A Kúria Bfv.180/2014/5. számú precedensképes határozata foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 171. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 420. §, 423. §, 424. §, 426. §] Bírók: Krecsik Eldoróda, Molnár Gábor Miklós, Nánási Illés

A határozat elvi tartalma:

A terhelt megvalósítja a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét azzal, hogy nem méri fel a szabálytalan árok építésével kapcsolatos veszélyeket, a méretezett dúcolás elengedhetetlen szükségességét, ehelyett a mellé segítségül beosztott sértettel méretezetlen dúcolást alakít ki, amit az árok elhagyása előtt már le is bontanak és a gondatlansága miatt kialakult veszélyhelyzet folytán egy személy halálával járó baleset ténylegesen bekövetkezését idézi elő. Mulasztása és a súlyos (halálos) eredmény bekövetkezése között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság B.776/2005/57., Budapest Környéki Törvényszék Bf.668/2011/8., *Kúria Bfv.180/2014/5.* (BH 2015.4.94)

***********

KÚRIA

Bfv.II.180/2014/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2014.év június hó 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budakörnyéki Bíróság 16.B.776/2005/57. számú ítéletét, illetőleg a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf.668/2011/8. számú végzését II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Budakörnyéki Bíróság a 2011. július 4. napján meghozott és kihirdetett 16.B.776/2005/57. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [1978. évi IV. törvény - korábbi Btk. - 171. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja]. Ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét 500 forintban állapította meg. Az így kiszabott összesen 150.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett a meg nem fizetett összeg szabadságvesztésre átváltoztatásáról.

Kötelezte II. rendű terheltet az I. rendű terhelttel egyetemlegesen a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

A II. rendű terhelt és védőjének felmentés érdekében bejelentett fellebbezése alapján másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 2012. január 31. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 2.Bf.668/2011/8. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a BT (székhelye: ) beltagja, egyben vezetője I. rendű terhelt felesége, alkalmazottja pedig I. rendű terhelt, aki magasépítési üzemmérnök végzettséggel rendelkezik.

A fenti cég fő tevékenységi körébe tartozik az építőanyag kereskedelem, valamint építkezések generál-kivitelezése, mely utóbbi tevékenységét részben saját munkavállalókkal, részben alvállalkozókkal bonyolították le. A cég alkalmazottja volt 2003. évben a sértett, aki jellemzően segédmunkás munkakörben látta el a cég vezetője, illetve az I. rendű terhelt által kiadott munkát.

A cég több alvállalkozót foglalkoztatott, így II. rendű terheltet is, aki egyéni vállalkozóként - rendszerint a saját embereivel, segédmunkásaival - víz-, gáz-, és fűtésszerelési munkákat végzett el.

A Bt. 2002. évben generál kivitelezési szerződést kötött B F-cel a családi ház felépítésére, mely szerződést a vállalkozó részéről I. rendű terhelt, mint kivitelező írta alá. Az ingatlan földterületének talajszerkezete löszös, folyó homok volt. A ház építése során I. rendű terhelt koordinálta az építkezést és vezette az építési naplót. Az I. rendű terheltet 2002. szeptember 19. napján a Közigazgatási Hivatala Építésfelügyeleti Osztálya magasépítési szakterületre a Felelős Műszaki Vezetők Névjegyzékébe felvette.

A II. rendű terhelt alvállalkozói szerződés alapján épületgépészeti munkákat végzett a családi ház építkezésénél.

2003. április 16. napján a napi aktuális munkafeladat - többek között - az épület kültéri szennyvízhálózatának kiépítése volt. Az ehhez szükséges munkaárok kialakítását P I alvállalkozó végezte a fővállalkozóval történt megállapodás alapján. P I vállalkozó a munkáját a saját tulajdonában lévő Ford 655D típusú kotró, rakodó földi munkagépével végezte.

Az I. rendű terhelt a kiépítendő munkaárok nyomvonalát egy már korábban kiásott munkaárok további mélyítésében határozta meg P I számára. P I tájékoztatta I. rendű terheltet, hogy a meglévő munkaárok mélyítése csak úgy lehetséges, ha a meglévő árkot betemeti, a terepviszonyokra tekintettel egy vízszintes indító területet alakítanak ki és ezt követően tudja csak azonos nyomvonalon a szükséges mélységű árkot kialakítani. Az I. rendű terhelt jóváhagyta P I eme javaslatát.

P I a munkaárok kialakítását a földmunkagépéhez rendszeresített 60 cm széles markoló-kanállal végezte úgy, hogy ahol a talajviszonyok engedték, ott az árok szélességét a lehetőségek szerint bővítette. P I ennek során az általa kitermelt földet közvetlenül az árok szélére deponálta, melyet, az I. rendű terhelt is látott, azonban nem jelezte e szabálytalanság megszüntetését és abbahagyását P I számára.

Ezen a napon II. rendű terheltnek is volt teendője az építkezés során, azonban a saját segédmunkásai autójukkal lerobbantak, így nem tudtak eljutni az építkezésre. A II. rendű terhelt e tényről tájékoztatta telefonon I. rendű terheltet, egyben megkérdezte őt, hogy így is menjen-e ő dolgozni. Az I. rendű terhelt azt mondta II. rendű terheltnek, hogy igen, mivel határidőre kell dolgozniuk, és majd ő ad mellé embert a saját emberei helyett.

A II. rendű terhelt fentieket követően 9.00 órakor érkezett az építkezésre, ahol I. rendű terhelttel megbeszélték az aznapi teendőket. Ekkor - miközben P I már a munkaárok kialakításával volt elfoglalva - az I. rendű terhelt a Bt. alkalmazásában lévő sértett segédmunkást adta át segítségül II. rendű terheltnek azzal, hogy segítsen neki a csőfektetési munkában. Az I. rendű terhelt felhívta a figyelmet arra, hogy az árokba csak méretezett dúcolást (földfal megtámasztása) követően lehet lemenni és ott munkálatokat elvégezni. A dúcoláshoz szükséges anyagot a helyszínen megmutatta.

Az I. rendű terhelt a 3,5 m mély munkaárokban a sértett közreműködésével végzett egy szintmérést, majd megbeszélte P I-nal, hogy az árkot továbbra is 3,5 m mélyen ássa meg és a csőfektetési munkálatokat követően még aznap P I a munkaárkot vissza is temeti.

Fentieket követően I. rendű terhelt elhagyta az építkezés helyszínét.

A II. rendű terhelt és a mellé rendelt sértett - aki időnként (amikor II. rendű terheltnek nem kellett segítenie) az építkezésen dolgozó Bt. állományába tartozó és kőműves javítást végző munkatársainak habarcsot biztosított - a csőfektetéshez szükséges és egyéb előkészítő munkákat végeztek a ház mögött.