A Kúria Kfv.37020/2014/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 9. §, 10. §] Bírók: Kovács Ákos, Kovács András, Minya Krisztián

A határozat elvi tartalma:

Az ingyenesség, díjmentesség világos és egyértelmű jelentéstartalmat hordoz. A fogyasztótól nem várható el, hogy egy adott reklám tartalmában kételkedjen, annak valóságtartalmával ellentétes körülményeket keresse, kutassa.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30723/2012/7., Fővárosi Törvényszék Kf.650015/2013/4., *Kúria Kfv.37020/2014/5.* (BH 2015.3.87)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.020/2014/5.szám

A Kúria a Berke & Molnár Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek (...) ügyintéző által képviselt Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyfelügyeleti ügyben meghozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Kf.650.015/2013/4. sorszámú, 2013. szeptember 25. napján kelt ítéletével szemben a felperes részéről a 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Kf.650.015/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 800.000,-Ft (nyolcszázezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás:

A felperes lakásvásárlási célú jelzáloghitel (Otthon hitel) 2008. április 25. és október 30. között zajló kommunikációs kampányaiban "Igényeljen hitelt most induló banki költségek nélkül, 0 Ft folyósítási jutalék, 0 Ft értékbecslési díj, 0 Ft kezelési költség" reklámszöveggel népszerűsítette termékét. Ugyanakkor a fogyasztókat terhelte a lakáscélú hiteleknél a felperes által vezetett fedezeti számláról az ingatlan eladójának a számlájára történő átutalásának a díja.

Az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított, majd 2011. december 21. napján kelt 113/2010.VJ számú határozatában megállapította, hogy a felperes a 2008. szeptember 1-je előtti időszak vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartást tanúsított, az "Otthon hitelre" vonatkozó tárgy időszakban közzétett kereskedelmi kommunikációk, kampányon kívüli 2008. júniusi hírlevél, illetve felperesi bank saját honlapi tájékoztatása közzététele tekintetében, valamint 2008. szeptembert 1. napjával kezdődő időszak vonatkozásában a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (továbbiakban: Fttv.) Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló mellékletének 20. pontja (tov: Fttv. melléklet) megvalósításával az "Otthon hitelre" vonatkozó, - a saját banki honlapján közzétett tájékoztatások tekintetében. Ezért az alperes 8.000.000.-Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az indokai szerint megállapítható volt, hogy a kifogásolt közlések alkalmasak voltak a fogyasztói döntések befolyásolására, illetve a fogyasztók megtévesztésére. Megítélése szerint a kifogásolt kommunikáció a fogyasztók felé azt az üzenetet közvetíthette, hogy a felperes részére fizetendő egyszeri költségek elengedésével juthatnak hitelhez. A fogyasztók nem szükségszerűen ismerik valamennyi bank folyósítási gyakorlatát, a számításba jöhető díjtételek teljes körét. A kifogásolt kommunikáció a fogyasztókban az ellenszolgáltatás nélküliség látszatát kelthette, az induló banki költségek vonatkozásában a hitelhez való jutást illetően, és azt az üzenetet hordozta, hogy a felperes a hitelhez jutáshoz szükségszerűen felmerült banki költségeket nem fogja felszámítani. Az alperes határozatában hivatkozott a PSZÁF beszerzett álláspontjára. A bírság kiszabása körében az alperes figyelembe vette a jogsértés súlyát, a kifogásolt átutalási díjból származó bevételt enyhítő körülményként értékelte, az átutalási díj nem a kínált kedvezmény ellentételezése volt, továbbá, hogy a felperes a jogsértő üzleti kommunikációban csak egy jogsértő kampányt tartott, és ezt a honlapján népszerűsítette.

A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 3.K.30723/2012/7. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Tpvt. 8., 9. és 10. §-ai, illetve az Fttv. 3. § (3) - (4) bekezdései, 6. § (1) bekezdése, valamint az Fttv. mellékletének 20. pontja alapján megállapította, hogy a határozat részletesen tartalmazta az eljárás során vizsgált és a felperes által nem vitatott kommunikációkat, azt, hogy az adott közlések hol, milyen módon és formában jelentek meg. Az alperessel egyetértve az eljárt bíróság megállapította, hogy az induló banki költségek nélkül kifejezés az egzakt meghatározottság hiánya miatt a fogyasztók egy részében azt a képzetet kelthette, hogy a hitelhez ingyenesen, tehát költségek nélkül juthatnak hozzá. Kiemelte, hogy pontosan a felek közötti jogvita is azt jelzi, hogy az adott esetben a kifogásolt kommunikáció alkalmas lehetett a megtévesztésre.

Kifejtette, hogy a kommunikáció értékelése során figyelembe kell venni azt, hogy a fogyasztók egy része nem teljes körűen tájékozott a banki folyamatokat illetően. Kétségtelen, hogy általában a banki tranzakciók, pl. az átutalások díjfizetési kötelezettséggel járnak, de a fogyasztó erre vonatkozó tájékoztatás hiányában nem tudhatta, hogy az adott, konkrét hiteltermék esetében is kell-e ilyen díjat fizetni. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy nem menti a vállalkozást a felelősség alól az a körülmény, hogy a fogyasztó személyes utánjárással, vagy több más reklámhordozó felület tartalmát szintetizálva és összerakva, adott esetben végső soron hozzájutott, vagy hozzájuthatott a szükséges információhoz. Az ilyen jellegű információszerzés csak ésszerű mértékig hárítható át a fogyasztóra, önmagában nem igazolja a reklámok jogszerűségét, hogy a reklámozó utólag próbálja megmagyarázni a reklám üzenet tartalmát. A felperes okfejtése nem bizonyítja, hogy a fogyasztó az induló banki költségek fogalmát és tartalmát a felperessel egyezően értelmezték.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem volt elfogadható a felperes azon értelmezése, hogy ügyfeleinek tudomással kellett bírniuk arról, hogy egy banki tranzakció (a hitel összegnek a fedezeti számláról az eladó részére történő átutalás) szükségszerűen díjfizetéssel jár. Ennek az aktusnak a díja értelemszerűen az un. induló költségek közé tartozik, attól függetlenül, hogy általában valóban vélelmezhető annak ismerete, hogy a pénzügyi tranzakciók többnyire, de nem minden esetben költségekkel járnak. Ahogyan az alperes is helytállóan arra hivatkozott, hogy a hitelhez jutás folyamata a hitel végső felhasználójához, azaz az eladóhoz való eljutásig tart, így az "induló banki költségek nélkül" való meghatározás ezt is magában foglalja.