbüntetésül négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Pontosította az elsőfokú bíróság által megítélt polgári jogi igény és a megállapított illeték összegét, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a IV. rendű terhelt terjesztett elő jogszabályi megjelölés nélkül felülvizsgálati indítványt.

Indokai szerint a terhére rótt lőszerrel visszaélés bűntettét nem követte el, az e bűncselekmény miatti elítélésére érdemi bizonyítékok hiányában került sor, mivel azokat épületbontás során egy kéményben találta, azok régi, használt állapotú, veszélytelen lőszerek voltak, amikkel nem akart visszaélni, fegyverrel soha nem rendelkezett, a lőszereket le akarta adni a rendőrségen. Munkája, az ünnepnap és a rendőrségtől való távolság miatt nem tudta a lőszereket a megtalálást követően nyomban leadni, de a szándéka egyértelműen erre irányult, ám időközben vele szemben rendőri intézkedés történt és a lőszerek egy részét maga adta át a házkutatást foganatosító rendőröknek.

Álláspontja szerint egyik bíróság sem tett eleget indokolási kötelezettségének akkor, amikor e bűncselekményben a bűnösségét a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével megállapították. Véleménye szerint az e körben felajánlott bizonyítás elutasítása miatt, továbbá védekezése elvetése miatt a törvényszék törvényt sértett.

Hivatkozott arra, hogy korábban is talált már lőszert, amit bejelentett a hatóságnak, most miért járt volna el másképp.

Kifogásolta a társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítését is, mert álláspontja szerint a bizonyítékok alapján a felelősségét legfeljebb kísérletként lehetne értékelni. Hivatkozott arra, hogy e körben a sértett előadása aggályos, mivel elkövető társai vallomása szerint is az ingatlanban értékes dolgot, pénzt nem találtak.

Sérelmezte továbbá a tippadó szerep neki tulajdonítását is, mert álláspontja szerint nem ő volt közeli viszonyban a sértettel, hanem más személy és neki lehettek olyan információi, amelyek a bűncselekmény elhatározásához vezettek. Véleménye szerint az eljárt bíróságok a bűnösségét e bűncselekmény esetében is megfelelő indokolás nélkül állapították meg.

Aggályosnak tartotta ezen kívül a másik lopási cselekmény tekintetében az elkövetési érték megállapítását is, e bűncselekmény tekintetében a sértettek szavahihetősége megkérdőjelezhető, ezért véleménye szerint az eljárt bíróságok e bűncselekmény kapcsán is megfelelő bizonyítékok és indokok nélkül állapították meg a bűnösségét.

A terhelt a felülvizsgálati indítványát a későbbiekben írásban kiegészítette.

Ebben kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta, mert álláspontja szerint a 2013. július 1. napjától hatályos Btk. a terhére megállapított bűncselekmények kapcsán nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket.

A lőszerrel visszaélés tekintetében korábbi érveit kiegészítette azzal, miszerint nincs olyan jogszabályi előírás a lőszert találó részére, amely azonnali bejelentési kötelezettségről rendelkezne, ezért az eljárt bíróságok törvénysértően rótták a terhére a nem létező bejelentési, leadási kötelezettséget. Megismételte, hogy szándéka nem terjedt ki a lőszerek tartására és álláspontja szerint ennek ellenkezőjét kétséget kizáróan nem bizonyították az eljárás során. Vitatta azt is, hogy a tartás, mint elkövetési magatartás megvalósult, e körben arra hivatkozott, hogy a tartás polgári jogi értelemben birtoklásnak minősül, és polgári jogi értelemben az a személy tekinthető a dolog birtokosának, aki azt hatalmába keríti és viszonylag tartósan hatalmában tartja. Ez pedig esetében az alatt az öt nap alatt, amíg a lőszerek nála voltak, nem valósult meg. Álláspontja szerint cselekménye társadalomra veszélyességének szintje nem érte el a bűncselekmény megállapításához szükséges mértéket, tőle a megfelelő jogszabályok ismerete egyébként sem volt elvárható.