62010CO0272_INF[1]

A Bíróság (hatodik tanács) 2011. január 18-i végzése. Souzana Berkizi-Nikolakaki kontra Anotato Symvoulio epilogis prosopikou (ASEP) és Aristoteleio Panepistimio Thessalonikis. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Dioikitiko Efeteio Thessalonikis - Görögország. Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a - Szociálpolitika - Az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése - 1999/70/EK irányelv - A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 8. szakasza - Határozott idejű munkaszerződések a közszektorban - Egymást követő szerződések - Visszaélés - Szankciók - A munkaszerződés határozatlan idejűvé alakítása - Eljárási részletszabályok - Jogvesztő határidő - Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve - A munkavállalók védelme általános szintjének a csökkenése. C-272/10. sz. ügy

A Bíróság (hatodik tanács) 2011. január 18-i végzése – Berkizi-Nikolakaki kontra Anotato Symvoulio epilogis prosopikou és Aristoteleio Panepistimio Thessalonikis

(C-272/10. sz. ügy)

„Az eljárási szabályzat 104. cikkének 3. §-a – Szociálpolitika – Az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdése – 1999/70/EK irányelv – A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 8. szakasza – Határozott idejű munkaszerződések a közszektorban – Egymást követő szerződések – Visszaélés – Szankciók – A munkaszerződés határozatlan idejűvé alakítása – Eljárási részletszabályok – Jogvesztő határidő – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – A munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintjének a csökkentése”

1. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű igénybevételének megakadályozását célzó intézkedések (EUMSZ 155. cikk, (2) bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv, melléklet) (vö. 32–33., 37–38., 44–45., 48–49., 51–61. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – A munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintje csökkentésének tilalma az említett megállapodás hatálya alá tartozó területen (1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 8. szakasz, 3. pont) (vö. 69., 74., 76–77. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

Tárgy

Rendelkező rész

1)         Az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdését, valamint az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló, 1999. március 18-án kötött keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a határozott idejű szerződéssel a közszektorban alkalmazott munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket előíró 164/2004. sz. elnöki rendelet 11. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy a munkavállaló arra irányuló kérelmét, hogy az – esetlegesen visszaélésszerűnek tekinthető – egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseit határozatlan idejű munkaszerződéssé alakítsák, a hatáskörrel rendelkező hatóságnál az említett rendelet hatálybalépésétől számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni, azzal a feltétellel, hogy e határidő – amit a nemzeti bíróságnak kell ellenőriznie – nem kevésbé kedvező, mint a hasonló nemzeti munkajogi kérelmekre előírt határidők, és nem teszi lehetetlenné vagy nem nehezíti túlzott mértékben az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását.

2)         A határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint a 164/2004. sz. elnöki rendelet 11. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy a munkavállaló arra irányuló kérelmét, hogy az – esetlegesen visszaélésszerűnek tekinthető – egymást követő, határozott idejű munkaszerződéseit határozatlan idejű munkaszerződéssé alakítsák, a hatáskörrel rendelkező hatóságnál az említett rendelet hatálybalépésétől számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjeszteni, míg az ezen időpontot megelőző, hasonló nemzeti jogszabályok által előírt megfelelő határidők meghosszabbíthatók voltak, amennyiben e szabályozás nem érinti a határozott idejű szerződés alapján alkalmazott munkavállalóknak nyújtott védelem általános szintjét.