ÍH 2023.135 A SÉRELEMDÍJ MÉRTÉKÉNEK MEGHATÁROZÁSA SORÁN IRÁNYADÓ SZEMPONTOK

A sérelemdíj meghatározása során a jogsértés súlyában azt kell értékelni, hogy a jogsértő milyen mértékben távolodott el a társadalom által elvárt, illetve tolerált magatartásformától. Amennyiben a károkozóként megjelölt személyek egyikének magatartása és a kár bekövetkezése között nincs okozati összefüggés, a többes károkozás szabályainak alkalmazása nem merülhet fel [Ptk. 2:52. § (3) bekezdés, 6:524. § (1) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás releváns része szerint az 1997. október 4. napján született felperes a 2015/2016. tanévben a III. rendű alperes tanulója volt, a tanév során annak kollégiumában lakott. A kollégium házirendje szerint a tanulók az úgynevezett "bennmaradós hétvégék" kivételével kizárólag hétközben tartózkodhattak a kollégium épületében, az főszabály szerint péntek 17 órától vasárnap 16 óráig zárva tartott. Ennek ellenére a tanulók személyre szóló elektronikus belépőkártyáikkal hétvégenként is bármikor beléphettek és bent tartózkodhattak a kollégium épületében. Ezt a gyakorlatot a kollégiumvezetés azzal a feltétellel engedte meg, hogy a tanulóknak minden esetben előre jelezniük kellett a hétvégi bennmaradási szándékukat. Mivel erre több alkalommal nem került sor, ezért a kollégiumvezetés a 2016. május 21. napján kelt határozatával megszüntette a hétvégi bent tartózkodás lehetőségét, egyúttal több tanulót, köztük a felperest is "nem kívánatos személynek" minősített a következő "bennmaradós" hétvégére. Felperes ezt tiltásként értelmezte.

A felperes ezt megelőzően is több ízben az utcán - tömegközlekedési eszközökön - töltötte egyes hétvégéit, erről sem otthon, sem a kollégiumban nem szólt. A felperes 2016. június 3. napján pénteken is elhagyta a kollégiumot. Telefonján nem volt keret, ezért arról nem tudott hívást kezdeményezni. A kollégiumban rendelkezésre állt egy telefon a diákok számára. A felperes ezen megpróbálta elérni szüleit, de nem vették fel a telefont. A felperes a kollégium előtt találkozott egy tanárával, akinek mondta, hogy nincs pénze hazautazni. Tanára adott neki 1.500 forintot vonatjegyre. A felperes a pénzből vonatjegyet vásárolt magának, de nem ült fel a vonatra, helyette a városban, az utcán töltötte az éjszakát.

A felperes másnap a … Pályaudvar előtti padon feküdt, amikor 23 óra 45 perc körüli időben az I. és II. rendű alperesek megszólították és a bizalmába férkőztek. Ingyen szállást ajánlottak neki az éjszakára, amit a felperes elfogadott. Közösen a Zs. utca ... szám alatti fodrászüzlethez mentek, aminek bejárati ajtaját a II. rendű alperes a saját kulcsával kinyitotta és elkísérte a felperest, hogy zuhanyozzon le. Ezt követően a II. rendű alperes lekísérte a felperest az épület garázsszintjén lévő kazánházba, ahol már várta őket az I. rendű alperes, aki a nála lévő kulccsal bezárta a kazánház ajtaját, elzárva a felperest a menekülés lehetőségétől. A kazánházban az I. és II. rendű alperes egymás tevékenységét támogatva szexuális erőszakot követtek el a felperes sérelmére, akit ezt követően csak reggel engedtek szabadon. Felperesnek az erőszakot követően készült HPV vizsgálata pozitív eredményt mutatott.

A felperes a vele történt nemi erőszak következtében súlyos, traumatizáló sérüléseket szenvedett el, pszichológiai sérülésen túlmutató pszichiátriai panaszai azonban nincsenek, pszichiátriai betegségben nem szenved. Ezzel együtt önértékelése, énelfogadása, szociális képességei oly mértékben csökkentek, hogy míg az inkriminált esetet megelőzően nyitott volt a normális szexuális életre, addig arra jelenleg képtelennek érzi magát, annak csak a gondolatára is gátlással, szorongással és hárítással reagál, valamint saját testéhez való viszonya is diszfunkcionális.

Cselekményükért az I. és II. rendű alpereseket a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletével hét év szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 197. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva többek által elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt. Az ítélet a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság helybenhagyást kimondó végzése folytán 2019. június 25. napján jogerőre emelkedett. A Kúria a felülvizsgálati eljárásában mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság döntését hatályában fenntartotta.

A felperes a 2017. szeptember 1. napján előterjesztett keresetében kérte, hogy az alperesek adjanak számára elégtételt és kérjenek tőle bocsánatot. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság a III. rendű alperest elégtételadásra oly módon, hogy az iskola igazgatója, vagy a korábbi kollégiumvezető kérjen bocsánatot a felperestől egy általa megfogalmazott szöveg kollégiumi közösség előtti nyilvános felolvasásával. Kérte továbbá, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket 10.000.000 forint sérelemdíj és járulékai megfizetésére.

Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a bűncselekményt nem követte el, majd vitatta a sérelemdíj követelt mértékét.

A II. rendű alperes azzal védekezett, hogy a bűncselekményt nem követte el majd azzal, hogy az alperesek nem voltak HPV vírussal fertőzöttek, ezért azt nem tőlük kapta el a felperes, vitatta a sérelemdíj követelt mértékét is.

A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes a kollégium házirendje alapján nem volt jogosult hétvégenként benntartózkodni a kollégium épületében, mivel az csak vasárnaptól péntekig tart nyitva. Ezért nem igaz, hogy a felperes ki volt tiltva a kollégiumból, csupán szabályszegései miatt vált nem kívánatossá a hétvégén, különös tekintettel arra, hogy egyébként portaszolgálat hiányában a tanulók bármikor ki-be járhattak az elektronikus beléptető kártyáikkal, a felróhatósága így nem állapítható meg. A felperes nem tájékoztatta, hogy nem tud hazautazni és nincs hová mennie a hétvégén, noha egy tanárától még pénzt is kapott vonatjegyre. Álláspontja szerint nincs összefüggés a káresemény és aközött, hogy a felperes nem tölthette a kollégiumban az éjszakát, mivel a felperes haza is mehetett volna. Nem róható fel a kollégiumnak, hogy a felperes úgy döntött, hogy elmegy az I-II. rendű alperesekkel.

Az elsőfokú bíróság ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül írásban, magánlevél útján kérjenek bocsánatot a felperestől, mert 2016. június 4-ről 5-re virradó éjszaka nemi erőszakot követtek el sérelmére. Egyetemlegesen kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek 4.000.000 forintot és az után 2016. június 5. napjától a kifizetés napjáig számítottan a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatot. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

Határozatának indokolásában hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952-es Pp.) 260. § (1) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (2) és (3) bekezdésére, a 6:519. §-ára, továbbá a 6:524. § (1) bekezdésére, valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Köznevtv.) 17. § (1) bekezdésére, a 25. § (1) bekezdésére, továbbá a 28. § (3) bekezdésére.