BH 2015.11.299 A falba rejtett lőszereknek az épületfelújítás során az épület birtokosa részéről történt megtalálása esetén a hatósági bejelentésének elmulasztása alapot ad a tartással elkövetett lőszerrel visszaélés bűntettének megállapítására, ha a lőszereket a megtalálásukat követő ötödik napon házkutatás alkalmával csak a nyomozó hatóság fedezi fel [Btk. 325. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

Pertörténet:

Szombathelyi Járásbíróság Fk.540/2011/86., Szombathelyi Törvényszék Fkf.72/2013/32., Kúria Bfv.1303/2014/6. (*BH 2015.11.299*), Kúria Bfv.1957/2015/8., Kúria Bfv.1957/2016. (BH 2016.9.237), 3071/2020. (III. 9.) AB végzés, 3173/2021. (IV. 30.) AB végzés

***********

[1] A városi bíróság a 2012. december 5. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c), valamint d) pontjára figyelemmel a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettében, az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdésének a) pontjába ütköző lőszerrel visszaélés bűntettében és az 1978. évi IV. törvény 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés c), valamint d) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségében, ezért őt halmazati büntetésül négyévi börtönre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a Z. Városi Bíróság korábbi ítéletével kiszabott nyolc hónapi börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a járulékos kérdésekről.

[2] A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2013. október 29. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. r. terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy cselekményeit a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc) és bd) alpontjaira figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett lopás bűntettének, a Btk. 325. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő lőszerrel visszaélés bűntettének, valamint a Btk. 370. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont bc), valamint bd) alpontja szerint minősülő társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette, ezért őt halmazati büntetésül háromévi szabadságvesztésre, és mellékbüntetésül négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés büntetést börtönben rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő nap. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét e terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentés, ezáltal a büntetésének enyhítése érdekében.

[4] Indokai szerint a terhére rótt ezt a bűntettet nem követte el, mivel a lőszereket épületbontás során egy kéményben találta, azok régi, használt állapotú, veszélytelen lőszerek voltak, amikkel nem akart visszaélni. Fegyverrel soha nem rendelkezett, a lőszereket le akarta adni a rendőrségen. Munkája, az ünnepnap és a rendőrségtől való távolság miatt nem tudta a lőszereket a megtalálást követően nyomban leadni, de a szándéka egyértelműen erre irányult, ám időközben vele szemben rendőri intézkedés történt és a lőszerek egy részét maga adta át a házkutatást foganatosító rendőröknek.

[5] Álláspontja szerint egyik bíróság sem tett eleget indokolási kötelezettségének akkor, amikor e bűncselekményben a bűnösségét a Be. 4. § (2) bekezdésének megsértésével megállapították. Véleménye szerint az e körben felajánlott bizonyítás elutasítása miatt, továbbá védekezése elvetése miatt a törvényszék törvényt sértett.

[6] Kifogásolta a társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítését is, mert álláspontja szerint a bizonyítékok alapján a felelősségét legfeljebb kísérletként lehetne értékelni. Hivatkozott arra, hogy e körben a sértett előadása aggályos, mivel elkövetőtársai vallomása szerint is az ingatlanban értékes dolgot, pénzt nem találtak.

[7] Aggályosnak tartotta ezenkívül a másik lopási cselekmény tekintetében az elkövetési érték megállapítását is. E bűncselekmény tekintetében a sértettek szavahihetősége megkérdőjelezhető, ezért véleménye szerint az eljárt bíróságok e bűncselekmény kapcsán is megfelelő bizonyítékok és indokok nélkül állapították meg a bűnösségét.

[8] A terhelt a felülvizsgálati indítványát a későbbiekben írásban kiegészítve azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem az elkövetéskor, hanem az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Álláspontja szerint a 2013. július 1. napjától hatályos Btk. a terhére megállapított bűncselekmények kapcsán nem tartalmaz kedvezőbb rendelkezéseket.

[9] A lőszerrel visszaélés tekintetében érvelt azzal is, hogy nincs olyan jogszabály, amely előírna a lőszert találó részére azonnali bejelentési kötelezettséget. Ezért az eljárt bíróságok törvénysértően rótták a terhére a nem létező bejelentési, leadási kötelezettséget. Vitatta azt is, hogy a tartás mint elkövetési magatartás megvalósult, e körben arra hivatkozott, hogy a tartás polgári jogi értelemben birtoklásnak minősül, és polgári jogi értelemben az a személy tekinthető a dolog birtokosának, aki azt hatalmába keríti és viszonylag tartósan hatalmában tartja. Ez pedig esetében az alatt az öt nap alatt, amíg a lőszerek nála voltak, nem valósult meg. Álláspontja szerint cselekménye társadalomra veszélyességének szintje sem érte el a bűncselekmény megállapításához szükséges mértéket, tőle a megfelelő jogszabályok ismerete egyébként sem volt elvárható.

[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a megállapított tényállás támadása körében a törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta (Fk.BF. 1542/2014.).

[11] Álláspontja szerint, bár a IV. r. terhelt az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, voltaképpen az eljárt bíróságok által megállapított tényállást támadta. Részletesen kifejtette az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos bírósági gyakorlat alapján, hogy a megtámadott határozatok miért nem szenvednek e hiányosságban.

[12] Tévesnek tartotta a felülvizsgálati indítvány érvelését a Btk. 2. §-ának téves alkalmazásával kapcsolatban is. Kifejtette, hogy e körben nem csupán a lőszerrel visszaélést, hanem a halmazatban elbírált további bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket is figyelembe kell venni az alkalmazandó jog megválasztásánál. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, miszerint az elbírálás idejére hatályba lépett új Btk. a terheltre nézve összességében kedvezőbb.

[13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[14] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben - az alábbiak szerint - alaptalan.

[15] A Kúria következetes gyakorlatának megfelelően a felülvizsgálati indítványt minden esetben tartalma alapján bírálja el, és nem csupán arra figyelemmel, hogy az indítványozó abban melyik, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási rendelkezést hívta fel. Így jár el a Kúria abban az esetben is, ha a felülvizsgálati indítvány előterjesztője nem jelöli meg az eljárási törvény azon rendelkezéseit, amelyek alapján a megtámadott határozatok felülvizsgálatát kezdeményezi. Jelen esetben megállapítható volt, hogy a IV. r. terhelt egyfelől tartalmilag a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozva, azt sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek a büntetőjogi felelőssége megállapításakor, másfelől azonban a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott büntető anyagi jogi törvénysértésre is hivatkozott.