A Kúria Mfv.10323/2012/7. számú precedensképes határozata munkabér (ELMARADT munkabér) tárgyában. Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

A határozat elvi tartalma:

Az 50 év feletti munkavállalók esetén sem lehet figyelmen kívül hagyni a garantált bérminimum megállapításakor a betöltött munkakörhöz szükséges végzettséget. 316/2006. Korm. rend. 4. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5904/2008/24., Fővárosi Törvényszék Mf.630662/2011/4., *Kúria Mfv.10323/2012/7.* (BH+ 2013.8.350)

***********

Mfv.I.10.323/2012/7.

A Kúria a dr. Hoffmann Lilla pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Cs. Kovács Zsuzsanna ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 29.M.5904/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.662/2011/4. számú rész-közbenső ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme folytán a 2013. április 17. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 49.Mf.630.662/2011/4. számú rész-közbenső ítéletének felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, azon rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva megállapította a felperes garantált bérminimumra való jogosultságát, hatályon kívül helyezi, és ebben a vonatkozásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.5904/2008/24. számú ítéletét helybenhagyja.

Egyebekben a rész-közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárásban 100 %-ban pervesztes felperes pártfogó ügyvédjének díját, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1998. augusztus 1-jétől állt házfelügyelőként munkaviszonyban az alperessel. A munkaköri feladatait a munkaszerződés tartalmazta, míg a munkabére a mindenkori minimálbér szerint alakult.

Az alperes 2008. október 27-én kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát 55 nap felmondási idővel 2008. december 22. napjával megszüntette. A felmondásról szóló okiratban akként rendelkezett, hogy a felperest a felmondási idő teljes időtartamára mentesíti a munkavégzési kötelezettség alól. Ezt követően az alperes a felmondási idő kezdő napját 2008. november 1-jében határozta meg, utolsó napját - és egyben a munkaviszony megszűnésének napját - 2008. december 25-ére módosította azon okból kifolyólag, hogy a felperes a rendes felmondásról szóló értesítést 2008. október 31-én vette kézhez.

A felperes a keresetében nem vitatva a rendes felmondás jogszerűségét, 2007. január 1-jétől 2008. november 30-áig terjedő időszakra az 50 év feletti munkavállalókra vonatkozó garantált bérminimum alkalmazását kérte figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint az alperes jogellenesen a 365/2005. (XII.25.) Korm. rendelet rendelkezéseit nem értékelte és a mindenkori minimálbérrel számolta el a megjelölt időszakra a munkabérét. Ezen túlmenően a garantált bérminimummal számolva a munkaviszony teljes fennállásának időtartamára ki nem adott 313 nap szabadság pénzbeli megváltását igényelte 1.159.720 forint összegben. Hivatkozása szerint az alperes ugyan teljes időre felmentette a felperest a munkavégzési kötelezettsége alól, azonban a munkakör átadás-átvételét az alperes nem biztosította, a felperesnek ezért a felmentési idő alatt is mindvégig munkát kellett végeznie, egészen 2009. január 15-éig. Erre az időszakra elmaradt munkabért igényelt, ugyancsak a garantált bérminimummal számolva 63.800 forint és járulékai összegben megjelölve követelését. A felperes a felmentési idő alatt is munkát végzett, ezért a felmentési időre járó átlagkereset megtérítését is igényelte. Elismerte, hogy az alperes a részére 3 havi végkielégítést megfizetett, azonban álláspontja szerint ezt sem a garantált bérminimum összegével számolta, ezért további 51.900 forintra tartott igényt.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 26.M.5904/2008/24. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 891.568 forintot szabadságmegváltás címén annak kamatával együtt. Egyebekben a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes 50 %-ban lett pervesztes, az alperes perrel felmerült költségét maga, a pártfogó ügyvédi díjat pedig az állam viseli. Kötelezte az alperest eljárási illeték megfizetésére is.

Az ítéletében utalt az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 141., 142. és 144. §-ában rögzítettekre.

Kifejtette, hogy a felperes egyetemi végzettséggel rendelkezik, amely tényt az alperes sem vitatott. A 316/2005. (XII.25.) Korm. rendelet rendelkezik a minden munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozó kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum összegéről, illetve ez utóbbi feltételeiről.

A jogszabály helyes értelmezése szerint a kötelező legkisebb munkabért, azaz a minimálbért minden munkaviszonyban minden munkavállaló és munkáltató vonatkozásában alkalmazni kell a törvény kogens rendelkezése értelmében. Ugyanakkor ezen általános szabályokon belül speciális szabály alkalmazandó azon munkakörök betöltésére, amelyekhez középfokú végzettség, vagy szakképzettség szükséges. Ennek megfelelően, amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik, a munkáltató döntésétől függ, hogy mely munkakör igényel középfokú végzettséget, illetőleg szakképzettséget. A garantált bérminimum alkalmazhatóságának feltétele, hogy a munkavállaló igazolható módon rendelkezzen azzal a végzettséggel, illetve szakképesítéssel, amelyet a jogszabály vagy a munkáltató megkíván, valamint a munkakör ellátásához is szükséges legyen az adott végzettség. A felperes által betöltött házfelügyelői munkakörre sem a jogszabály, sem az alperes nem határozott meg speciális végzettségi feltételt. A jogszabály helyes értelmezése szerint 50 év feletti munkavállaló esetében sem lehet figyelmen kívül hagyni a garantált bérminimum megállapításának említett feltételeit, a munkakör betöltéséhez megkívánt végzettséget, illetve szakképesítést, még ha gyakorlati időt nem is kell igazolniuk az ilyen korú munkavállalóknak. Tehát önmagában az 50. életév betöltése és a legalább középiskolai végzettség nem teszi jogosulttá a felperest a Korm. rendelet 4. § (3) bekezdése szerinti garantált bérminimum alkalmazására.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes részére az alperes szabadságmegváltást nem fizetett, ezért ennek kiegyenlítésére kötelezte a munkáltatót.

A 2008. december 26-ától 2009. január 15-éig terjedő időszakra vonatkozóan az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a 2008. december 15-én kötött takarítási szerződés értelmében az alperes 2008. december 26-ától a takarítási feladatok ellátásával a K. Bt-t bízta meg. Önmagában a takarítási és a fűtési munkálatok vonatkozásában becsatolt számlakivonatok nem bizonyítják, hogy a felperes munkaviszony keretében látta el 2009. január 15-éig a házban még felmerülő fűtési és takarítási tevékenységet. Azt pedig a felperes sem vitatta, hogy 2008. december 25-éig a felek egymással elszámoltak.