BH 2015.3.87 Az ingyenesség, díjmentesség világos és egyértelmű jelentéstartalmat hordoz. A fogyasztótól nem várható el, hogy egy adott reklám tartalmában kételkedjen, annak valóságtartalmával ellentétes körülményeket keresse, kutassa [1996. évi LVII. tv. 8. §, 9. §, 10. §; 2008. évi XLVII. tv. 3. §].

[1] A felperes lakásvásárlási célú jelzáloghitel (Otthon hitel) 2008. április 25. és október 30. között zajló kommunikációs kampányaiban "Igényeljen hitelt most induló banki költségek nélkül, 0 Ft folyósítási jutalék, 0 Ft értékbecslési díj, 0 Ft kezelési költség" reklámszöveggel népszerűsítette termékét. Ugyanakkor a fogyasztókat terhelte a lakáscélú hiteleknél a felperes által vezetett fedezeti számláról az ingatlan eladójának a számlájára történő átutalásának díja.

[2] Az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított, majd 2011. december 21. napján kelt határozatában megállapította, hogy a felperes a 2008. szeptember 1-je előtti időszak vonatkozásában a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-ának (2) bekezdés a) pontjába ütköző magatartást tanúsított, az "Otthon hitelre" vonatkozó tárgy időszakban közzétett kereskedelmi kommunikációk, kampányon kívüli 2008. júniusi hírlevél, illetve felperesi bank saját honlapi tájékoztatása közzététele tekintetében, valamint 2008. szeptember 1. napjával kezdődő időszak vonatkozásában a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.)

[3] A Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény mellékletének (a továbbiakban: Fttv. melléklet) 20. pontja megvalósításával az "Otthon hitelre" vonatkozó, - a saját banki honlapján közzétett tájékoztatások tekintetében. Ezért az alperes 8 000 000 Ft bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az indokai szerint megállapítható volt, hogy a kifogásolt közlések alkalmasak voltak a fogyasztói döntések befolyásolására, illetve a fogyasztók megtévesztésére. Megítélése szerint a kifogásolt kommunikáció a fogyasztók felé azt az üzenetet közvetíthette, hogy a felperes részére fizetendő egyszeri költségek elengedésével juthatnak hitelhez. A fogyasztók nem szükségszerűen ismerik valamennyi bank folyósítási gyakorlatát, a számításba jöhető díjtételek teljes körét. A kifogásolt kommunikáció a fogyasztókban az ellenszolgáltatás nélküliség látszatát kelthette, az induló banki költségek vonatkozásában a hitelhez való jutást illetően, és azt az üzenetet hordozta, hogy a felperes a hitelhez jutáshoz szükségszerűen felmerült banki költségeket nem fogja felszámítani. Az alperes határozatában hivatkozott a PSZÁF beszerzett álláspontjára. A bírság kiszabása körében az alperes figyelembe vette a jogsértés súlyát, a kifogásolt átutalási díjból származó bevételt enyhítő körülményként értékelte, az átutalási díj nem a kínált kedvezmény ellentételezése volt, továbbá, hogy a felperes a jogsértő üzleti kommunikációban csak egy jogsértő kampányt tartott, és ezt a honlapján népszerűsítette.

[4] A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Törvényszék ítéletében a felperes keresetét elutasította.

[5] A Tpvt. 8., 9. és 10. §-ai, illetve az Fttv. 3. § (3)-(4) bekezdései, 6. § (1) bekezdése, valamint az Fttv. mellékletének 20. pontja alapján megállapította, hogy a határozat részletesen tartalmazta az eljárás során vizsgált és a felperes által nem vitatott kommunikációkat, azt, hogy az adott közlések hol, milyen módon és formában jelentek meg. Az alperessel egyetértve az eljárt bíróság megállapította, hogy az induló banki költségek nélkül kifejezés az egzakt meghatározottság hiánya miatt a fogyasztók egy részében azt a képzetet kelthette, hogy a hitelhez ingyenesen, tehát költségek nélkül juthatnak hozzá. Kiemelte, hogy pontosan a felek közötti jogvita is azt jelzi, hogy az adott esetben a kifogásolt kommunikáció alkalmas lehetett a megtévesztésre.

[6] A fellebbezésre eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[7] A másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróságnak a Pp. 206. §-ban foglaltaknak megfelelő, a rendelkezésre álló per adatokból levont jogi következtetési minden tekintetben helytállóak és okszerűek. Így döntésével és indokolásával a másodfokú bíróság egyetértett. A bíróság kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében lényegében az elsőfokú eljárásban már előadottakat ismételte meg. Új tényt körülményt nem adott elő. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a jogsértés körében tett azon végkövetkeztetésével, hogy a felperes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata a sérelmezett kommunikációs anyagokkal - tájékoztatással - összefüggésben bizonyított.

[8] Az "Otthon hitelre" vonatkozóan megjelent reklám nem tartalmazta a fogyasztói tájékoztatás lényeges és sajátos elemeit, mert az igényeljen hitelt most igényelt banki költségek nélkül, 0 Ft folyósítási jutalék, 0 Ft értékbecslési díj, 0 Ft kezelési költség, arra utaltak, hogy a felperesnél igényelhető hitel segítségével a pénz megszerzése könnyen megoldhatóvá, ingyenesen elérhetővé válik. Nem osztotta a felperes azon érveit a másodfokú bíróság, hogy szűkítően behatárolásra kerültek a felszámításra nem kerülő költségek. A másodfokú bíróság megítélése szerint a kifogásolt közlés azt sugallta, hogy a felperes nem csak az általa 0 Ft-ként feltüntetett költségeket, hanem ezen felül minden további, a hitel nyújtásával felmerülő egyéb banki költség ingyenességét is üzenetként közvetítette a megtévesztett fogyasztók felé. A másodfokú bíróság az Fttv. 3. § (1) bekezdésében és a 3. § (2)-(4) bekezdésében, illetve a (4) bekezdésének kapcsán az Fttv. Mellékletének 20. pontjában foglaltakra hivatkozott, kiemelve, hogy tisztességtelen az áruk ingyenes, díjtalan, térítésmentes, vagy hasonló jelzőkkel való leírása a fogyasztónak, ha a kereskedelmi gyakorlatban való részvétellel és az áru birtokba vételével összefüggő elkerülhetetlen költségeken felül bármit is fizetnie kell. Kiemelte, hogy a reklámozás a fogyasztók döntését jelentősen befolyásoló tényező, hiszen az ügyfelek a figyelemfelkeltő hirdetések alapján szereznek tudomást a kedvező feltételű szolgáltatásról. Versenyjogilag nem tilos az akciók hirdetése, azonban követelmény, hogy a reklámok terjedelmi korláttól függetlenül pontos képet nyújtsanak a népszerűsíteni kívánt akció tartalmáról.

[9] Amennyiben a reklámozó tényközlésbe bocsátkozik, akkor a tájékoztatásnak a fogyasztói döntést megalapozó lényeges információkat valósághű módon kell tartalmaznia. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a reklámok címzettjei az átlagos fogyasztók, ezért alapvetően elvárható követelmény az őket érintő tájékoztatástól, hogy a szolgáltatás értelmezéséhez elengedhetetlen adatok közlése teljes körűen megtörténjen. Ezen követelménynek a vizsgált reklám nem felelt meg. E körben a másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes a Pp. 164. § szerint nem igazolta, nem tudta igazolni, hogy a reklámozás időpontjában az általa folytatott gyakorlat alkalmas volt arra, hogy a fogyasztók megtévesztése ne valósuljon meg.